Keserédes poppunk nosztalgiát mártogat trapbe FILO első lemezén
április 16, 2021

Erről a lemezről egyszerre jut eszembe korai Avril Lavigne, a Blink 182, Sum 41, de még az Alvin és a Mókusok is. A legzavarbaejtőbb, hogy ezek az asszociációk valószínűleg már nem sokat mondanak azoknak, akiknek és akikről ez a lemez szól, ugyanis a magyar trap szcéna zászlóshajójának számító On The Low kiadó legújabb megjelenéséről beszélek.

A legutóbbi Kikeltetőn is feltűnt FILO Huszonkettő című első, de közel sem bemutatkozó nagylemeze az elejétől a végéig egy ilyen,

gondtalan, infantilis korai kétezres évek hangulatba repít vissza, akusztikus gitárt, poppunk elemeket és keserédes melódiákat észrevehetetlen lazasággal ágyaz frissen kattogó beatekbe.

Ez egy olyan keverék, amit őszintén szólva egyáltalán nem láttam jönni, azonban meglepően jól működik együtt. Egy dal sem esik le a lemez koherens egészéről, ami érzékenyen és szerethetően nyúl olyan témákhoz, mint a felnőtté válás, szerelmesnek levés és elengedés. A számok átlag két és három perc között vannak, ami még a 10 trekkes albumot is csak 24 percesre hízlalja, aprócska pillanatképeket felvillantva az élet szentimentális pillanataiból.

A lemezen közreműködik többek között AKC Misi, Gyuris és Hundred Sins is, a Huszonkettő húzószámain azonban FILO egyedül van, a ‘Lőjél fejbe’ és a ‘Felgyújtom a várost’ simán lehetnének egy coming of age film zenéje is, amikor a főhős a lenyugvó nap utólsó narancssárga sugarában elszív egy cigit az élet hatalmasságán merengve. Az egyetlen dolog, amit negatívumként tudnék mondani, az az autotune túlhasználata. Nem mintha a vokálprocesszálás ellen lennék, de néha egy kicsit soknak és kigondolatlannak érződik, pláne, hogy nem is tűnik úgy, mintha FILO nem tudna amúgy énekelni.

Fotók: Szabó R. János