Jólesően sziszifuszi küzdelmek árán megszületett az EZ Basic negyedik, Sissyfuzz címre keresztelt albuma. Szarvas Árpád és Pesztalics Dénes duója újrakeverte az évtizedes EZ Basic-esszenciát; a generációnk szívébe zárt powerpop-indie rock „alaprecepthez” hozzáadtak egy jó adag Trippin’ Like We Do-féle neopszichedéliát, napfényes kaliforniai szörfgitár hangzással, elegyítve a lassan védjegyüknek számító száncsengő/metalofon-kombó bájával. A kilenc számos koktél egyik üdítő cseresznyéje a Mayberian Sanskülotts Csordás Zitájával közös szerzemény. Viszont a szót átadjuk annak, aki mindezt kifőzte: Szarvas Árpival beszélgettünk.
Hihetetlen, de 10 éve jelent meg az első EZ Basic album…
Igen, a Hocus Focus volt az első 2007-ben, majd jött a Hello Heavy 2010-ben, aztán egy öt számos EP, a Memories of Spring 2012-ben és utána három év szünet. 2015-ben érkezett a Dead End Darling, ami egy rendhagyó, kísérleti album, egy képzeletbeli film zenéje – ez volt a koncepciója. Azt próbáltuk ki, hogy a próbateremben tudunk-e felvételeket készíteni és azokat otthon megkeverni.
Viszont koncerten már elég régen találkozhattunk veletek…
2013 januárjában koncerteztünk utoljára. Akkor úgy éreztem, hogy valahogy nem stimulált már annyira a koncertezés abban a felállásban, egy kicsit elfáradt az élőzenés rész. Tudtam, hogy valami több kell, valami más, egyfajta frissítés, ami izgalmasabbá teszi ezt az egész zenekarosdit.
Talán azért is történt így, mert az előtte hozzánk is bezúduló indie-hullám akkoriban elcsitult kicsit.
Természetesen benne volt a pakliban, de ettől függetlenül úgy éreztem, hogy ez nem befolyásolhat minket, mert ez a formáció az indie-hullám előtt is létezett, ketten csinálgattuk a számokat Szegeden Dénessel, és nem az motivált, hogy nekünk majd koncerteznünk kell. Eleinte nem túlzottan érdekelt a koncertezés, inkább maga a zeneírás, a dalok készítése, összerakása foglalkoztatott. De igaz, amit mondasz, addigra tényleg lecsengett picit ez a hullám.
És volt egy lezárása akkor a dolognak, vagy pedig inkább csak egy szünet ért most véget?
Ez egy szünet volt. Tudtam, hogy egy kis pihenő fog következni hamarosan, mert sok volt az elmúlt pár év, és amire igazából az új album címe, a Sissyfuzz is utal;
a sziszifuszi hozzáállás, a sziszifuszi munka jellemzi az egész EZ Basic-hez való viszonyomat. Úgy érzem, hogy ez a zenekar soha nem jutott fel a maga kis csúcsára, és ez talán jó is valahol, mert ez ad erőt a folytatáshoz.
Mindig is hosszútávra terveztem, nem csak egy hullámot szerettem volna meglovagolni. Másrészt, van abban valami perverz módon izgalmas, hogy mindig ugyanazt kezded elölről, csak mindig máshogy. Elkészült egy album, vége van egy folyamatnak, és akkor kezdesz egy újat, de ugyanott vagy, ahol előtte is. Kicsit „Időtlen időkig”, csak nem Bill Murray-vel a főszerepben. Minden albumunkhoz úgy állunk hozzá, mintha egy kezdő gimis zenekar lennénk. Ez az ismétlődő, örök, sziszifuszi küzdelem. Nem abban az olvasatban, hogy „basszus, megint újra kell kezdeni”, hanem jó értelemben, hogy ismét itt egy „új kezdet”.
És mikor fogtatok bele a mostani album munkálataiba? Mikor érezted meg azt, hogy „na, most ez elindul”?
Azt beszéltük meg, hogy a „filmzenés” album után tartunk egy kis pihenőt, és amikor ráérünk, akkor összerakunk egy újat. Azt már akkor tudtam, hogy egy rövid album lesz, két-három perces számokkal, ami összesen nem lesz hosszabb harminc percnél… A dalok gyorsan megvoltak, csak a felvétel helyén töprengtünk, de végül a próbateremben vettük fel és kész, ennyi.
Régebben mintha többen lettetek volna…
Ketten kezdtük Dénessel duóként, a Szigeten is úgy játszottunk, egy dobgéppel kiegészülve. Egy-két évig volt ez a felállás, utána került a zenekarba Tóth András, hárman voltunk egészen a Hello Heavy megjelenéséig, mert akkor már Nagybaczoni Áron is bekerült szintisként. Szerintem ez a négyes volt az eddigi legerősebb élő felállás az EZ Basic történetében. A dalokat én írtam, nagyrészt egyedül is rögzítettem. Némileg kettős, hogy stúdióban egy egyemberes projekt az egész, élőben pedig négyen voltunk.
Viszont ha most lesz koncert, vadásztok majd új tagokat?
Igen, mindenképpen olyan embereket keresnék, akikkel megvan a szükséges kémia, van valami kreatív folyamat az egész együtt zenélésben, nem csak az, hogy kiállunk és ledarálunk pár kötelező számot. Például meghirdetünk egy koncertet, amin végig egy dalt játszunk, egy másfél órás krautrock zakatolást nagyon monoton módon. Viccen kívül, attól függ, hogy milyen emberekkel jövünk össze, és hogy kikkel mit lehet megvalósítani.
Időközben több zenekarban is munkálkodtál, igaz?
Igen, az Evil Men Have No Songs nevű shoegaze-rock projekttel és a Models Can’t Fuckkal. Utóbbival soha nem koncerteztem, pedig érkezett pár ajánlat, hogy csináljam meg élőben, de én azt ott, akkor nem nagyon éreztem, ez egyfajta kísérleti elektronikus popzeneként indult. Az Evil Mennel viszont koncerteztünk többször is. Ott Mezősi Péter barátom dobolt, a korai Jesus and Mary Chain felállásához hasonlóan egy álló tamon meg pergőn játszott, Lantos Brigitta csörgőzött, Dénes basszgitározott, én pedig gitároztam, énekeltem. Ez a zenekar őrlángon működik, jelenleg az EZ Basic az első.
Az EZ Basic annak idején hogy indult? Ez volt az első nagyobb zenei projekted?
Szegeden a gimnáziumi évek alatt a Pale Blue Eyes nevű helyi zenekarban gitároztam, aminek a Zombie Girlfriend korai felállásából ismert Nagy Gergő volt az énekese. Néhány évvel később Dénessel megalakítottuk az EZ Basic-et, és legelső budapesti koncertünk az A38-on volt egy indie estén, a Puzzle zenekar társaságában. Utána viszonylag hosszú szünet következett, egy kicsit körülményes volt a koncertezés ezzel a felállással: ketten voltunk, alapról szólt a dalok nagy része, super 8-as filmeket vetítettünk közben, de úgy éreztem, hogy az emberek számára egy kicsit idegen volt ez a félplayback-dolog, nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Közben a The Kills és a többi hasonló zenekar már működött, csak itthon nehezebben fogadták el ezt a felállást. Mi sem éreztük annyira kényelmesnek, szóval mindenképp szerettünk volna egy zenekart, de nem azt a klasszikus püfölős rockot, hanem valami okosabb, intelligensebb popzenét, csak a technikai adottságok miatt meg volt kötve a kezünk ilyen szempontból. Kevés olyan hely volt, ahol ezt meg lehetett volna valósítani úgy, ahogy elképzeltem.
És Csordás Zita, a Mayberian Sanskülotts-ből hogyan jött a képbe?
Zitát Szabó Benedeken keresztül ismerem. Szerettem a legutóbbi Mayberian-albumot, és amikor ősszel találkoztunk Zitával, akkor jutott eszembe, hogy megkérem, énekeljen a ‘Minxx’ című dalban. Nagyon tetszett a végeredmény, örülnék még több ilyen együttműködésnek.
Milyen inspirációkból merítkezik ez az új anyag?
A Sissyfuzzt konkrétan a Trippin’ Like We Do neopszichedelikus bulik inspirálták, amiket Szabó Benedekkel, Günther Márióval és Csunderlik Lászlóval csinálunk közösen. Mondhatnám azt is, hogy a saját playlistünk inspirálta az új EZ Basic-albumot, egyszerűen olyan sok hasonló stílusú dalt hallgattam mostanában a 60-as évektől napjaink neo-psych zenéiig, hogy amikor gitárt fogtam a kezembe, ilyen ötletek születtek.
Az EZ Basic a szenvedélyem, ez az album pedig egy újabb utazás Szarvas Árpád zenei világában, bármilyen Monty Pythonosan is hangzik.
A dalok nagy részét ezúttal is egyedül vettem fel (Dénes segítségével, aki az album keverését és masterelését végezte), egyedül a ‘Bruise Boy’ című dalban dobol Kovács Csaba, aki régi ismerősünk. Mindketten kedveljük a korai Dandy Warhols-t és Black Rebel Motorcycle Clubot, így jött az együttműködés ötlete.
Gondolom, kiskorod óta falod a hangszereket.
Autodidakta módon tanultam őket. Soha nem jártam zeneiskolába. Apukámnak volt egy zenekara és otthon nagyon sokat gitározott. Amikor vendégek jöttek hozzánk, mindig lemezeket hallgattak (apukám a Beatles mellett a 60-as évek sunshine pop és a kaliforniai hangzását kedvelte leginkább), pörögtek a The Walker Brothers lemezek, The Mamas and The Papas, stb. Amikor ezek hatására elkezdtem gitározgatni, valamiért szégyelltem előtte játszani. Mindig félrevonultam. Úgy voltam vele, hogy csak akkor mutatom meg, hogy mit tudok, ha már megtanultam.
És a színpadon melyik hangszer lesz lesz a fegyvered? Marad az ének-gitár?
Igen, de nagyon szeretném, hogy minél több vokál legyen. Mindig is tetszettek az olyan zenekarok, mint pl. a korai Arcade Fire, ahol szinte mindenki énekel, vokálozik, mindenki érzi a zenét, pontosan tudja, mit, miért játszik, és több hangszerhez is van affinitása.
Egyébként az az ideális zenekar szerintem, amiben minden egyes tag képes lenne egy saját albumot készíteni. Amiben mindenkinek van annyi kreatív ötlete, hogy létre tudjon hozni valami sajátot zeneileg.
Nálatok sosem volt igazán jellemző a videóklipek tömeggyártása, most számíthatunk rá?
A Zitás számhoz biztosan készül klip, illetve még egy másik dalhoz is tervezek, de ez majd az év elején kiderül. Próbálunk majd valami izgalmasat összehozni, és közben már újabb dalokon is gondolkodom. Annyi biztos, hogy nem fogjuk ismételni magunkat.
Nincs más hátra, merüljetek el az EZ Basic popos neopszichedéliájában ti is;
https://www.youtube.com/watch?v=64qaiz77Ec0&list=PLLtQ7imVIw6rvGTu5E9RYhz1M0Nr6Zltw
Fotók: Komróczki Dia
