Balogh Borka énekes-dalszerző 2 éve költözött Amszterdamba ahol külföldiként próbált szerencsét az underground szcénában. Idén szeptemberben jelent meg első nagylemeze, a Borka Balogh című sötét, úsztatós, népzenei múltjából is merítkező anyag, illetve szerdán egy klip is érkezett ‘Hollow’ című számhoz. Borka ezek mellett arról mesélt, hogy milyen kilátásai vannak egy részben magyar, feltörekvő zenekarnak a holland piacon.
Na kezdjük a legelején, hogyan kezdted el a zenélést Amszterdamban?
Hát tulajdonképpen 19 évesen eldöntöttem, hogy külföldön szeretnék továbbtanulni, aztán valahogy Hollandiában kötöttem ki. Elég magányosnak éreztem magam. Üresek voltak a napjaim zene nélkül, amivel pesten nagyon sokat foglalkoztam. Szóval így jött az elhatározás, hogy zenészeket keressek. Végülis Tinderről *mosolyog* szedtem össze a zenészeket a bandához. Szupergyorsan egymásra éreztünk és 3 hónap múlva már ki is dobtunk egy EP-t, amiután egy booking agency – a For The Road – elkezdett velünk foglalkozni. A menedzserünknek, Walternek megtetszett a magyar-holland identitás és segített elkezdeni megtalálni a saját hangom, mint előadó.
A zenémet “dark-indie” kategóriába sorolnám, a szövegeim olyan intim, belső témákról szólnak, amikről nehéz beszélni, de mégis megpróbálom felhívni rá az emberek figyelmét.
Mik a kilátásai egy feltörekvő zenekarnak Hollandiában?
A legfontosabb, hogy találj egy fasza menedzsert, ez elengedhetetlen, viszont külföldiként sokkal nehezebb érvényesülni, a helyi bandákat priorizálják jobban. Ez sajnos a kezdeti negatív oldala, a rádiók is inkább holland nyelven készítenek szívesen interjút, pedig a zenekarom többi tagja mind helyi. De ha ezen túl vagy, akkor egyre több fellépési lehetőséggel találkozol.
Úgy képzeld el, mint egy folyamatos showcase fesztivált.
Mindenhol lehetnek producerek akik meghallgatják amíg még kicsi vagy és berántanak a körforgásba. Egy ilyen élmény volt a Liberation Day fesztiválon játszanunk, ami egy hatalmas esemény, megtiszteltetés.
Milyennek látod a holland közönséget?
Sokkal zárkózottabbak, mint a magyarok. Van ez a furcsa holland attitűd, hogy nem nagyon fejezik ki láthatóan, ha valami nagyon tetszik nekik, nem látsz hatalmas táncot vagy átszellemülést, ami miatt nehéz a közönség által inspirálódni, de nyitottak a kommunikációra.
Mi a célod, víziód a zenekarral, a zenéddel?
Van egy ilyen kedves wishlistem, amit még a zenekar előtt írtam. Ezen persze szerepelnek az ilyen nagy álmok, mint egy Sziget fesztivál, és KEXP, de a realitásban is nagyon jó lenne 1-2 éven belül több fesztivál line-upba bekerülni. Kicsit terjeszkedi Európában többfelé. Ezért írom a szövegeket angolul, mert nem szeretném egy piacra szűkíteni a lehetőségeket. A zenekarom összes tagja nagyon támogató és nyitott, szóval szívesen utaznánk.
Itthon milyen terveid vannak?
Szuper lenne olyan zenekarokkal egy színpadon játszani, mint a Platon Karatev vagy az Esti Kornél.
A kamaszkorom mégiscsak Budapesten töltöttem, kötelező vágynak érzem, hogy teret nyerjünk az itthoni underground szcénában, A38, Akvárium, meg ilyesmik.
Mennyire fontos a színpadkép a zenén túl?
Ebből a szempontból még alakulóban vagyunk, de a helyzet az, hogy a színpadon én állok a központban, a saját nevem alatt fut a zenekar, olyanok ők, mintha a kiterjesztett énem lennének. Ami nagyon fontos, az a színpadi világítás, sokszor segít a néha dreamy liquid hangzás vagy olykor keményebb, élesebb témák alátámasztásában. Nagy vizuális inspirációim Aurora, akinél a fény leköveti a mozdulatait, vagy Angus & Julia Stone, akik eszközöket is, pl.: totemoszlop használnak az ambient vizuálok mellé.
Mesélj a frissen megjelent első nagylemezedről!
Ez az első nagy projektünk. Teljes mértékben self-released, 10 számos album, aminek minden hangjáért megdolgoztunk. Szerencsére egyik dalból követkzett a másik, kialakult a saját világa.
“Befriend your darker side”, mert erről is szól, hogy megfigyeljük a bennünk lévő sötétségeket, akár ha gyászról van szó. Egy nagy lélegzetvétel az egész album.
Itt hallgathatod:
Milyen a TE közönséged?
Nagyon törekszem a személyes kontakra a közönségemmel. Az elején rettenetesen féltem, hogy miként reagálnak, ha megmutatom a legbelsőbb gondolataimat. Aztán koncertek után elkezdtem beszélgetni az emberekkel és nagyon pozitív élmény, mert a leghasznosabb élőszóban kapni a visszajelzéseket. Az élettörténeteik is inspirálnak, és megtapasztalhatom, hogy hatok az emberekre. Nagy felelősségnek tartom ezt az előadók számára, de az segít a tisztánlátásban, hogyha a szívemre hallgatok, általában.
