Szekszárd, Chopin, ELTE, Beatles, Katona József Színház, Lauberger & Gloss – egymástól távol álló, mégis egy személyben összpontosulni tudó fogalmak, amelyek egy előadóról mesélnek: Zsigmond Sándorról, aki a Kikeltető harmadik klubestjén lép színpadra, hogy megmutassa azt az eddigiektől eltávolodó zenei irányt, amit már az Ugye érted című száma is képvisel. ZSÉ megjelenéseiről többször is olvashattatok a KERET-en, de nem volt még olyan interjú, amely a művésszel foglalkozott volna – hiánypótló információk következnek!

KERET: Ha a Kikeltetős Klubesttől elkezdenénk visszafele lépegetni az időben, mondjuk úgy három évet, hol látnánk téged?

ZSÉ: Zenekultúrát hallgattam az ELTE BTK-n. Egy évet megcsináltam, aztán passziváltattam, mert nem igazán szerettem oda járni. Úgy éreztem, hogy semerre sem haladok, és nem is motivált maradásra semmi. Utána egy barátom révén a TÁP Színházhoz kerültem, itt ismerkedtem meg Skladyval. Ezt a közeget nagyon szeretem, és sok új lehetőségeket is adott: elhívtak Kolorádóra, ahol megcsináltunk egy közös előadást, de rajtuk keresztül zongorázhatok most a Katona József Színházban is. Három évvel ezelőtt egyébként már FL Sutudio felhasználó voltam otthon, próbáltam alapokat készíteni.

Skladyval rögtön a megismerkedésetek után elkezdtetek zenélni?

Ja, megmutattam neki az alapokat és rappelgettünk rá. Utána pár hónappal megcsináltam a Panaszkönyv albumot, már Andor (Szkladányi Andor, azaz Sklady – a szerk.) és Pellei Milán közreműködésével.

Ha visszagondolsz az életedre, benne volt a pakliban, hogy zenével is foglalkozol majd?

A szüleim szerették volna, hogy csináljak az iskolán kívül is dolgokat – ők maguk is zongoráztak – szóval jártam néptáncolni meg zenélni. Eleinte azt gondoltam, hogy hivatásos táncos leszek, de a zongora maradt, azt általánostól a gimi végéig csináltam.

Ennyi év alatt biztosan bensőséges viszonyod alakult ki a klasszikus zenével is. Mit adott hozzád a sokak által ignorált műfaj?

Hát, a tudásom nagy része klasszikus tudás, sok alapban hallatszik a lemezeimen, hogy egy-egy lépés ide utal vissza. Akkordmeneteket is rendszeresen hozok magammal a komolyzenéből, A valóság elmásít alapja például egy Chopin noktürnből származik. Amúgy Chopin-t és Bartókot is nagyon szeretem. 

Sklady neve rögtön az első kérdésnél felmerült. A közönség könnyen gondolhat kettőtökre duóként, de ennek most látszólag vége szakadt. Aki jól figyel rád, azt is érezheti, hogy a zenei életed új irányt vett. Mi ennek az oka?

Amikor kiadtuk az EP ECLECTIC-et, Andor azt mondta, hogy egy kissé fárad el a dolog, nincs szembetűnő megújulás, ami baj, mert ha valaki szereti ezt a projektet, akkor azt szeretné, hogy idővel valami újat is kapjon – ezért abbahagytuk a közös munkát. De nem örökre. Én utána nehezen vettem rá magamat, hogy új irányt találjak, viszont egy pár hónapja megint azt érzem, hogy nagyon megy a dolog és a jó lehetőségek jönnek, mint pl. a Kikeltető. Az új irányról még annyit, hogy nagyon jónak találom zeneileg. Annyira, hogy a Kikeltetős fellépésre több számomat is áthangszereljük. Ez egy nagyon érdekes folyamat, mert „zeneibb” formába ültetjük át a rapszámokat. Azt hiszem, így befogadhatóbbak lesznek, hasonlóak mint az Ugye érted.

Ezt annyira sokszor elénekled, hogy engem is kíváncsivá tettél. Ugye értenek? Van az életedben néhány olyan ember, akire azt mered mondani, hogy igazán ért téged?

Igen, van. Többször érzem, hogy nincsenek túl sokan, akik átlátnak a sok faszságon, ami történik körülöttem, de FEO például ilyen. Vele kb. egy éve ismerjük egymást, nagyon sokat lógunk együtt, most ő is itt van a Kikeltetőben. De a barátnőm is nagyon megért és Sklady vagy Horváth Dániel „D0k” is. Azokkal az emberekkel dolgozom együtt szívesen, akiket szeretek, és akik megértenek.

Vágysz rá, hogy többen legyenek?

Sokszor elgondolkodtam, hogy miért csak 4-5 ember van, akit megemlíthetek, de ilyenkor rájövök, hogy mindig is nehéz volt bizalmas kapcsolatokat kiépítenem. A gimiben is csak pár emberrel voltam jóban, aztán amikor elkerültem Szekszárdról fejbevágott, hogy miért nem hagytam magamnak természetes utat az ismerkedésre. Ez az időszak magányosan telt, és az sem segített, hogy zenélni akartam, de semmi közegem nem volt rá. Próbáltam egyedül koncertekre menni, hátha valakit megismerek, de ez sem működött. Mára viszont megbékéltem a helyzettel, nagyon szeretek egyedül lenni, sőt, egyedül koncertezni.

Tavaly te is felléptél egy KERET Klubesten, jól emlékszem, teltházas volt a Három Holló. Az undergrounddal foglalkozó sajtó is szeret, viszonylag akadálymentesen haladsz előre. Előfordult, hogy ez meglepett?

Ja. Azért az ember úgy áll neki, hogy szeretné, ha ez működne. Szerintem teljesen természetes tempóban haladok, nem volt nagy kirobbanás sose, nem volt egy szám, ami hatalmasat futott, de van egy olyan közönségünk, aminek a tagjai nem feltétlen ugyanarról a számról ismernek. Amikor ez elkezdett szépen lassan működni, akkor nagyon örültem, de szeretnék még többet. Szeretném, hogy ne 50 főnél akadjon meg a nézőközönségünk, mert úgy érzem, hogy van egy olyan tartalma a zenéinknek, amiből mindenki el tud rakni valamit.

Azzal megküzdened vagy “csak” megbarátkoznod kellett, hogy vannak emberek, akik kíváncsiak rád?

Nagyon izgulós vagyok, de minden egyes koncerten el akarom hitetni a közönséggel, hogy nem izgulok. Ezzel szemben sápadok, letompul a fejem, lassan telik az idő. Rajtam van egy olyan feszkó, hogy valaki talán először hall, én pedig szeretném, hogy tetszen neki, hogy megint eljöjjön. Igazából mindig szeretnék mindenkinek egy nagyon jó koncertet csinálni. Ez – amikor a színpadra kerülök – már megy, de előtte be vagyok szarva, miközben imádok koncertezni, az az egyik legboldogabb dolog a számomra.

Az új release az eddigiekhez képest egészen más iránynak tűnik, új dinamikát hozott a Slapstick a produkcióba. Sokkal dallamosabb, sokkal énekelhetőbb. Hogyan történt?

Ez egy kísérletnek indult. Érdekelt, hogy tudnék-e ilyet csinálni? Tudnék-e megjegyezhető refrént írni, egy mondatot, amit mindenki megért, és nem kell sokat gondolkoznia rajta. A dal már a fiókban volt tavaly óta, és amikor áthangszereltük nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egy rapszám. Ez egy pop próbálkozás, amiben egyszerűen mondok szépeket.

Slapstick? Ugye érted? Ez rögtön két kérdőjel. Több az életedben a kérdés, mint a válasz? Te egyengeted az utadat?

Ez teljesen időszakos. Alapvetően sokszor találom magam olyan helyzetben, hogy nem tudom mi lesz egy hónap múlva. Olyankor leülök, és leírom a dolgokat, ami eszembe jut a zenélésről. Amikor az Ugye érted keletkezett éppen egy ilyen gödörben voltam: kicsit pánikoltam, tudtam, hogy oda kell figyelnem arra, hogy fenntartsam az érdeklődést, hogy ne tűnjek el. Most viszont nincsenek kérdőjelek a fejemben, maximum csak annyi, hogy mit vigyek a Kikeltetőre. Nagyon sok potenciál van minden zenei alapomban, megpróbálom azokat kiválogatni, amiket szépen át lehet ültetni zenekari hangzásra. Ehhez hál’ istennek megvan a technikai tudásom, sőt, én ezt tanultam meg legelőször. Erre picit büszke vagyok, mert előrelátó voltam és a mélyétől kezdve értettem meg minden folyamatot.

Az előrelétó, Chopin scherzo-kat játszó fiú egyébként minden tantárgyból eminens volt az iskolában?

Nem. Nekem nagyon nem ment a matek, emiatt rengeteg balhém volt a tanáraimmal, és igazából máig nagyon nehezen veszem rá magamat olyasmire, amit nem szeretek csinálni, vagy aminek nem látom az irányát. Amiben viszont látok utat előre, azt maximális erővel nyomom. Nem tudok hobbiként tekinteni semmire.

Az emblematikus és következetesen fenntartott megjelenésed tudatos?

A sapkám alapvetően biztonságot ad, ha felnézek egy tetőt látok, kicsit „bezárja” a fejemet. Amúgy apámnak és a tesóimnak is hosszú a haja, lehet, hogy tudat alatt beragadt, hogy nekem is az legyen. Heten vagyunk testvérek, mindenkinek gomba frizurája volt, szóval kisebb korunkban elég viccesen néztünk ki, olyanok voltunk mint egy mini Beatles.

Milyen egy ekkora családban felnőni?

Én nagyon szeretem, hogy sokan vagyunk testvérek. Szerintem előbb tanul meg az életben fontos dolgokat az, akinek tesója van. Ott az osztozkodás, vagy az, hogy hogyan bánsz a másik emberrel – ami annak a tükre, hogy hogyan vagyunk el egymás mellett. A kisebb testvérekre sokat kellet figyelni, ez is így beragad, figyelmessé válsz.

Ez egy zenekarban sem utolsó. A felállás egyébként a Kikeltetőn (és utána) is marad?

Én úgy látom, hogy a közeljövőben csinálunk még közös számokat, a koncerteken pedig várható, hogy lesz egy-egy live band-es felállás is. Nagyon szeretem az oldschool cuccokat, a new wave próbálkozásokat, de a következő időkben nem lesz meglepő, ha leteszek egy újabb poposabb számot. 

• ZSÉ a Kikeltető harmadik klubestjén lép színpadra a Gólyában november 10-én, jegyek ERRE!