Kollár Dea 2023-ban tűnt fel a Kikeltető döntősei között, azóta pedig egyre többet hallhattuk a nevét a hazai zenei színtéren. Most pedig, 2025 tavaszán végre megérkezett az első EP-je, az Istent láttam, egy őszinte, mély és személyes történet három dalon keresztül. Dea a zenei határokat lazán átlépve hozza el nekünk az érzéki élményeket, miközben megmutatja, hogy a szerelem és az önismeret milyen sokszínű tud lenni.

Egy EP, három szín: isteni, érzéki, emberi

A címadó szám, az Istent láttam, az EP nyitánya, egyszerre szerelmi vallomás és vízió. Nemcsak testi kapcsolódásról énekel, hanem arról a ritka pillanatról, amikor valaki a másikban felismeri az istenit, a megváltást, a válaszokat. A nyelv poétikussága, a képek intenzitása emeli a számot túl a szerelem szokványos popnarratíváin.

A Levegőben című második dal már földközelibb, itt a vágyakozás lüktet, a pillanat hevétől vibrál a hangzás, a szenvedély füstként gomolyog végig a sorokon. Ez a szám olyan, mint egy forró nyári éjszaka: egyszerre mámoros és mulandó, second hand smoke, second hand love, amit belélegzünk, mert mást nem tehetünk.

A záródal, Kicsi lány, a legszemélyesebb. Egy levél önmagunknak – vagy bárkinek, aki valaha úgy érezte, hogy túl törékeny ehhez a világhoz. Ez a dal nem akar szép lenni, mégis az, a gyógyulás szépsége. Dea ebben a dalban nem fél gyengének lenni, és ezzel ad erőt éppen. A gyermeki énhez intézett sorokban ott van az egész nővé válás összes nehézsége, a fájdalmak, amiket nem tudtunk feldolgozni, de amelyeket most mégis megértünk, elengedünk, vagy legalábbis megnevezünk.

Dea zenéje sokkal több, mint hang és szöveg. A hangzása szinte műfajok nélküli: lüktet benne a R&B, a spoken word és az elektronikus zene is, de egyik sem válik dominánssá. Minden a mondanivalónak rendelődik alá, a belső szükségszerűségnek engedelmeskedik. Nem akar mindenkinek szólni, de azoknak, akik megtalálják benne magukat, úgy szól, mintha mindig is ott lett volna.

Fotó: Komróczki Dia