Szerintünk ilyen vasárnap estékre találták ki a Nagy Emma Quintet debütalbumát
február 10, 2019

Február, kopogós hideg levegő, mégis nyúlós-ragadós idő. Az elmúlt pár évben sokszor sétáltam el hazafelé menet a Nagymező utcai Bartók konzi előtt, ahonnan sötétedés táján is kiszűrödött egy rakás zabolázatlan hangsor, a patinás épület előtt pedig fiatalok nehéz hangszertokokkal a hátukon dohányoztak. Ebben a zenei kohóban tanult és tanít számos meghatározó „iparági” szereplő, a legújabb konzis gyöngyszem pedig a Nagy Emma Quartet, melynek a fű alatt jelent meg első nagylemeze.

A kilencszámos ‘Set to Face’ nem könnyen emészthető, nem szalad át rajtunk, mint egy pohár víz, de nem esik nehezünkre megrágni a falatokat sem. Fiatal kora ellenére érett, erős bejelentkező anyag ez a quintettől, bár a magyar jazz életnek albumuk előtt is fontos szereplői voltak Nagy Emmáék, legutóbb például a Müpa Jazz Showcase-n szerepeltek, de voltak már a Budapest Jazz Club 11. születésnapjának kiemelt fellépői is.

Az öncélúan hömpölygő anyagon a kakofónia feszültségét mindig feloldja egy-egy bőgő-zongoraszóló, vagy épp Emma lágy, álomból felébredő hangja. A quintet egy jazz versenyre készülve nyerte el végleges formációját, az „iskolás” rebellió a pedig végig érezteti hatását a lemezen.

„Ahhoz képest hogy milyen hasonlóak vagyunk, elég különbözőek is. Az biztos hogy műfajilag a jazz hatott ránk legjobban, már csak azért is mert egy Quintettet alkotunk. Viszont a lényeg az, hogy ezt el is tudjuk felejteni, ha kell.” – mesélte Nagy Emma a lemez keletkezésével kapcsolatban. Akár sikerült ez az elszakadás a műfaji hagyományoktól, akár nem, egy erős hangulatú lemezt sikerült kiadniuk, mely az elképesztő széles lehetőségekkel bíró jazz zene számos bugyrába nyújt betekintést.

Emmán kívül egyébként Cseh Péter (Gitár), Dénes Ábel (nagybőgő), Klausz Ádám (dobok) és Papp Tamás (zongora) alkotja a quintetet, a zenei irányok pedig ugyan egyfelől jönnek, valóban sokfelé tartanak. Konkrétumokkal, megfejtésekkel nem igazán szolgál a ‘Set to Face’, helyette viszont egy minőségi jazz-album formájában tökéletesen hozza azt a sejtelmes, nyugatalanító, elvadulásra hajlamos hangulatot, ami például egy nagyvárosi térben nap, mint nap elkapja az embert.

  • Íme az album DistroKid-oldala, egyétek, s vegyétek olyan platformon, amin jól esik.