Filmbe illő jelenet; két szimpatikus srác looperekről beszélget a Kőleves kertben, megkérdezem milyen zenét játszanak, mutatnak egy demót, egész érdekes anyag. Így találkoztam az Irlanda Áron (zene, vokál) és Irlanda Kristóf (ének, rap) alkotta Pavilonnal. Nem egyszerű meghatározni hogy milyen zenét is játszanak, kicsit alter, kicsit hiphop, kicsit spoken word, kicsit indie, ellenben mindez nagyon jól működik együtt. Kicsit ismerős is, kicsit mégis valami új. Akik gyakrabban megfordulnak slames eseményeken azoknak biztosan ismerős a formáció, sokszor indulnak Pavilon koncerttel az estek.
Pár héttel később ugyanitt ülünk le beszélgetni, reggel van, Áron fél óra késéssel kerül elő, szerencsére már egy kávéval a kezében. Én már a másodikat iszom, mire Kristóf is felbukkan, bemászik a kerítésen, rocksztáros belépő. Közjátékként újabb kávéfőzés, cigitekerés, öngyújtókeresés, majd lassan bele is kezdünk az interjúba.
Mi az első zenével kapcsolatos emléketek?
Áron: A családban mindenki zeneiskolába járt gyerekkora óta, mindenki eldönthette, hogy milyen hangszeren szeretne játszani, Kristóf harsonázott, én hegedültem. Meg jártunk kórustáborba, vagy legalábbis én, nem nagyon emlékszem Kristóf mennyire vett ezeken részt. Az első közös zenei élményünk pedig egy pavilonban történt, otthon nálunk, innen jött a név egyébként. Kristóf írt egy verset, én meg kivittem egy gitárt és elkezdtem alájátszani valamit a végén pedig összenéztünk, hogy hékás hát ez nagyon jó, vagy legalábbis akkor annak hittük.
Kristóf: Tagadnánk, nem tagadnánk, azért az egyházi neveltetésünk is erősen hozzátett ehhez; hallgatni a zsoltárokat, énekelni a templomban. Szóval, szerintem az első zenei élményem az nem tudatos szinten van, hanem egy tudatalatti szocializációs szinten. Nyilván régen nagyon utáltuk ezt, mert kötelező volt, és
gyerekként ami kötelező az elviselhetetlen.
Mint például a zeneiskola is?
K: Hát igen, meg ez a mindenki magának választ hangszert rész is. Én nagyon dobolni akartam, de túl sokan voltak, és akkor anya azt mondta „válassz mást”, mondom jó, akkor harsonát akarok „ahhoz túl kicsi vagy” úgyhogy végül tenorkürtöztem, 4 évet. – röhögnek- Szóval igen, szerintem ez egy ilyen anyai küldetéstudat része volt, hogy mindenképp kötődjünk a zenéhez. A felmenőink között sokan foglalkoztak zenével, az anyai ági nagymamánk például zsoltárokat, egyházi énekeket írt és fordított.
Ez amúgy tök érdekes, mert a zenétekben, legalábbis amit eddig hallottam tőletek, nem nagyon találkoztam vallási motívumokkal/toposzokkal.
K: Amikor elkezdtük a pavilont, megbeszéltük Áronnal, hogy mindkettőnknek nagyon fontos hogy ne lehessen beskatulyázni minket egy-egy műfaji blokkba, és minél több stílusban, ami megtetszik, kipróbáljuk magunkat. Például zsoltárzenét is szívesen írnánk, bár ez ideológiailag kicsit távolabb áll már tőlünk.
Kristóf te slammelsz is, írsz is, hogy dől el, hogy egy adott szövegből slam lesz vagy rap, vagy szépírás?
K: Hát ez leginkább Árontól függ, hogy mennyire tud az adott szövegre rákapcsolódni.
Fontos hogy zene és szöveg ne csak meglegyen egymás mellett, hanem a zene atmoszférát adjon a szövegnek, a szöveg pedig kibélelje a zenét.
Hogy néz ki a munkamegosztás nálatok?
Á: Hát én csinálom a zenét, Kristóf meg szövegel. – röhögnek – Két verzió szokott lenni, vagy az van, hogy Kristóf hoz egy szöveget, én meg írok rá valami zenét, amit az épp kivált belőlem, vagy én szerzek valamit, és azt mutatom meg neki, mostanában egyre gyakrabban már egy refrénnel együtt.
Mennyi játékteret hagytok ennek élőben, értem itt, hogy mennyit szoktatok improvizálni?
K: Hát, szerintem még nagyon frissek vagyunk ehhez, általában próbáljuk, pont emiatt lefektetni előre a dolgokat, hogy na, most akkor verse-refrén-verse-refrén és ne freestyleozzunk mert marhára belesülünk.
Á: Én meg pont azt akartam mondani, hogy kb az eleje meg a vége az, ami biztos, hogy elkezdődik valahogy én meg lehúzgálom végül a sávokat, és marad egy ének sáv. Főleg hogy hajlamosak vagyunk néha fellépések előtt nem próbálni, és olyankor kell improvizálni.
Ha jól tudom mostanában mentek stúdiózni.
Á: Igen, most megyünk. Most megyünk?
K: Igen, tavasszal volt egy hangfoglalós tehetségkutató Miskolcon, ahol a Bohemian Betyars is zsűrizett, az ő különdíjukat kaptuk meg, ez egy pénzdíj amit hangszerekre és stúdiózásra fordíthatunk. Meg ennek egy mellékága volt, hogy az egyik zsűritag most indít egy saját stúdiót, és vele beszéltük, hogy hozzá mennénk, szívesen dolgoznánk vele együtt. Igazából több hasonló kapaszkodónk is volt már, csak sajnos nagyon jellemző ránk hogy belekényelmesedünk dolgokba, és hagyjuk, hogy elússzon mellettünk a létezés…
Á: Na de most!
És miben gondolkodtok, mit várhatunk?
K: Hát, kb egy albumnyi dalt szeretnénk felvenni. Van majdnem két albumra elég anyag, de még semmi sincs kiszálkázva, olyan 80%-on van minden. De én mindenképp albumban, és legfőképp koncepcióban gondolkodnék, a dalok egy jelentős része társadalomkritika, aminek a szövegei egy régóta készülő kötettervemből vannak, a másik fele meg inkább kicsit ilyen Platon Karatev beütésű „eltávolodtunk a természettől, forduljunk vissza” témában íródott dalok.
Elég erős képek jelennek meg a szövegekben, valamilyen vizuált vagy klipet szeretnétek majd ehhez az anyaghoz?
K: Az én fejemben ez az anyag mindenképp egy audiovizuális élményként jelenik meg, nagyon szeretnék klipet. Áronnak ez kevésbé fontos. Meg igazából ehhez is tök sok kapcsolatunk van már, egy csomó ember tudna benne segíteni.
Áron te lenn voltál idén a Kolorádón is, ahol Kozma Johanna táncelőadásához zenéltél, nekem nagyon tetszett, gondolkodtok még hasonló kollaborációkban?
Á: Volt már egyszer ilyen, hogy Johanna eljött egy fellépésünkre és táncolt közben, egyébként tök jól sikerült, csak arra is többet kellett volna próbálnunk.
K: Igazából, ha valaki csinál valamit, bármit, amiben érezzük a ‘wow faktort’ és tudunk azonosulni vele, igent mondunk. Pár hónapja például, egy galéria megnyitóján zenéltünk képekhez. De Áronnak biztosan sok mellékprojektje lesz még, tök jó lenne, ha elkezdene például filmzenét írni, sokkal gyorsabban ír zenét, mint én szöveget, ez is a pavilon egyik gátja jelenleg.
És hol lehet veletek találkozni legközelebb?
K: A Kőlevesben, mindig itt vagyunk!
Úgy értem, hol léptek fel legközelebb?
K: Slam táborban ha minden igaz fellépünk, bár ami hivatkozható az a szeptember 15-ei Kobucis fellépésünk, a Bohemian Betyars előzenekara leszünk. Addigra kicsiszoljuk magunkat!
Á: Meg lent leszünk az EcoPunk fesztiválon augusztusban.
Ugyan kicsit félve kérdezem meg, de ugye ezekre azért terveztek próbálni?
K: Az van, hogy én nagyon nagyon rég nem rettegtem ennyire előre, általában amíg nem történik meg a dolog tök faszán félre tudom tenni egy kis spájzba és nem foglalkozom vele. De most a Kobucis koncerttel kapcsolatban szerintem mindkettőnkben az van hogy valami vagányat kéne csinálni, félünk a felsüléstől, úgyhogy mindenképp próbálni akarunk.
Á: Fogunk!
