Június 12-14. került megrendezésre az első BerekFeszt Délegyházán. A fesztivál igazi belső kezdeményezés, hiszen fiatal zenészek és zeneiparban dolgozók (többek között Nagyernyei Gyula az Arcosokból, Velek Domonkos a kisbetűs ünnepnapok zenekarból, Fekete Tibor Kristóf, fotós, és Kriza Márton, fotós) szervezésében jött létre. Én pedig elmentem megnézni, mit sikerült összehozniuk.

Az egy dolog, hogy maga a fesztivál helyszíne egy varázslatos kis oázis, különösen, mikor már kezd lemenni a nap. Az pedig egy másik, hogy Délegyházára érve nem a megszokott, begyepesedett Magyarországon érezte magát az ember, hanem egy olyan kis eldugott világban, ahol mindenki sokkal kedvesebb és önzetlenebb. A buszról lepattanva egy mosolygós férfi szólította meg a fesztiválra érkezőket, hogy a hosszú séta helyett ő a retro kisbuszával egyből a kapuban tegye le őket, mindezt teljesen ingyen. Innen is köszi a Sziszibusznak, hogy később még a szállásomig is elvitt, puszta jófejségből. Mert hogy igen, első évben kinőtte a kempinget a rendezvény, és nekem is sikerült lecsúsznom a sátorjegyekről. Míg sokan a fesztiválhoz közel verték fel a sátrukat, engem egy imádni való helyi család fogadott be, és aztán tőlem kedvet kapva szombaton ki is látogatott a fesztiválra, ahol kisgyermekekkel is remekül érezték magukat. És ha mindez nem lenne elég, még a biztonsági őrök is kedves, mosolygós emberek voltak, akik jó szórakozást kívántak, mikor belépésnél felmutattam a karszalagomat.

A fesztivál zenei programjával abszolút elégedettek voltunk, a két színpadon felváltva mentek a szcéna ismertebb és kevésbé ismert előadói, és a közönség szorgalmasan járkált egyiktől a másikhoz. A helyszín adottságait tekintve némiképp lehetett hallani a beállásokat koncertek közben, de ez szerintem senkit sem zavart. A nagyszínpadon olyan nevekkel találkozhattunk, mint a korábbi évek során Kikeltetőkön is megforduló Hűvös, imago mundi vagy Waiting Room. A kisszínpad fellépői között szerepeltek a Telehold és Lenkke_ is. Sikerült elcsípnem életem legilledelmesebb csaj-pogóját, de minden koncerten hatalmas tánc és közös éneklés volt. A zenei program sok részletezést talán nem is igényel, minden fellépő hozta a tőle megszokott hangulatot és színvonalat.

Amikor nem koncerten voltunk, is akadt bőven tennivaló. Lehetett workshopokra menni, izgalmas beszélgetéseket hallgatni, kreatívkodni és strandolni. Volt szó a fesztiválfotózásról, lemezkritikákról, social mediaról és sajtóról is. A kitelepülések által pedig lehetett hennát készíttetni, pólókat és táskákat festeni, turizni és tarotkártyát olvastatni. Ugyan az időjárás révén a tó kicsit hűvösebb volt, kacsázásra és chillezni tökéletesen alkalmas maradt. Napközben a parton dj-k szolgáltatták az aláfestést. Naplementekor pedig különösen hangulatos volt kiülni a stégre és csak nézni a varázslatos látványt, ahogy a kavicsoktól fodrozódó tavon tükröződik a narancs minden árnyalatában pompázó ég.

Az árak is meglehetősen barátságosak voltak. Már maga a bérlet is meglepően kedvező volt, de a helyszínen a pult és az étel se ürítette ki a pénztárcákat. Sőt, a pultnál egyszer nem kellett hosszasan várakoznom, mindig gyorsan sorra lehetett kerülni. Ami sok fesztivál gyenge pontja tud lenni, és félkoncertekről történő lemaradásokkal tud járni. Ételeket illetően, az íz maximális volt, de a választék még lehetne nagyobb a későbbiekben. Idén választhattunk a gulyásleves, kenyérlángos és töltött zokni kombóból, illetve a parton kinyitott a lángosos is. Emellett még lehetne említeni egy-két apróságot, ami egy elsőnek megrendezett fesztiválon továbbfejleszthető, de biztos vagyok benne, hogy ezeket a szervezők is észlelték és a következő évben már figyelembe veszik.

Tippelni nem mernék, mennyien lehettünk a Berek Feszten, de az biztos, hogy ez a fesztivál még a tömegiszonyos, szuper introvertált, de élőzenét és fesztiválhangulatot kedvelő embereknek is élvezhető lenne. Én pedig napok óta próbálom megtalálni a megfelelő hasonlatot, mire is emlékeztetett az ott töltött pár nap hangulata. Egyszerre volt olyan, mint egy hatalmas osztálykirándulás és mint egy házibuli, amit néhány barát szervezett egy gazdag nagybácsi hátsókertjében. A hangulat mindvégig szuper maradt, és még a szombaton hirtelen leszakadó zápor se szegte kedvét a fesztiválozóknak. Barátságos, felszabadult emberek, sok mosoly, jó zenék és gyönyörű látványok jellemezték leginkább a fesztivált. És aki ezek után bánja, hogy idén nem jött el, a szervezők már a helyszínen bejelentették, hogy jövőre újra megrendezik a Berek Fesztet. Kövessétek őket ITT, hogy ne maradjatok le a hírekről!