Nálunk premierezik a Brumiko Lerángatom című, második nagylemeze, amely változatos hangszerelésű, melankolikus hangulatú dalokban az emberi lét hullámázó dinamikáját járja körül. A Győri Brúnó egyéni dalszerzőprojektjéből tavaly zenekarrá alakult Brumiko a ‘80-as évek magyar undergroundjából inspirálódik, de ezt továbbépítve mégis nagyon friss és egyedi hangzást képvisel.

Az albumon több különleges együttműködés is helyet kapott: közreműködik a dalokban Kollár-Klemencz László, Barabás Lőrinc és a Küszöb zenekar is. A hangszerelés és a produceri feladat Csernovszky Márk (KollárKlemencz Kamara), valamint Kopataki Olivér (Pajor Tamás) munkája.

A lemez dalain átível a gondolat: az emberi lét nem lineáris, nem egy egyre feljebb tartó út, hanem olyan, mint a vízen lebegés. Az élet az elmerülés, süllyedés, majd felúszás folyamatának körkörös ismétlődése, ahol a felúszás maga a hit és reménykedés, az igazság keresése. Az emberi élet azonban véges: legvégül már csak a süllyedés marad.

“Ebben a végességben születik meg az istenhez fordulás: egyszer könyörgő, egyszer dühös megszólításként. Az ember hinni akar abban, hogy van egy erő, amely kiemelheti őt a vízből – még akkor is, ha ezt az erőt olykor maga akarja „lerántani”, hogy választ kapjon.” – magyarázza Győri Brúnó a lemez mögötti gondolatokat. – “Paradox módon azonban a teljes alámerülés, az ellenállás feladása hordozza a kiemelkedés lehetőségét. Amikor az ember már nem küzd, hanem átengedi magát a süllyedésnek, akkor történik meg a felemelés – akár valóságosan, akár csak a hit szintjén. Így válik a hit az emberi lét egyik legközelebbi formájává a szeretethez: egy belső ragaszkodássá ahhoz, amit igaznak érez. Mindezek ellenére a tétel végső állítása nem a hit igazolása, hanem annak megkérdőjelezése: Én nem hiszek ebben.”

A dalszövegekben megjelenik ez a periodikus mozgás; a süllyedés, a beletörődés, az elengedés, mind a felúszás, a kapaszkodás, a kétségbeesett törekvés és a remény is váltakoznak a lemez dalaiban. Ezt a hullámzást követik a dinamikában, intenzitásban, sűrűségben ingadozó hangszerelések: csupasz, minimalista, zongorás hangszerelésű dalok mellett egyes dalokban erőteljes elektronikus elemek is megjelennek, míg máshol az alterzenében klasszikusabb gitárfókúszú hangszerelés hallható. A hullámzás ellenére az album egy kiforrott, egységes anyag, amelyet a sokszor suttogós, olykor szinte ima- vagy kántálásszerű ének és a szövegek elbeszélő, elvont narratívája fog igazán össze. 

Az albummegjelenés mellé egy nagyívű videoklip is várható, amelyet Halmos Ádám rendezett, a főszerepet pedig Mészöly Anna játssza. A hamarosan érkező klipben fontos pillanat Reviczky Gábor záró monológja, ami nemcsak a videoklip, hanem az album egészének is meghatározó részévé vált.