Tóth Julcsi, a Brand Monkey Communications ötletgazdája és vezetője igazi ezer lábon álló, és ezer lángon égő amazon-típus. Évtizednyi reklám, marketing, és sajtó tapasztalat áll a háta mögött, összművészeti blogot vezet, énekel, képzett sommelier. Ha mindenképp egy dióhéjba szeretnénk préselni; a kommunikáció, a zene, és a borászat iránti szenvedélye, valamint a magyarországi brand mendzsment területén tátongó, mindeddig kiaknázatlan piaci rés ihlette első önálló vállalkozását. Személyiségéhez hasonlóan sokrétű kínálattal találkozhatnak a hozzá forduló ügyfelek is. Olvassátok el tanmesének beillő beszélgetésünket a részletekért.

Menedzsment és branding a könnyűzenében, a közösségi médiában, és a borok, kézműves sörök, egyszóval a gasztronómia területén. Honnan jött az ötlet ehhez az ínyenc szolgáltatás-felhozatalhoz?

Három éve kezdtem létrehozni ezt a céget, csak akkor még nem állt össze a fejemben, hogy milyen formában fog majd megszületni. Tizenegy éve foglalkozom kommunikációval, marketinggel, sajtóval és reklámmal. Ebben volt reklámügynökségi munka, közszféra, kőkemény sajtózás, és újságírói múlt. De ettől függetlenül az életemnek mindig szerves része maradt a zene; régóta énekelek, a családom is zenész család. A legnagyobb példaképem, apukám, aki nagyon jó zenész és képzőművész. Úgy nőttem fel, hogy folyamatosan jártak hozzá gitározni, dobolni, tangóharmónikázni tanulni, készülni a Kisképzőre. Míg más gyerekeket a szüleik a helyi vurstliba vitték szórakozni, minket öcsémmel az Operába, az Erkelbe, vagy más budapesti nagykoncertekre. A zenei kultúra anyatejként érkezett. Tehát a zene és a kommunikáció a lételemeim. Később aztán, ahogy különböző kommunikációs területeken dolgoztam, gyakran azt a visszajelzést kaptam, hogy vezetői karakter vagyok, akire hallgatnak az emberek. Kérdezték, hogy miért nem akarok inkább vezetői szerepben működni? Mindig kacérkodtam a gondolattal, csak eleinte túl egoistának gondoltam, hogy saját vállalkozást építsek, saját beosztottakkal. Nem maga a státusz vonzott, hanem hogy létrehozzak valamit, és hogy nagyon jó emberekkel dolgozhassak együtt azokon a dolgokon, amik a szívem csücskei. Ez pont a könnyűzene, és a bor. Utóbbi úgy jön képbe, hogy gimnáziumban a Tokaji Borvidék mellett, Sárospatakon tanultam. Az ország híres borászainak a gyerekei voltak az iskolatársaim, akarva, akaratlanul belenevelődtem a borkultúrába, ami aztán lassan a szerelmemmé vált. Volt ott egy híres borász, aki felfedezte bennem, hogy van érzékem a borokhoz, kellene ezzel foglalkoznom. Elvégeztem egy alapozó sommelier és borajánló tanfolyamot. Rájöttem, hogy létezik olyan is, hogy bormarketing, ahol a meglévő kommunikáció, és marketing tudásomat szuperül át lehet ültetni a boros bizniszbe. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a zenével is volt egy belső vívódásom, mert gyerekkorom óta mindig szerettem volna színpadon állni, zenekarban énekelni.

Voltak szárnypróbálgatásaid, amiket meg lehet hallgatni valahol?

Főleg session projektekben vettem részt, nagyszerű zenészekkel. Van felstúdiózva pár dolog, de mindig inamba szállt a bátorságom, amikor komolyra fordultak a dolgok. Iszonyatosan kritikus vagyok önmagammal szemben, de érzem, hogy egyszer majd eljön ennek a megmutatkozásnak is az ideje. Tudod, mindenkinek van valami olyan dolog az életében, akár több is, amiben nagyon kiemelkedő akar lenni, és nem biztos, hogy meg tudja élni azt, hogy az ezzel kapcsolatos gátjait hipp-hopp lebontsa. Mindig ott volt a vágy, hogy „úristen, én énekelni akarok”, „én ezt meg ezt akarom csinálni…” Ugyanez volt az irodalommal, hogy „én regényeket, verseskötetet szeretnék írni”, de valahogy a bátorságom más területeken sokkal könnyebben kijön. Például az üzleti életben nem ismerek olyat, hogy félelem. Bármikor hozok kockázatos, merész üzleti döntéseket. Viszont pont a saját, titkos vágyaimban vagyok a leginkább óvatos és sebezhető.

Mert a szíve csücskével szemben jobban maximalista az ember. Azzal kapcsolatban minden kis botlásnak nagyobb hatást tulajdonítunk.

Igen, nekem a zene, és az irodalom ilyen sarkalatos pont. Mindig úgy voltam vele, hogy úgyis el fog jönni az idő, amikor majd meg lesz a helye az éneklésnek,  az irodalmi megmutatkozásnak. De most teljesen más vágányon fut az életem, amit megint csak imádok. Nagyon elkanyarodtam a mondandómmal, de ez az alap dumálás kellett ahhoz, hogy megértsd, hogy nekem egy kvázi pótcselekvésből jött az, hogy jó kommunikációs szakember lehessek. Úgy voltam vele, hogy várhatok arra, hogy egyszer jó művész leszek, de addig valamit kell csinálni, és akkor már csináljak olyat, ami szintén önazonos, és persze lehet vele pénzt keresni. Így jött a kommunikáció, a média, a marketing. Bennem volt, hogy a zenei megnyilatkozásnak még nem jött el az ideje, de akartam addig is  valamit kezdeni a könnyűzenével. Két éve beiratkoztam a Zeneipari Hivatal könnyűzenei menedzsment képzésére, ami nagyszerű tapasztalat volt emberileg, szakmailag, és önbizalmilag is.

Az egyik órán volt egy kardinális pont; a 360 fokos menedzsment ügynökségekről volt szó, akik full service szolgáltatást ajánlanak. Magyarországon pár kiadó nyújt ugyan bizonyos mennyiségű, minőségű segítséget ezen a téren, de alapvetően a zenészeknek maguknak kell boldogulniuk. Ez egy piaci rés itthon.

Az olyanok mint, brandépítés vagy menedzsment, a magyarországi zenekarok életében vagy random dolog, vagy ismerősökön keresztül megtörténő félszakmai folyamat. Visszakérdeztem a tanárnál, hogy dehát nálunk miért nincs egy olyan ügynökség, aki azzal foglalkozik, hogy zenekarok full brandingjét felépíti? Azt válaszolta ez a nagy szakmai tekintélyű tanár, hogy azért, mert Magyarországon nincs erre igény, és mert nem tudnák a magyar zenészek megfizetni. Teljesen letaglózott a dolog, mert szerintem ez nem igaz, igenis van 25-30 olyan zenekar, aki meg tudná fizetni, a maradéknak pedig low budgetban ki lehet számítani a szolgáltatásokat, még úgyis, hogy nekünk is megérje.

És akkor jöttetek ti. Nálatok mit jelent pontosan ez a „full service”, teljeskörű branding?

A Brand Monkey Communications szolgáltatási palettája sem 100%-ig teljeskörű még, mert idén januárban indultunk el, és egyelőre mindenki fix munka mellett csinálja. A csapat jelenleg 12 főből áll. Van négy grafikusunk, különböző látásmódokkal, stílusokkal. Van egy asszisztensem, van art director, két account menedzser, akik az ügyfelekkel tartják a kapcsolatot. Elég komoly videós, fotós stábbal, kameraparkkal rendelkezünk.

Ha egy zenekar azt mondja, hogy csináljunk meg mindent, ebbe beletartoznak a videoklippek, honlapkészítés, az egyedi színpadi látványelemek, a social media menedzsment, az arculattervezés, a design, különböző grafikai anyagok, lemezborító, plakátok, ruhaszponzoráció, merchandise, hangtechnikai-, stúdió szolgáltatások, fotózás, és gyakorlatilag bármi, amire egy zenekarnak, zenei produkciónak szüksége lehet.

Nem érzed azt, hogy ha sok az elvállalt feladat, és sorban jönnek majd a megrendelések, kicsit mű lesz a végeredmény?

Nem, mert nem arról van szó, hogy rájuk húzunk egy csinált arculatot. Hanem egy olyan munkafolyamat előzi meg az együttműködést, amikor megismerjük a zenekart. Sokat beszélgetünk, elmondják, hogy mi inspirálja őket, hallgatjuk a zenéjüket, ott vagyunk a koncerteken. Egyelőre a meetingeket, tárgyalásokat coworking irodákban tartjuk, de az a cél, hogy jövőre megnyíljon a saját irodánk, és teljesértékűen, nyolcórás munkában dolgozhassunk. A végeredmény semmiképpen sem lesz „mű”, tényleg azon vagyunk, hogy mindenkinek egyedit nyújtsunk.

Elégnek bizonyul 12 ember ehhez a rengetegféle feladathoz?

Igen, mert ez a 12 ember fix dolgokkal foglalkozik, viszont van sok nagyszerű alvállalkozó, akivel szerződésben állunk. Ha például valaki stúdiómunkát akar, kiajánlom annak az alvállalkozónak, akivel megállapodtam, és nála stúdióznak a zenészek.

És nem tartasz attól, hogy ha a zenészek jönnek, megrettennek a bőség zavarától? Hogy nagy a választék a minőség rovására megy?

Arra szeretnénk törekedni, hogy a zenészek, borászok vagy kkv-k, akik megkeresnek minket, mindent, amire szükségük van, egy helyen, „csomagban” megkaphassanak. Ne nekik kelljen felhajtani egy adott munkához a szakembert, hanem nálunk komplex megoldásokra leljenek. Nem nyújtjuk kétszer ugyanazt a szolgáltatást, igyekszünk mindenkinek személyre szabni, amit kér. Ezért van például több grafikusunk, fotósunk. Tehát nálunk egyedi dolgot tudsz, akár instant módon vásárolni. Ha felhív valaki, hogy készítsünk el neki egy videoklippet vagy lemezborítót, vagy világítós zombit a nagyszínpados koncertjére, akkor megcsináljuk. De általában egy nagyobb branding munkánál nem az van, hogy felhívnak, hogy „figyelj már, kellene nekünk holnapra egy logó…” Megcsináljuk szívesen, de azért általában egy hosszú, megismerő folyamat előzi meg a munkát, amiről már beszéltünk.

Eddig kikkel dolgoztatok együtt?

Pusztán azért nem akarok mindenkit felsorolni, mert folyamatban van egy csomó munkánk, és még kötnek bizonyos szerződések, de dolgozunk például a Bastic zenekarral, akik az Anima Sound Systemből váltak ki. Rajtuk kívül egy zenei producer és három szólóénekes személyes brandingjét építjük, valamint készülünk egy halom munkával a nyári fesztiválszezonra. Elég sokan megkeresnek minket, hogy egy-egy dolgot csináljunk meg. Designt, fotózást, merch-öt, hírlevelet, biót, Facebookot, Instát, klippet, vagy egy nagyobb koncert, turné „arculatát”, stb.

A könnyűzenei szeletet már jól kielemeztük; a social media résznél milyen körre számítotok?

A social media gyakorlatilag a kiskapu ebben a történetben, mert bárki megkeres minket Facebook menedzsmenttel, legyen az egy cipőbolt, vagy egy nyílászárós cég, elvállaljuk.

És a boros-, sörös-, gasztro területen miként alakulnak a szolgáltatások?

Magyarország tele van olyan borászokkal, sörkészítőkkel, akikről a kutya sem tud, viszont baromi jó termékeket csinálnak, és ha mondjuk lenne egy jó arculatuk, egy kicsit megnyomnánk a szekerüket, lehet, hogy szép sikereket érnének el. Itt is van arculattervezés, design, egészen a boros címke és logótervezéstől elkezdve a különböző kiadványok, katalógusok, enteriőr arculati elemek tervezésén át, az egyedi kiegészítőkig. Ide tatozik a rendezvényszervezés is, pl.: alvállalkozók segítségével, borkóstolókat, gasztro esteket szervezünk. Most dolgozunk egy kicsi, de annál meghatározóbb, móri pincészettel. Közel egy hónapja tart a munka, mert szeretnénk, hogy azok a címkék és a logó, az egyedi dizájn csak róluk szóljon. Ne a mi ízlésünkről, vagy hogy mi milyen dizájnerek vagyunk, hanem arról, hogy kik ők, és mit akarnak közölni. Van olyan, hogy adott esetben lelkizünk, elmondják a családi múltjukat, hagyományaikat. Vannak olyan ügyfeleink, akik úgy jönnek, hogy nem tudják pontosan, mit akarnak kommunikálni, de mi feltárjuk, hogy kik ők, piaci szempontból mi miatt lehetnek különlegesebbek, mint más. Ez egy összetett folyamat, amihez kell egy erős kommunikációs készség, sok türelem, empátia, emberismeret. A mai fejemmel már tudom, hogy azért kaptam éveken át a pofonokat szakmai szinten, és az élet különböző területein, hogy erre a munkára felkészüljek. Tizenegy év kellett ahhoz, hogy magabiztosan álljak bele, és azt tudjam mondani, hogy igen, egy full service branding ügynökségnek vagyok a vezetője.

Annak ellenére, hogy ma azt mondani, hogy „full service szolgáltatások”, eleve egy elnagyolt kifejezés. Van egy rossz megítélése, de engem ez  egy cseppet sem érdekel. Nekem fontosak a hazai zenekarok, a hazai borászatok és kézműves sör gyártók. Az, hogy nekik jó legyen, és ne csak sok esetben utólag megbánós, protekcióktól függő állami pénzekre hagyatkozhassanak.

Gőzerővel segítenétek a zenészek, borászok sorsát, de ki az, akire ti támaszkodhattok?

Kapcsolati tőke, ismerősök, ismerősök ismerősei által találtunk befektetőket. Két startup cég támogat minket. Azon dolgozunk, hogy a befektetők feltételeinek, elvárásaiknak eleget téve stabilan a saját lábunkra állhassunk.

Hatalmas a felelősség, de azt érzem, hogy sosem voltam ennyire egyensúlyban önmagammal és a világgal. A következő év arról fog szólni, hogy jól dolgozzunk együtt, és minél több embernek okozzunk örömet, sikereket azáltal, hogy ezeket a szolgáltatásokat nálunk veszik igénybe. Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy olyan zenekarok is keressenek meg minket bátran, akiknek marhára nincs pénzük.

Megjegyzem,  most még jóval a piaci ár alatt vállalunk el mindent.

Most is láttam, hogy van egy akciós ajánlat…

Mindig hirdetünk meg akciókat. Most például azt, hogy ha valaki vesz tőlünk két szolgáltatást, akkor az egyiket féláron adjuk.

Ez nem csak üzlet, hanem egy misszió is, egy szerelemgyerek.

Tényleg benne van a pénzem, a szívem, a lelkem, és sok örlődés, hogy kell-e nekem ezt csinálni, de most már érzem, hogy kell. Mellette majd fogok énekelni, verses kötetet írni, szőlőt metszeni, de azok csak további szerelmek lesznek. Mindig erre vágytam, hogy létrehozzak valamit, mert ennek van értelme. Akár csak ennél az interjúnál, mikor majd te írod, és te magad teremted meg az én szavaimat.

Ha már interjú; te magad is egy összművészeti blog, az Articsóka főszerkesztője vagy.

Igen. Sosem tudok megülni a fenekemen. Az emberek nagy része totálisan hülyének néz, mert azt vallják, hogy több dolgot egyszerre nem lehet csinálni, meg ilyeneket mondanak, hogy „mindenkinek kell egy hobbi”.

De én azt gondolom, hogy a folyamatos teremtésnek, és a komfortzónából való kimozdulásnak van értelme. Igenis lehet több dolgot egyszerre jól csinálni, minden csak elszántság kérdése.

Időszakok, korszakok váltakozhatnak. Volt amikor az Articsóka pörgött jobban, mert azon volt a hangsúly. Most nem azon van, de csináljuk ugyanúgy, kiforrta magát, önállóan működik. Egy olyan gyerekem, aki kicsit már kirepült.

Különlegessége, hogy csak és kizárólag interjú formátumú cikkek jelennek meg rajta.

Igen, ezért is hülyének néztek, hogy ki olvas el ilyeneket? Kevesen, ezt aláírom. De érdemes ezért az egy-két ezer emberért csinálni, aki tényleg elolvassa, és azt mondja, hogy ez egy hiánypótló dolog. Próbálunk olyan emberekkel beszélgetni, akiknek releváns és kompetens a jelenlétük azon a területen, amit csinálnak. Ez valahol szintén egy misszió. Valaki úgy segít, hogy osztja az ételt a Blahán, én meg úgy, hogy elmesélem egy írónak, rádióriporternek, alkotóművésznek a történetét. Ezt elolvassa Mucsajröcsögén egy tanítónő, aki fogékony a kultúrára, de földrajzi vagy társadalmi helyzetéből adódóan soha sem hallott az adott emberről. Mi közel visszük hozzá, kap egy képet arról, hogy milyen nagyszerű emberek léteznek még a világban. Nem hajtok arra, hogy az Articsóka egy nagy magazin legyen. Inkább egy olyan valami legyen, ami ha érdekel valakit, akkor oda elbújhat, nézegetheti a videókat, a szövegeket, elmélázhat a beszélgetéseken, kap tőlük valami pluszt. De az anyagi stabilitásomat hosszútávon a Brand Monkey Communications-ből szeretném megteremteni, és végre jó, hogy mindezt őszintén élvezem is.

• Csekkoljátok a Brand Monkey Facebook oldalát, ha még többet szeretnétek megtudni szolgáltatás-tárházukkal kapcsolatban.

Fotók: Komróczki Dia