Egyszemélyes terápia a Gulu Gulu első lemezén
február 22, 2023

Nálunk debütált tavaly novemberben a Gulu Gulu akkor még csak egy dallal, és most szűk három hónap után megkapjuk tőlük az egész lemezt is. A Terápia című albumon 10 dal kapott helyett, a kiadványt pedig most Pór Dani frontember/dalszerzővel közösen vesézzük ki.

Kicsit nehéz írni erről az albumról, mert a legtöbb számot már több mint másfél éve írtam meg, de amikor írtam az egészet egy teljes koncepcióra alapult, ami alapján most megpróbálom megírni ezt a dalkommentárt. Az album a címet onnan kapta, hogy a legtöbb dal valamilyen fájdalmamat, szorongásomat címzi meg, és összességében a dalok olyanok, mintha valaki éppen egy terápián sorolná fel az összes problémáját. Ezen a terápián semmilyen választ nem kapunk, hogy hogyan kezelhetnénk a problémákat, de nincs is rá valójában szükség, mert a legjobb gyógyszer néha ezekre a dolgokra, ha csak szimplán kiengedjük őket magunkból. És így teljes maga a terápia, amiben csak E/1-ben panaszkodok/mesélek magamról 10 számon keresztül.

Az első bevezető Dogday című tétel után a második szám a 9th Floor, ami remekül írja le, hogy milyen is amikor igazán elkezd minket húzni a mélység, az érzés, hogy egyszer minden el fog múlni. A Gulu Gulu egyébként plusz egy gitárossal és billentyűssel egészíti ki a klasszikus négyfős felállást, az utóbbi pedig egész komoly szerepet kap a lemezen. El lehet néha feledkezni akár csak a sima atmó-flessekről, de nagyon sokat adnak hozzá egy dal hangulatához. A harmadik, illetve negyedik tételből mindkettő a hiányról és a nosztalgiáról szól, amik klasszikus terápiás témák.

Ezután jön az albumon három magyar dal, amit mi „magyar blokk” -nak nevezünk. Ezt a blokkot a szélcsend nyitja, aminek a struktúrája teljesen eltér a szokásostól. 3 részből áll, az első rész a szélcsend metaforáját használja az emberben lévő ürességet, az egzisztenciális elveszettséget érzékeltetve, ami egy olyan szorongást idéz elő, ami a jövőt viharosnak és kilátástalannak érzékeli. A második részben a szorongás feldolgozására próbálja buzdítani magát a beszélő, bíztatva, hogy minden csak önmagunk determinizmusán és elkötelezettségén múlik. A végső részben történik a realizáció, hogy valójában teljesen mindegy, hogy mit csinálunk a világban, ha a realizmus és az egzisztencializmus világában élünk.

A Szélcsend tehát első, de nem egyetlen magyar nyelvű dal a lemezen, és talán a kedvencem is. Sok együttes váltott mostanában angolról magyar nyelvre, és rendre azon kapom magam, hogy jobban szeretem az anyanyelvű számokat. Nyilván itt nem sok év utáni váltásról van szó, de szerintem itt is jobban működik magyarul. Rendkívül szép az akusztikus gitár a dal elején, amire a szólógitár mindig csak pár hanggal díszít rá.

A B-oldal első dalával már tüzetesebben foglalkoztunk, hiszen az Egy fenyő balladája nálunk jelent meg tavaly, ebben a cikkben írtunk róla. Miközben hallgattam a lemezt, újra és újra a második Middlemist Red album jutott eszembe, nyilván kevesebb elektronikával, de gitár-, és basszusgitárhangzásban mindenképpen vannak hasonlóságok. Ez szerintem bőven előjön a Gondolat tetőpontján, ahol az albumon más sokadszorra kapunk egy kifejezetten katartikus részt.

A lemez vége felé szép post-punk hagyományok megfelelően kapunk egy orosz nyelvű trekket, ami egyébként Dani anyanyelve. Mivel nem tudok oroszul, muszáj Dani magyarázatára hagyatkoznunk, miszerint a dal leginkább arról szól, hogy mennyire nehéz is a saját országunkban élni. Ez most azért több frontról is aktuális. A záró dal a Dance in the Fire címet kapta, és már-már britpoposan pattogósra sikerült, egyértelműen a legdiszkósabb és legvidámabb dal az egész albumon.

Sok fájdalom és probléma van mindenkiben. Megoldás valószínűleg nem lesz mindenre, sőt lehet semmire sem. Itt állunk lángokban áll az életünk, mégis mit csinálunk? Minden héten bebaszunk és jól érezzük magunkat, lehet elmegyünk táncolni is. Erről szól az utolsó dal, a sok bennünk lévő aggodalmat és fájdalmat néha csak elengedjük és elkezdünk táncolni a minket ölelő lángokban.
 

Végül fontos név szerint megemlíteni az együttest, a Gulu Gulu első lemezén tehát: Pór Dani, Kelecsényi Donát, Both Marci, Áprili Gergő, Áprili Máté, Márton Áron és Rák Zsolt játszott a felvétel pedig Csernovszky Marci keze munkáját dicséri.