Ha a 90-es évek energiájára éhezel, a Hungry Eyes új lemeze tetszeni fog

Zene

február 1, 2020

Sebők Álmos

589

A háromszámos bemutatkozó The Opening című EP-jüket követően tavaly év vége óta folyamatosan csepegtette az új kislemez dalait a kemény pszichedelikus rockot játszó Hungry Eyes zenekar. A ‘You got that Hunger’ már az első szám intrójával is agyzsibbasztó riffeket és kemény headbanggelést ígér a teljes lemez alatt, amit aztán kíméletlenül be is tart, egy-két lassabb számtól eltekintve.

A lemez nyitódala, a ‘Slave Of The Profit’, a pénzközpontú mókuskerék-világból ábrándít ki minket olyan erővel, ami után nehéz lesz hétfő reggel bemenni dolgozni. A szám nagy zenei ívet jár be a stoner kezdőtémától a thrashes veretésig, egy Peer Gyntből kölcsönvett kiállással és a monumentális gitárszólóval.

Az albumon másodikként helyet foglaló ‘Femme Fatale’ kicsit visszább veszi az indulatokat laza basszusával és intimebb szövegvilágával. A szám a srácok első közös szerzeménye volt, melynek készültéről Lele Gergő, a zenekar frontembere mesélt bővebben:

“Egy hosszabb alkotói session szünetében, kaja közben megcsapta Dávidot, a baszusgitárosunkat az ihlet és berohant pizzát és sört hátrahagyva a terembe, majd utána a többiek, és 10 perc múlva megvolt a verze. Talán ez volt az a pillanat, amikor beütött az a kellemes érzés, hogy megvan a kémia. A szöveg egy régi, minden szempontból plátói találkozást követően született. Nem gondolnám, hogy külön magyarázatot követelne, mindenkinek volt már olyan nőhöz szerencséje, akitől egy szempillantás is elég volt.”

A címadó ‘You Got That Hunger’ a legenergikusabb dal, amit a zenekar eddig készített. A szokásos felépítések helyett itt lényegében két egymást keményen váltó arcletépő refrént kapunk. Ha háromperc tömény zúzást keresel, ami minden hanggal csak tovább fokozza a hangulatot, akkor itt megtalálhatod pattogós dobok és széttorzított gitárok kíséretében.

Minden valamirevaló rockkorongon kell, hogy legyen egy öngyújtó hullámzást követelő ballada is, itt a ‘Garden Of Roses’ gond nélkül tölti be ezt a szerepet. Az egyszál akusztikus gitáron kísért szám jó lehetőséget nyújt Lele Gergőnek, hogy a hangja gyengédebb oldalát is használhassa, amit kár lett volna nem bemutatnia.

A gyengédség persze nem marad sokáig, hiszen nem is erről szól az ‘OrkPop’, ami nem csak az utolsó előtti dal címe, hanem a zenekar saját műfaji meghatározása is, ami a fölösleges stílusi megkötések nélküli, őszintén jövő veretést jelenti. Ennek tökéletesen meg is felel a szám, az erősen társadalomkritikus, helyenként monologikus szöveggel, ami ars poeticának is beillene, és amit a folyamatosan épülő katartikus hangzás keményen támaszt alá.

Az anyagot záró What? klasszikus rock hangzásba kevert pszichedelikus és stoner elemekekkel, valamint egy soha véget nem érő outróval búcsúztatja a hallgatókat és mozgatja meg utoljára a nyakizmokat. A felvételek az előzőhöz hasonlóan a szegedi Miracle Sound stúdióban készültek Szabó Szebasztián kezei alatt. A vizuált Heim Fanni tervezte és Lele Máté animálta.