Talán a blog olvasóinak kicsit értelmetlen bemutatni, ugyanis 2017 környékén letarolta a Madách téri zenehallgatókat a dalaival Baba Aziz, aki most több év után végre kiadta első lemezét.

Annak ellenére, hogy Aziz a Lucy című számon megkér minket, hogy ne hasonlítsuk senkihez, az első hallgatásra produceri munkában egyértelműen Kanye Westet, az album felépítésével, a dalok elején levő rövid (számomra picit idegesítő) skitekkel pedig Frank Oceant juttatta eszembe. Az első számban bevágásokat hallhatunk többek között Beton.Hofitól és Fluor Tomitól, akik ezekben a megszólalásokban képviselik az Azizzal szemben felállított hatalmas elvárásokat, amelyeket szinte teljesen lerombol a lemezen.

A lemez ugyanis mentes minden slágertől, sokkal inkább egy személyes projektről van szó, nem a közönségnek szól, hanem magának az előadónak.

Ez abból is látszik, hogy akkor jelent meg az album, amikor már teljesen leült az a hype, ami 2018-ban volt Aziz körül, a dalok pedig egyáltalán nem hasonlítanak például a RONDA című számhoz, ami mindenképp egy felkapott dalnak számított a közegben. Az R.I.P. egyértelműen megerősíti azt az elképzelést, hogy a zenéit soha nem másoknak írta, csak a saját szórakoztatására. Ahogy az eddigi dalokon, úgy ezen a lemezen is minimális marketing volt, a közösségi médiában egy-egy poszttal bejelentette, hogy érkezik, de semmilyen sajtómegjelenés nem készült róla, annak ellenére, hogy valószínűleg bármelyik zenei médium szívesen foglalkozott volna az anyaggal.

A témákban nem a megszokott flexelős hiphop szövegek vannak előtérben, hanem inkább a párkapcsolati problémák és zeneipari kritikák. Featekben is közelre nyúlt az előadó, megjelenik Figura és Egs, akikkel 2018-ban az Új Hullámot csinálta, Drilladeltoro és Beton.Hofi, akinek a közreműködése nélkül lassan nincs magyar hiphop lemez, de szövegel egy kicsit Kisé is az Isten Nélkül Freestyle elején.

Összességében egy egyben lévő, jól kitalált lemez lett a R.I.P.. Akik régen kedvelték Aziz dalait, azok valószínűleg ezt is fogják, viszont kétlem, hogy az utóbbi években könnyed trap dalokat megszerető fiataloknak kielégítő lemez lesz, de egyértelműen nem is nekik készült.