A nemzetközi zenei piacra lépés egyik első és legfontosabb eszköze a showcase-eken való részvétel akár menedzserként, akár zenekarként. Ezek olyan fesztiválok, amelyekre nem bulizó közönség, hanem zeneipari szereplők járnak azért, hogy kapcsolatokat építsenek, együttműködést kezdeményezzenek kollégáikkal, vagy ha csúnyán akarunk fogalmazni: hogy eladják a produkcióikat olyan piacokra, ahová maguktól nehezen lépnének be.

Korábban már többször is foglalkoztunk itt a KERET blogon a nemzetközi (és hazai) showcase-fesztiválokkal, de most nem csak a definíció érdekel minket, hanem a zenei exportunkról szóló cikksorozat részeként, átfogó szempontból nézünk ezekre a rendezvényekre, és meg is szólaltattunk két olyan szakembert, akik jókora showcase-tapasztalattal bírnak.

Hogy juthat ki ilyen rendezvényre a zenekarom?

Ha a helyi zsűri úgy dönt. Minden showcase-re így kerülnek be a produkciók, valamekkora nevezési díj befizetése mellett.  Érdemes jól előre bevésni a naptárba a nevezési időszakokat, hogy minden szükséges dokumentum és zenekari anyag készen álljon, mire elindul a nevezés. Ilyenkor hátradőlsz és vársz, és pályázol az NKA-nál vagy azon belül a Cseh Tamás Programnál, hogy adjanak pénzt kijutásra és ott tartózkodásra. A nevezés utáni teendőkkel kapcsolatban Jeges Zsoltot és Sándor Danit kértük meg arra, hogy magyarázzanak el mindent, amire oda kell figyelnie és nem szabad elfelejtenie annak, aki kilátogat egy showcase-re. (Vagyis több showcase-re, mert csak akkor van értelme ilyenekre járni, ha folyamatos a jelenléted – erről mindjárt részletesebben.)

Zsolt, a MamaZone kiadó vezetője idestova tíz éve dolgozik azon, hogy magyar zenekarokat külföldre vigyen, már kemény motorosnak számít a szakmában. Első nagyobb sikere a Turbo és a Grand Mexican Warlock kijuttatása volt a hollandiai Eurosonicra 2009-ben és 2010-ben, az ő nevéhez kötődik a Middlemist Red és a Fran Palermo külföldi karrierjének beindítása is. Tavaly neki köszönhetően debütált külföldön a The Adolescens a hamburgi Reeperbahnon, és éppen a héten jelentették be, hogy az általa menedzselt RnB-énekesnő, Babé Sila (korábban Barbarastahl) fellép a Waves Vienna rendezvényen. Dani tavaly lépett ki nemzetközi frontra, a Launching Gagarin Records & Management társtulajdonosaként dolgozik azon, hogy Jónás Vera külföldi karrierét beindítsa. Eddig jó úton jár: több showcase-eseményen vett már részt, ami azt eredményezte, hogy Vera koncertnaptára folyamatosan külföldi helyszínekkel bővül, és párhuzamosan növekszik a hírneve határokon innen és túl. Mindkettejük szerint az egyik legfontosabb az, hogy ne rövid távon gondolkodj, és legyél konzisztens.

Folyamatosság és hosszú táv

Itthon építeni egy produkciót nehéz. Külföldön pedig még nehezebb, mivel tényleg a nulláról indulsz, nem a te közeged, sok a versenytárs, sok pénzbe kerül, és még sorolhatnánk. Ami nélkül viszont biztosan elvéreznél az országhatárokon túl, az a hosszú távú tervezés.  Zsolt és Dani is arról számoltak be, hogy csak akkor van esélyed bármilyen régióban érvényesülni, ha visszajársz, és rendszeresen megmutatod magad – ugyanúgy, ahogy itthon is: elsőre biztosan nem lesz teltház a budapesti zenekar debreceni koncertjén, és fordítva. Ahogy a zenésznek, úgy a menedzsernek is többször kell visszatérnie egy adott városba vagy showcase-re, hogy tényleg hatékony legyen a munkája. Jó példa erre Dani tavalyi élménye, amikor először látogatott ki a Eurosonicra. Akkor nem jutott ki hozzá kötődő produkció itthonról, kiment hát egyedül, hogy elkezdhesse az építkezést. Előnyére vált: volt tapasztalat a háta mögött és egy képe az esemény jellegéről, amikor idén a Jónás Vera Experiment menedzsereként vett részt rajta.

Hogy vegyem fel a kapcsolatot a külföldi szakemberekkel?

Zsolt és Dani ugyanazokat a hibákat követték el karrierük elején, amit végülis mindenkinek el kell követnie, akinek nincs kiépült kapcsolatrendszere. Emailekkel bombáztak boldog-boldogtalant, akik részt vettek a showcase-en, ahova ők is kijutottak delegáltként. Ezzel az a baj, hogy a fontos emberek naponta akár több tucat levelet kapnak arról, hogy valaki megmutatna nekik egy produkciót.

Ha viszont már nem először jutsz ki szakmai rendezvényekre, akkor lehetőséged nyílik újra és újra találkozni ugyanazokkal az arcokkal, akikkel így személyesebb kapcsolatot tudsz kiépíteni. Nem szabad rájuk tukmálni semmit, inkább azt kell megbeszélni velük egy kávé vagy pohár sör mellett, hogy miben segíthettek egymásnak. Fontos tehát a kölcsönösség: mivel – ahogy Dani fogalmaz –

mindenki eladni akar, így be kell bizonyítanod, hogy te is tudsz valamivel szolgálni a másiknak, amivel jól jár.

Például felajánlod neki, hogy segíted a terjeszkedésüket a saját országodban: Zsolt például észt zenekaroknak szervez koncerteket itthon, mely szívességeket később ő is beválthat a saját hasznára. Abban is egyetértettek a szakemberek, hogy érdemes inkább 5-10 emberrel szorosabb kapcsolatot kiépíteni, mintsem minél több embert meggyőzni arról, hogy mennyire jó a zenekarod. Így az emailes „szőnyegbombázást” olyan értékes párbeszédek válthatják fel, amikor a másik is kíváncsi arra, hogy mit szeretnél neki mondani.

Ha beválogatnak egy showcase-re, hozzáférést kapsz a résztvevők adatbázisához. A fentieket előzetesen úgy tudod megkönnyíteni, hogy alaposan átnézed a delegáltakat, és már első lépésben szelektálsz: ha például a Benelux piac a cél, akkor csak azokat keresed meg, akik ott tevékenykednek. Ezzel el is érkezünk a következő ponthoz: nem lőhetsz egyszerre több vadra, artikulálni kell a céljaidat.

Legyen konkrét stratégiád

Nem hódíthatsz meg egyszerre több régiót, erre a karrierje elején senki sem képes. El kell döntened, hogy pontosan mi a célod, és fokozatosan kell építkezned. Nyugat-Európa és az angolszász világ helyett első lépésként sokkal reálisabb, ha Közép-Kelet-Európát célzod meg (arról nem is beszélve, hogy a régióban több törekvés indult el arra, hogy a helyi zenei piacok összefogjanak és segítsék egymást). Így még az útiköltségen is spórolhatsz: „A környező országokba akár három-négyhavonta vissza tudsz menni kisbusszal és tudsz menni egy kört, és sokkal olcsóbban kijössz, mintha félévente Angliában kéne reptetni a zenekarokat és a hangszereket” – fogalmaz Dani.

Akkor érdemes továbbindulni, ha már egy régióban szereztél nevet magadnak, ami már önmagában baromi nehéz. Nincs értelme több helyet megcélozni úgy, hogy még abban sem vagy biztos, hogy a közelgő országok fővárosaiban tíznél több ember menne el a koncertedre.

Fontos egyáltalán, hogy otthon befussak, mielőtt külföldre megyek?

Erről némileg eltér Dani és Zsolt véleménye. Utóbbi szerint ez csak annyiban jelent előnyt egy zenekarnak, hogy koncertrutint szerez, ami utána magabiztosabb és profibb fellépéseket eredményez külföldön. Ezt Dani azzal egészítette ki, hogy az otthoni hírnév valamilyen szinten alapvető ahhoz, hogy valaki külföldre mehessen: „Ha itthon nem futsz be, mint popzenekar, akkor külföldön kisebb az esélyed, mert az azt jelenti, hogy valami még nincs kész a produkcióval.” Szerinte ehhez hozzátartozik az is, hogy az anyagiak miatt is jó, ha már stabilan kiépítette magát az anyaországában egy zenekar: így lesz lehetősége arra, hogy olyan minőségű anyagokat – stúdiófelvételeket, videoklipeket, arculatot – készítsen, amire a külföldi szervezők is felfigyelnek. Egyetért viszont Zsolttal abban, hogy például egy német szervezőt egyáltalán nem fogja érdekelni, ha teltházas A38-as koncertről mutogatsz neki képeket, számára a legutóbbi hamburgi koncerteden eladott jegyek és a német Spotify-hallgatóid száma releváns.

Hogyan könnyíthetem meg a kijutásomat?

Mindenekelőtt azzal, hogy legyen minden rendben a produkciód körül. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni: Zsolt és Dani is kiemelték, hogy showcase-eken az összképet nézi mindenki, azt, hogy koncerten hogyan tud bizonyítani egy zenekar, kellően megőrül-e a frontember a rock and roll bandában és elég menő és aktuális-e a stílusa egy popzenei formációnak. Konkrét stílusokhoz való igazodással nem feltétlenül érdemes próbálkozni, az a fontos, hogy a saját játszótereden mozogj otthonosan és profin. Ehhez elég megnéznünk, hogy csak Magyarországról milyen szerteágazó stíluspaletta vett részt showcase-fesztiválokon idén: Fran Palermo, Jónás Vera Experiment, Bohemian Betyars, Blahalouisiana, Kéknyúl, Apey, és a Gustave Tiger. (Elnézést, ha kimaradt valaki.)

Vannak a figyelemfelkeltésre konkrétabb eszközök is: ha elhatároztad, hogy például a ljubljanai MENT-re vagy a prágai Nouvelle Prague-ra mennél, akkor indíthatsz célzott online hirdetéseket Facebokon és YouTube-on az adott régióra, hogy az esetleges helyi döntéshozók és szervezők képernyőin már előzetesen pörögjön a zenekar neve. A tapasztaltabb játékosoknál az is működik, ha a korábban személyesen is megismert helyi szervezőknek külön felhívja a figyelmét az újonnan nevezett produkcióra – így csinálja például Zsolt is. Hozzátette, hogy kiskapuk nincsenek, megvesztegetni nem tudsz senkit, de nem árthat, ha küldesz egy jóindulatú emlékeztető emailt a szervezőknek, hogy biztos meghallgassanak.

Emellett – ahogy már fentebb is említettem – vannak pályázati források is a kijutásra. A Cseh Tamás Program támogatásával működő HOTS (Hungarian Oncoming Tunes) minden évben több tucat hazai szakember  kijutását könnyíti meg, akiknek így nem kell annyira mélyen a zsebükbe nyúlnia ahhoz, hogy egyáltalán részt vehessenek showcase-eken. A CSTP zenekarokat is támogat, magát a fesztiválra való bejutást persze nem tudja megkönnyíteni, de jelentős anyagi terhet vehet le azok válláról, akik már bekerültek a rendezvényekre.

Már megint az a fránya pénz

Mint láthatjuk, a külföldi karrierépítés elég drága, akkor meg pláne, ha fizetsz is valakinek azért, hogy képviseljen téged egy régióban. A beválogatott produkcióknak viszont fizetik a szállást és az étkeztetést; bár a kijutás önköltséges. Ha egy zenekar tényleg szívvel-lélekkel törekszik az érvényesülésre, össze lehet kalapozni különböző forrásokból a szükséges pénzt.

Mielőtt valaki elfordulna és azt mondaná, hogy sohasem teheti meg, hogy a határokon túlra építsen, gondoljon Zsolt megnyugtató szavaira: „ha kiviszed magaddal a merchandise-pakkod, akkor nyugaton kvázi kötelezettségének érzi a közönség, hogy vásároljon tőled, de még a cseheknek is könnyebben nyílik a pénztárcája.”

Irány a világ, a Eurosonicra éppen nyitott a jelentkezés, hajrá!

A szöveg szerzője: Balázs Konrád

Fotók: sinco