Az eredeti ötlet egy olyan dalból származik, amit pár évvel ezelőtt egy Middlemist Red instrumentális demóként írtam meg, de valamiért nem passzolt az akkor összerakott album anyagába.

Elkezdtem azon gondolkozni, milyen lenne, ha az instrumentális alapanyag kiegészülne egy klasszikus moldvai Gergelem népdallal. A népdal karakteres ritmikája jól párosult a zakatoló, groove-oriántált demó alappal. Ezután a zenekarral átformáztuk és hozzáadtuk “refrénnek” Weöres Sándor Galagonya c. versét, amit Sebő Ferenc verziója nyomán használtuk fel. Az ukrán háborús helyzet ekkortájt kezdett el kiélesedni, úgy éreztük, a dalnak a temperamentuma jól illeszkedik egy tüntető dal hangulatához, így a dalszöveget ennek megfelelően írtuk meg. Sokat koncerteztük abban az időszakban és szerettünk volna belerakni egy olyan számot a műsorunkba, ami felhívja a figyelmet azokra, akiknek szükségük van segítségre egy ilyen szorongató helyzetben. A felvezetés miatt egyértelmű volt, hogy ez fogja majd nyitni az albumot.

Ez volt az első szám, amit megjelentettünk. A dalt egy Buda Folk Band szerzeményből kölcsönöztük, amit Ifj. Csoóri Sándor “Sündi” írt. A népdalok nem követik az angolszász zenéből kialakult verse-refrén-verse- bridge-refrén klasszikus könnyűzenei felépítést. Ami újdonság volt ebben a számban, hogy ez az első dalunk, ahol kísérleteztünk azzal, hogyan tudunk egy népdal dallamot több részre felosztani, szöveges refrén részeket alkotva.

Ez egy klasszikus, ballada népdal. Sok ilyen van a Mordái repertoárjában, mégis újszerű hangzás volt számunkra. Az első dalunk, ahol az akusztikus gitár kiemelkedő szerepet kapott a hangszerelésben. Nagy dinamikai ugrások vannak benne, olykor telített, máskor meg nagyon lecsupaszított hangzású szám.

Gyerekkoromban sokat hallgattam Szörényi Levente és Sebestyén Márta Karácsonyi magyar népdalok albumát. A Siralmas a világ sokáig megragadt bennem, ez volt a kedvenc dalom erről a lemezről. Megmutattam a többieknek és elkezdtük próbálgatni, hogyan tudjuk felhasználni úgy, hogy a saját világunkra formáljuk, de rövid idő után félre raktuk. Ezután Varga Dániel szaxofonosunk elkezdett egyedül foglalkozni vele otthon. Az ő szerzeményét és irányát követtük ebben az improvizatív, John Coltrane világához közeledő dalban. Egy nagyon fontos pontja az albumnak, ami kiszélesíti a műfaji és dinamikai spektrumát a lemeznek. Egy olyan dal született, ami merőben eltér az eddigi Mordái számoktól, mégis bele illik az összképbe.

Évekkel ezelőtt mutatott egy felvételt Porteleki Áron, ahol egy öregasszony énekli a közismert dalt acapellában (hangszerkíséret nélkül). Sokáig körözött a fejemben ez az alternatív verziója a már-már közhellyé vált népdalnak. A nyár közepén kezdtem el kibontani a dalt. Tetszett, hogy egy olyan népdalból indultunk ki, amit a legtöbb ember ismerni vél, mégis a meghallgatása során rájön, hogy ez valami más, mint amire gondolt a cím elolvasásánál. A zenekarnak végül egy egész kifejlett demót prezentáltam, amit együtt véglegesítettünk. Az énekes outro után Szabó-Sipos Ágoston javasolta, hogy kéne még valami plusz löket a szám végére. Így kiegészítettük egy jam-szerű instrumentális plusz résszel.

Ez a legvisszafogottabb dal a lemezen. Majdhogynem teljes mértékben akusztikus hangszerelésű. A nyáron beköltöztem pár napra egy barátom üresen álló dunakanyari faházába. 3 napot töltöttem ott és ez alatt az idő alatt írtam meg a számot. A dal hangvétele jól tükrözi azt a nyugalmat, amit ott éreztem, talán ezért is lett ennyire visszafogott a hangszerelése. Egy népdalt vegyítettem Petőfi Sándor Rég elhúzták az estéli harangot c. versével. Az ének dallamot többek közt egy régi koreai sámán népdal inspirálta.

Már évek óta terveztünk az címadó Álom esett a szememre népdallal valamit kezdeni. Sok verzió után, Dresch Mihály Át a kőtengeren dala adta meg a kezdő löketet, abból a szerzeményből indultunk ki. Természetesen végeredményben nagy mértékben eltér a Dresch daltól, mégis annyira az adta meg az alapját a szám kialakulásánál, hogy úgy láttuk helyesnek, ha a dal címe is megegyezik. Ez egy hosszan építkező, a végére kifejezetten pörgős dal, amit sokáig élvezetes lesz majd élőben előadni.

Egy akusztikus estemen játszottam először Varga Dániel szaxofonkíséretével. Nagyon izgalmas volt ezzel játszani, mert nincs fix tempója. Egy hullámzó dinamikát akartunk kialakítani, ami néhol kicsit felgyorsul, néhol lelassul, kiüresedik, majd maximalizálódik. Egy visszafogott, mégis katartikus záró száma az albumnak.