Helyenként nem rólunk szólnak ezek a dalok. Vagy mégis? Vagy a néha gyermeteg módon egyszerű dallamosság és a kellő iróniával felszerelt szöveg mögött mindössze egy hihetetlenül realista ember rejtőzik? Aki többek között képes lefesteni azt a fajta érzést, milyen is asztmás rohamot kapni az Ausztrál hőségben. Nos, valami ilyesmit tesz Courtney Barnett.

Mindig lenyűgöztek ehhez a mindössze 25 éves melbourne-i lányhoz hasonló karakterek. Az alapvetően vidám dalok ütköztetése valami, mind annyiunk számára túl ismerős, van hogy kiábrándító szituációval. Egy alapvetően csak szerethető karaktertől akire mindössze 2013-ban figyelt fel a média világa. Ekkor szavazta meg például a Pitchfork az ‘Avant Gardener’-t az év egyik legjobb dalának Barnett How To Carve A Parrot Into A Rose (2013) című EP-ről.

Courtney Love kijelentése, miszerint minden nőnek – feltéve ha tud írni – megszavazhatnánk egy gitárt és a világunk elindulna a pozitív változás útján Barnett esetében is alkalmazható. És, ha a mindössze két EP anyaga nem lenne elég Barnett időközben létrehozta saját, független lemezkiadóját, mely a Milk! Records néven fut. Részben önmaga, részben pedig zenész barátai számára. Saját elmondása szerint azért, mert egyszerűen sokkal jobbak voltak, mint bármi más amit akkoriban a rádióban hallani lehetett.

Elképesztően kreatív ez a lány, melyet a szarkasztikus szövegeken és a lenyűgöző színpadi jelenléten kívül oly sok minden alátámaszt. Bizonyára sokat fogunk még hallani róla, például első albuma a  Sometimes I Sit And Think, And Sometimes I Just Sit márciusi megjelenése alkalmából.