A Youtube-ra múlt éjjel felkerült ’buligyilkos’ a girlhood zenekar legújabb dalba foglalt emlékképe, ami a tavaly megjelent csendháborítás?! LP után több szempontból is új érát nyit a banda életében.

A buligyilkosra ráhallgatva bárkinek eszébe juthat, hogy itt egy dal, ami nem mond semmi fajsúlyosat, nem fogalmaz meg álláspontot, véleményt, így azok számára, akik bizonyos kritériumok mentén képesek csak jónak vagy értékelhetetlennek címkézni egy alkotást, könnyedén billenhet a mérleg nyelve az utóbbi irányába. Ha viszont elengedjük ezt a szigorú kritériumrendszert, és megértjük: egy alkotás nem mindig és nem pusztán attól lehet jó, hogy konkrét problémákra tereli a figyelmet, rögtön más benyomást kelt a dal.

A buligyilkos jelentéktelennek tűnő mozzanatokat fűz össze (miközben úgy játszadozik a közhelyekkel, hogy nem válik se közhelyessé, se gúnyossá) és olyan, kifejezetten az ember fiatal éveihez fűződő problémákat tematizál, amelyek átélhetősége és megértése nem könnyű feladat annak, aki az életét már a lakossági gondok „bűvöletében” éli. Nem tudom, hogy a banda céljai között szerepelt-e a generációk összebékítése, de a buligyilkos azt biztosan segít megérteni, hogy minden életkorhoz más típusú szomorúság és más kételyek sora kapcsolódik, a lényeg, hogy megértsük: mind ugyanolyan valódi. A szöveg egyébként kiválóan vet fel számos messzire vezető kérdést, hiszen nem is olyan könnyű megválaszolni, mi alakítja egy-egy éjszakánkat, mi hozott el oda, ahol éppen vagyunk, és miért fektetünk energiát egy tünékeny pillanatba, melynek körülményei és szereplői egy szemvillanás alatt köddé válnak.

Ezt az érzetet erősíti a háromperces klip is, ami egyetlen kameraállásból rögzít egyetlen folyosót. A koncepció akár unalmassá is válhatott volna, de ennek éppen az ellenkezője valósult meg: a feltűnő és eltűnő arcok olyan dinamikával követik egymást, hogy észre sem veszi az ember, a dalra, a semmiből előrelépő Karácsony Gergelyre, esetleg a bárhol felbukkanni képes Juhász Zolira figyel-e jobban?

Rausz Tícia, a banda énekese elmondta:

„A buligyilkost egy olyan buli után kezdtem el írni, amit “megöltem” (legalábbis magamnak fix). Tavaly májusban aztán Bogival összeraktuk az első demóját a dalnak. Akkor még más akkordkörrel és sokkal lassabban, teljes melankóliában létezett és lett félretéve hónapokra ebben a formájában. A buligyilkos egészen addig pihent, amíg tavaly novemberben egy (nagyon rossz) buliban el nem kezdtem dúdolni a refrénjét a semmiből. Ennek a másnapján, totál másnaposan Bogival és Annamarival ketten feldemóztuk újra, abban a hangulatban, azokkal a riffekkel és ötletekkel, ami végül meg is jelent most.”

A girlhood rajongóinak az új érában nemcsak a vizuális tartalmak kibővülésével, hanem egy másik szembetűnő változással is szembe kell nézniük: a banda háromfősre csökkent, a továbbiakban Tícia, Bogi és Blanka viszik tovább a zenekart.

Fotó: Golács Nóra