Harcias felnövéstörténet – grunge energiatöltettel

Cikk

január 28, 2018

Steszkó Zsanett

896

A KERET 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja, amit a ti adományaitokból tartunk fenn.

Köss most éves támogatói előfizetést, és megajándékozunk egy KERET blogos vászontáskával!

A Marmunsk! 90-es évek grunge-hullámát harcias noise/heavy rock-örvénybe terelő triója 2016 őszén alakult. Iklódi Tomi (gitár/ének), Kiss Sanyi (basszusgitár) és Baku Laci (dob) egy 16 négyzetméteres, közvágóhídi próbaterem szűkös romantikájában komponálták meg Addict/Avoid című bemutatkozó EP-jüket. A tavasszal megjelent anyag zajosságán és csapongásán túllépve szeretettek volna egy egységesebb, értelmezhetőbb kislemezt készíteni, így a meglévő, de fel nem vett dalokat újragondolva, Beke István producerrel karöltve stúdióba vonultak. Ennek gyümölcseként hozták most el nekünk Wasted Energies c. EP-jüket, melynek megalkotása, címével ellentétben, szerencsére nem volt elpazarolt energia.

A 4 számos EP fő koncepciójának a kezdeti grunge-os lendület megtartása mellett a metálosabb, egyben vintage megszólalást tűzték ki. Mindeközben a korai Nirvana, a Helmet, a Failure, vagy éppen a kilencvenes években csendesebb pályát befutott Barkmarket szellemét hívták segítségül. A hangzást Tomi éneke mellett Sanyi és Laci háttérvokáljai, illetve plusz gitár- és csörgősávok dúsítják, megalkotva azt a karakán energiatöltetet, amivel méltóképp kicsapják 2018 ajtaját.

A Wasted Energies mondanivalójában követi az első kislemez vonalát: a felnövekvő Y generáció problémáit és kétségeit mutatja be. Az EP lendületes indítószáma, a ’Grow Old’ a fiatalkori depresszióra hívja fel  a figyelmet, a hasonló hangzással operáló ’Wrong Side of Time’ pedig egy huszonéves srác fejében kavargó gondolatokat ábrázolja arról az időszakról, amikor tudatosul benne, hogy ideje felnőni. A ’Ruined By Vanity’-t Tomi személyes élményei ihlették a kisvárosi tinédzserkorról. Egyértelműen ez a dal a 15 percnyi grunge-zúzás legérdekesebb szelete. Az első két számhoz képest kezdetben visszavesz a tempóból, más kontextusba helyez és átgondoltabban, fokozatosan építkezve, erőteljes lüktetéssel vezet az extázishoz. A befejezés a ’Painhead’ dühös szembenézése az őszintétlen, felszínes 2018-as valósággal.

Fotók: Mikó Lili Dorottya

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

PLAYLISTEK