Sorolj fel Magyarországon három pszichedelikus rock zenekart Google használata nélkül! Ha sikerült, gratulálunk! Valószínűleg oda-vissza kened-vágod a műfaj minden résztvevőjét, vagy csak sikerült felsorolnod saját, a stíluson belül már befuccsolt zenekarjaid nevét. Igazából, arra akarok kilyukadni, hogy a 2012 végén alakult Middlemist Red olyan dologba vágta a fejszéjét, amibe még nem sokan merték eddig kis hazánkban. Mit vágta? A legbrutálisabb Stihl fűrésszel aprította legó méretű kis építőkockákra, amiből aztán egy négy tornyos elvarázsolt kastélyt építettek, és elnevezték As If You Could Mess This Up-nak.

Őszinte leszek, körülbelül 4 napja hallgatom ezt az EP-t, és nem bírom abbahagyni. Hallottam már jó magyar anyagokat, de ez tényleg nagyon egyben van. Ha szőrös szívű akarok lenni se találok benne kivetni valót. A srácokkal való elbeszélgetésen kiderült, hogy nekik azért van egy-két nüansznyi észrevételük így utólag, de hát így lehet fejlődni. Rajtuk kívül meg úgyse veszi észre senki. Maximum Beke „Bex” István az Ivan & The Parazol billentyűse aki a produceri munkákat végezte a Middlemist Rednek a kis faházstúdiójában. Na de erről nem is írnék többet, hiszen a felvételekről maguk a szereplők mesélnek ITT.
Ugyanitt meglehet nyerni az EP-t!

Kezdjük a lemezborítóval. A rajta látható lány az énekes gitáros – Nóvé Soma – barátnője, magának a lemeznek a designja pedig ennek az arcnak a kaleidoszkopizált változata. Az EP összes vizuális részét, valamint a zenekarral kapcsolatos összes grafikát Soma tervezte/tervezi, aki – ezen információk után soha nem találnátok ki – grafikusnak készül. Szép munka!

A ‘Single Switcheroo’ egy tökéletes kezdés. Nagyon vagány húzós riffek, játékos élvezetes bassz, a kiállást imádom, az egész pedig egyszerűen lüktet. Slágergyanús! Második számnak került fel az elsőre lassú, nagyon elszállósnak tűnő ‘Soul Paradise’. Két és fél percig húzza az agyad aztán lecsap mint egy taxi órát. Lássuk be a maga nem túl rádióbarát 5 perc 42 másodpercével van is ideje játszadozni az elméddel. Mire magadhoz térnél már egy frappáns átvezetéssel a következő számnál járunk. A ‘Free’-t hallgatva az az ember érzése, hogy egy kabrióban száguld Raoul Duke-al és Dr. Gonzo-val, és a tény, hogy két teljesen szétdrogozott elmebeteggel utazik, nem felzaklatja, hanem inkább egy megnyugvást adó szabadságérzetet kelt benne. Az utolsó szám az ‘ASI’ az én személyes kedvencem. Hihetetlen jól van felépítve. Először a basszus és a gitár fokozza fel az érdeklődésünket, majd hirtelen belecsapnak a lecsóba. Kiemelném még a refrén megoldását, ahol minden hangszerből visszavesznek kicsit, így nagyobb teret hagyva az éneknek. Ez a későbbiekben a közönség megénekeltetésére tökéletes lesz, arról nem is beszélve, hogy utána megint oda lehet pakolni egy nagyot!

Összességében ez a lemez szerintem külföldön is simán megállná a helyét, különleges, egyedi hangzása, trükkös, néha véletlenül született, megoldásaik a laikus hallgatóközönséget is magával ragadja. Sok sikert a továbbiakban és köszönöm!