Életünk egyik legzavarosabb éve végre a végére ért, amit a Freakin’ Disco 2020 című, atomveretős techno kislemezzel zárt, amin három, eddig még csak élőben hallható saját dal mellett két remix is helyet kapott.

Az album pont abban hiánypótló, hogy nem a múlt év furcsa és zavaros állapotait, hanem az élő, lüktető zene erejét idézi meg.

A 2020-as év minden zenésznek nehéz volt, de a Freakin’ Disco nem fásult bele az idegőrlő korlátozásokba: bár koncertdátumokkal nem volt tele a tavalyi naptár, az egyik live sessionjükből három dal energikusságát sikerült teljes valódiságukban lemezre vinniük – a ‘This Time’ című dalt ketten is (Keresztes Gábor és Csizmás Andris) feldolgozták, ezek az átértelmezések pedig szintén helyet kaptak a lemezen. Az olykor lágyan egymásba folyó, máskor pedig arconpörgős csapatásba átívelő részek igazán egyedi lenyomatot alkotnak 2020-ról. A címadó évszám azonban nem a nehézségeket akarja felidézni, hanem sokkal inkább a zenekar személyes élményeit, és az élőzenélés spontánságát eleveníti fel.

Most alkotói tevékenység van, de a zenekar továbbra sem tervezi fagyott csendben várni a világvégét: a csapat Steve Dub producerrel dolgozik friss, ropogós trekkeken, amiket idei megjelenéssel várhat a közönség. Emellett egyéni folyamatok is zajlanak, a zenekar billentyűse, Keresztes Gábor szerezte az Oscar-jelölt Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre című film zenéjét is.

Felvételről, tematikáról, zeneipari nehézségekről beszélgettünk a Freakin’ Disco tagjaival:

Olvastam, hogy az EP címe összefügg azzal, hogy zömében live felvételek kerültek rá, meséltek erről picit?

Szabó Sipos Ágoston: Összefügg a cím az élőzene szeretetével, de nem csak live-ok vannak rajta. Két remixet is meg lehet hallgatni Gábortól és Andristól. De tény, hogy nagyon hiányzik nekünk, mint gondolom minden előadóművészettel foglalkozónak, a közönség, a koncertezés. Az az egy-két buli, ami 2020-ban volt, nagyon jól sikerült, és bebizonyosodott, hogy mennyire ki vagyunk éhezve az igazi emberi helyzetekre. De tényleg. A közönség és a zenekar oldaláról is azt lehetett érezni, például a Kobuciban vagy a Kolorádó CsakCsűrön, hogy úgy bulizunk, mintha nem lenne holnap.

Utólag kevertetek még a felvételeken?

Csizmás András: Persze. Ez nagyjából olyan, mintha egy ételhez meglennének az alapanyagok, amiket még ízesíteni, sütni, főzni kell, hogy a végeredmény finom legyen. Hangzás ügyekben maximalisták vagyunk, ezért megtettünk mindent, amit tudtunk. Elég jó felvétel készült a Trafóban Válik Laci jóvoltából. Jó volt vele dolgozni.

Volt valami tematika, ami alapján ezt az 5 dalt választottátok, vagy inkább egyfajta hangulatot akartatok visszaadni ezzel a válogatással?

András: A három élőben felvett dal adta magát. Ezeket eddig még csak koncerten lehetett meghallgatni, és szerencsére jól sikerült eljátszani őket a Trafóban, úgyhogy jó ötletnek tűnt rátenni őket az EP-re. A remixek meg már korábban készen voltak, így egyfajta válogatás született a 2020-as dolgainkból.

A ‘This Time’ c. dalból két remix is szerepel a lemezen, hogyhogy?

Ágoston: Keresztes Gabi és Csizmás Andris ugyanazon a számon kezdtek el dolgozni, és mivel teljesen más megközelítések születtek, rátettük mindkettőt. Izgalmas szerintem meghallgatni ugyanazt a témát két, (vagy hogyha az eredetit is hozzávesszük) három megfogalmazásban. Ráadásul tényleg nagyon elrugaszkodott, bátor remixekről van szó, szóval egyáltalán nem az az érzése az embernek, hogy egy 2., 3. ‘This Time’-ot kell megint végighallgatni. Tele van mindkettő meglepetésekkel.

Mi a különbség egy koncerteken és egy stúdióban felvett lemez mondanivalója között szerintetek? Nem hangzásra gondolok, nyilván.

Ágoston: Egyrészt tök jó megmutatni, hogy azt a hangzást, amit a stúdióban kikísérleteztünk és összeraktunk, azt amúgy élőben is el tudjuk játszani, ráadásul itt azért egy csomó plusz energia is hozzáadódik a közönség által, meg a be nem tervezett részek miatt, szóval ez a mágia mindenképp izgi. Ahogy az elején is mondtam, nagyon sokat számít a drága közönségünk jelenléte.

Inkább koncertekre raktok össze seteket, vagy szerettek kísérletezni?

Ágoston: Általában minden koncertre új setlisttel érkezünk, ki vannak találva a számok közötti átmenetek, a dinamikai ív, hogy honnan-hova szeretnénk eljutni, de természetesen még ilyenkor is sok hely jut a kreativitásnak, improvizációnak. Persze, vannak olyan koncertek is, ahol meg semmi sincs megbeszélve. Ezeket az utóbbi időben el is különítettük. Ha azt látod kiírva, hogy Freakin’ Disco – Kamaraelektronika, akkor az tuti full impro lesz.

Van olyan előadó, aki inspirálóan hatott rátok ebben az otthon tespedős időszakban is?

Ágoston: Én rockot, meg klasszik jazzeket, meg komolyzenét hallgatok megint. Próbálom újra felfedezni a régi kedvenceimet.

András: Próbálom folyamatosan követni az aktualitásokat. Az egyik legjobb érzés, amikor rátalálok valamire, ami aztán hosszú ideig elkísér. Mostanában ez valahogy nehezen történik meg, de ha nincs új, akkor mindig vissza lehet nyúlni a régiekhez. Annyi zene jelenik meg folyamatosan, hogy nehéz megtalálni az igazán jókat, vagy ha sikerül is, hamar elterelődik róla a figyelem, mert jön egyből 10 másik megjelenés. Azt hiszem, hogy a kutatás maga engem nagyon inspirál. Most épp Nicolas Jaar új lemezét hallgatom, benne mindig lehet bízni, eddig csak nagyon igényes munkákat hallottam tőle.

Hogy vészelitek át ezt az időszakot?

Ágoston: Nehéz. Nekem mostmár tényleg eléggé kivan a …, de mindenki próbál gyakorolni, zenét szerezni, keresni, meg amennyire lehet, találkozunk, próbálunk, meg barátkozunk. Dolgozunk egy új számon is egy neves angol producerrel, Steve Dubbal, ami viszont nagyon király.

Mennyit próbáltok, gondolkodtok stream koncertekben, vagy inkább az alkotásra figyeltek?

András: Most mindenki inkább a saját dolgaival van elfoglalva. Fejlesztjük az otthoni stúdióinkat, tudásunkat. Kezd nagyon komoly hangszerarzenál összegyűlni, jó lenne végre a közönségünknek is megmutatni. Szoktunk azért próbálni, de kicsit olyan érzés ez, mintha egy hobbizenekar lennénk, mivel főleg a saját szórakoztatásunkra csináljuk. Eddig egy A38-as stream koncertünk volt, ahol kamaraelektronikáztunk. Amúgy nem igazán érkezett felkérés, ha lenne, biztos izgalmas kihívás elé állítaná a zenekart, és tök jól megcsinálnánk, de ezt azért én egy átmeneti megoldásnak látom. A koncert az koncert, nem? Epedve várjuk a nyarat, ami egyébként egész szépen alakul, de erről majd, ha már biztos.

• Egy ideig még ki kell bírnunk a Freakin’ Disco élőkoncertes energiái nélkül, addig is pörgessük a friss kislemezt, vagy nosztalgiázzunk egy régi interjúval a békeidőkből.