Nem okoz csalódást, és nem is válik rutinból unalmassá

Cikk

április 1, 2014

Bojtor Edina

253

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

A történet valahol a nulla-nullás évek végéhez közeledve kezdődött, mikor még én is a fűben fetrengve néztem a csillagokat Kispált hallgatva. Az egész korszak számomra legjellegzetesebb momentuma maga a Tejjelkifli volt, amit sikerült véresen komolyan is vennünk persze. Azóta eltelt pár év, búcsút inthettünk a Kispálnak, de a mai helyzethez hasonlóan már akkortájt nehezen találtam volna valakit, aki nem automatikusan társítaná a Kiscsillagot a Kispál és a Borzhoz. Bár megjegyzem bizonyos értelemben megalapozott a dolog.

Mindezek ellenére, napjainkban meg sem próbálnék a magyar alternatív zenei palettán biztosabb zenekart találni a Kiscsillagnál, bár az esetükben inkább ragaszkodunk a megszokotthoz, mint hogy különösebb irányváltást kérnénk számon rajtuk. Mi szükség lenne rá különben is?

Idén megjelent albumuk, a Szeles rendkívül jól bepozicionálta magát a “nem okoz csalódást és nem is válik rutinból unalmassá” típusú albumok nem túl kiterjedt listájára. Újra és újra végighallgatva a lemezt a legszembetűnőbb változás mindenképpen az éppen aktuális világ hangsúlyos jelenléte, amely nem csak a ‘2014’ című számban merül ki.

Ki hitte volna, hogy a Lovasi – aki annak idején erősen frusztrált generáció szócsövének lett kikiáltva – által megírt dalszövegek nem kevés társadalomkritikát tartalmaznak? A Szeles esetében a korábbiaknál viccen kívül többet. Elődeitől eltérően jelentősen többet mond a világról, amelyben élünk és annak problémáiról. Ott van például az ‘Ollé, Ollé’. Tartalmaz némi “klasszikus” Lovasi féle fanyar humort, mégis durva kritikát fogalmaz meg. Az album nyitószáma a ‘Miért nem tudod?’ a legkevésbé Kiscsillagos hangzású dal a lemezen. Eredetileg záródalnak indult, lehet, hogy ezért is kötött ki pont az ellenkező helyen. ‘Melegszék’ pedig a már oly sokszor körbejárt emigráció témakörét boncolgatja, miszerint mindenki képes lelépni, mindössze egyetlen hátizsákkal.

Mindenesetre kétlem, hogy a Szelessel eltávolodtunk volna a Kiscsillagtól, sőt. Inkább lesz kedvünk elkapni őket a Budapest Parkban a nyár folyamán, vagy időutazhatunk, ha ahhoz lesz kedvünk a fesztiválszezon alkalmával egy tematikus Kispál koncertre a Fishing on Orfű nulladik napján.

PLAYLISTEK