Még mindig fő bevételi forrásom az a sok repohár a Balaton Soundon, amit a részeg külföldiek előszeretettel dobálnak el, minden mindegy alapon. Összejött egy gumicsizmára, „mint egy főnök” toltam végig a második napot, egy fokkal jobban éreztem magam, mint tegnap, de azért a címben idézett szandos csatakiáltásba még nem kezdtem rá én is.

• Az előző napi beszámolót megtaláljátok itt,
• a képeinket pedig a Flickren.
• De kövessetek minket Instagramon is, mert ma lesz ott nyereményjáték! 

Egyik barátom felvetette, hogy érdekes lenne, ha az utolsó naphoz közeledvén a repohár előlépne fizetőeszközzé. Tekintve, hogy sok ember kezében látni tornyosuló gyűjteményt, ez nem is olyan elrugaszkodott elképzelés, én is sok ezer forintot szedtem már így össze. Ugyanakkor érdekes, mert a repoharakkal sokkal emberségesen bánik az ember, mint az igazi pénzzel. Illik megszánni valakit pár pohárral, ha nincs, ha elvész, nem dől össze a világ, ha van sok, az pedig csak jó. Lovasiék és Péterfy Boriék is megénekelték, hogy a pénz miatt… de ez itt valahogy súlytalanabbá vált, és ez jó.

Olyannyira, hogy összepoharaztam elég pénzt egy gumicsizmára, ami must have felszerelés volt tegnap a fesztivál mocsártengerében. Az előző nap, majd aztán a reggel óta lezúdult csapadékmennyiség helyenként jelentős foltokkal bővítette a vízfelületet a Balaton mellett, és mivel „nem volt kedvem” a bejárat előtt „dílerektől”, 15 ezer forintért gumicsizmát venni, inkább elindultam Siófokra. Kínai üzletek, cipőboltok, hipermarketek, mintet átböngésztem sikertelenül, végül egy kertészeti szakboltban találtam pont a méretemben egy szép fekete surranót, ami pont megfelelt az igényeimnek.

Így már bátrabban mentem be a fesztivál területére, ahol teljesen véletlenül elsétáltam Martin Solveig nagyszínpados produkciója mellett, ami meglepően jó volt, szépek voltak a vizuálok, és az EDM zakatolás sem tűnt annyira elviselhetetlennek, de azért inkább átmentem Soerii & Poolekre, ami most egy fokkal talán jobb volt, mint a VOLT Fesztiválon, de azért még mindig szokni kell ezt a „hétköznapi haknizós” felállást.

A Disclosure volt talán a Jäger Aréna legnagyobb fellépője tegnap, ami meglepően jó volt, a nem annyira jól kevert hang és a mesterien használt fényjáték és vetítés tökéletes összhangban tettek össze egy nagyszerű showt. Természetesen kötelező jelleggel pár szám erejéig bevonultunk a VIP (vagy inkább VIOJRP, azaz very important or just rich people) részbe, hogy David Guettára veressük keményen (nem).

Fantáziadús, eklektikus és progresszív house anyagairól, világhírű előadók számaiból kikevert remixeiről híres iráni-amerikai DJ-producer páros, Ali Shirazinia és Sharam Tayebi duója, a Deep Dish.

Na, ezen nem voltam, mindenesetre jót röhögtünk késő este egy cigi mellett a hivatalos Sound app leírásain, mert az összes előadóról ilyen és ehhez hasonló modoros és körmönfont gondolatokat sikerült megfogalmazni (#soproud). Lefekvés előtt még hálát adtam a Telekom Terasznak, amiért idén már felfújható gumimatracot is lehet kapni a #telekomcashtagekért, így némi tüdőmunka után kényelmesen fekve (fetrengve) tettem el magam mára.

A mai nap langyi lesz időjárás szempontjából, viszont tűz forró, ha az előadókat nézzük: Irie Maffia, Wiz Khalifa, Diplo, böngésszetek egy részletesebb, de mégis azért szűrt programajánlót itt. Holnap újra jelentkezem. Yolo.