Generációk óta öröklődő álmok válnak valóra a csillagerdő új klipjében

Cikk

december 3, 2021

Dravecz Luca

886

ESEMÉNYAJÁNLÓ ↓

Akik követik az idei Kikeltetőt, azoknak minden bizonnyal nem ismeretlen Hegedűs Józsi neve a shortlistről, illetve a klubestekről. Józsi az idei Kikeltetőre szólóban jelentkezett, és autentikus hangzásvilágával, karizmatikus színpadi jelenlétével rögtön elvarázsolt mindannyiunkat. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy nemcsak önállóan szokott színpadra lépni, hanem a 2018 novembere óta működő Csillagerdő nevű zenekarával is. Ebben a formációban Józsi (gitár, ének) Ábrahám Mátéval (cselló), Pintér Norberttel (basszusgitár) és Bubla Bencével (ütőhangszerek) egészül ki. A Csillagerdő az elmúlt években megfordult több hazai és külföldi fesztiválon, klubban; zenéjüket leginkább az alternatív és folk jegyek jellemzik, de hallatszik a ’60-as ’70-es évek hazai rockzenéjének hatása is rajtuk. A banda most az új, ‘Trikó című dalával és a hozzá készült videoklippel premierezik nálunk.

„Az egyik első emlékem egy kopott piros gitárhoz kötődik. Tudtuk, hogy apa zenélt, egyszer egy dobverőt is találtunk a szekrényben. Mikor egyszer anyát kérdeztem arról, hogy milyen zenét játszott, mosolyogva mondta, hogy ‘trikó’. 15-16 évesen megkaptam ajándékba a VHS kazettát egy 1993-ban, a szabadkígyósi kábel TV-ben leadott adásról. A kazettára ez volt írva: ‘Zenélni vágyó fiatalok’. Egy riport volt rajta 3 szabadkígyósi fiúról, akik hangszereikkel a kezükben álltak a kultúrház előterében. Középen a videón velem egykorú apám szakadt farmerban, fekete pólóban, félhosszú hajjal, fülbevalókkal, és a piros gitárral. Ez a jelenet látható a klip elején, és ez a hangulat indította el a gondolatot, aminek a vége a ‘Trikó’ című dalunk, és annak videoklipje lett” – meséli Józsi a dal születéséről.

A dal egyértelműen Józsi édesapjával való kapcsolatát próbálja definiálni, arra reflektál, miközben keresi, hogy milyen is lehet az a „trikó” zene. Emellett azonban a refrénekkel beemelődik egy új jelentéstartam a szövegbe, ahol ugrunk egy generációt és megjelenik Józsi nagyapja is.

„A refrének az utolsó, a többitől eltérő szövegű refrénnel összeolvasva új értelmet nyernek:

„Magányos út. A nyári szél az ősz hajamba fúj
A nyári szél már nem beszél velem”

Ha ezt összekötjük az előző refrénekkel, egy búcsúbeszédet kapunk E/1-ben a nagyapám szájából. A nagypapám nagyon fontos volt számomra. Kedves, csendes, de a saját igaza mellett végletekig kitartó, egyenes ember volt. Mindig éreztem a szeretetét, támogatását. Akkor is megvédett, mellém állt, mikor más nem, és emlékszem, végig biztatott a zenélésre.

Úgy érzem, a ‘Trikó’ c. dalban, és klippben generációk óta öröklődő álmok gyűltek össze, válnak valóra.”

A dalhoz készült videóklip három helyszínen játszódik: a Zsóka presszóban, a kultúrházban és a nemzeti parkban. Egyszerre elevenedik meg előttünk egy fiktív, Beton névre hallgató zenekar első koncertélménye a helyi kultúrházban – aki volt már hasonló rendezvényen annak biztosan mosolyt csal az arcára és ismerős lesz a közönség és a koncert atmoszférája – , illetve egy klasszikus westernfilm, annak minden kellékével és karakterével. A vezérmotívum, ami összeköti ezeket a különös figurákat pedig a piros gitár, amit mindenki keres.

„Szerettem volna, hogy minél inkább autentikus környezetben rögzítsük a videót, így a három helyszín, azaz a nemzeti park, a kultúrház és a Zsóka presszó is olyan helyek, amikhez emlékeim kötődnek a gyerekkoromból. Az erdőben – ami a képek hátterében sokat látszik – rengeteg időt töltöttem egyedül. A western jelenetek következtek a refrénből, amiben a vezérdallamon túl igyekeztünk beletenni olyan elemeket, amik tovább erősítik a hangulatot. A gitár a ‘House of the Rising Sun’ gitártémáját követi, és fel-felcsendül A Jó, a Rossz és a Csúf zenéjének egyik ikonikus motívuma is. A klipben a western hősök a piros gitárt keresik. A gitár jelképezi a fiatalságot, őszinteséget, hitet. Azokat, amiket akkor érez valaki, amikor először eszébe jut, hogy gitározni kezd, zenekart alapít.”

Miközben a dal szövegében Józsi az apjával és nagyapjával való kapcsolatát dolgozza fel, a klipben megjelenik ő maga is, indián képében. Ez az alterego az ő identitására reflektál. Erről így mesél:

„Az, hogy indián lettem, elsősorban a saját kívülálló identitásomat hivatott bemutatni. Roma félvérként nőttem fel, így sem roma, sem nem roma társaságban nem tudtam teljesen asszimilálódni. Ezen túl egy fura érzékeny, impulzív punkrocker fiú voltam egy kis Békés megyei faluban, mindig úgy éreztem, senki nem ért meg magam körül. Gyakran éreztem magam valami teljesen másnak, mint a környezetem. Idegen voltam otthon, az életem összes akkori színterén. Nagyon szerettem az indiánokat. Ezt magammal hoztam. A családomban nagy kultusza volt a western filmeknek, indiánoknak, lovaknak. Indiánnak lenni egy elnyomott, ősi közösséghez való tartozást, reménytelen csatákban való harcolást jelent, hasonlóan a cigánysághoz.

Összességében az indiánságom, a kívülállóságomat, másképp gondolkodásomat szimbolizálja.”

A KERET 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja, amit a ti adományaitokból tartunk fenn.

Köss most éves támogatói előfizetést, és megajándékozunk egy KERET blogos vászontáskával!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!