Nemrég jelent meg négy év kihagyás után Barkóczi Noémi legújabb, Dolgom volt című nagylemeze, egy új felállásban, Szőke Barnával (MYGL, The Qualitons) és Gulyás Kristóffal (mius, Jazzékiel) kiegészülve. Az album minden mai fiatal számára ismerős élethelyzeteket mutat be; kapcsolati problémák, párkeresés, költözés, én-idő. Ha a néhol cinikusan megmosolyogtató, rá-rábólintós „aha, én is pont ebbe vagyok” szövegek nem lennének elegek, akkor a fülbemászó, napokig „bennragadós” dallamok, és refrének után biztosan a repeatre nyomunk az album végén. Ezekről a felnövés-témákról, a fiúkkal való közös munkáról, és az albumról kérdeztük Noémit.

Négy év kihagyás után most jelent meg az új LP-d ‘Dolgom volt’ címmel, hogyan találtál vissza a zenéléshez?

Noémi: Hagytam magamnak időt rá, hogy újra legyen kedvem dalokat írni leginkább. Kellett hozzá egy adag önismereti munka is, hogy figyeljek oda magamra jobban és ahelyett hogy hagynám magam belesüppedni a tétlenségbe, csináljak is valamit.

Az új album új felállással is érkezett, mi miatt döntöttél úgy, hogy ezentúl nem egyedül szeretnél zenélni? 

Noémi: Mivel szabadúszó animációsként dolgozom, általában a munkanapot egyedül töltöm, főleg amióta a co-working iroda ahol dolgoztam is bezárt a pandémia alatt, pedig az egyetemi évek során megtapasztaltam mennyire jó csapatban dolgozni, mennyire más amikor van kikkel motiválni egymást. Ezt szerettem volna megélni a zenében is.

Milyen volt a közös munka a fiúkkal? Hamar megtaláltátok a közös hangot?

Noémi: Szerintem abszolút. Más zenei világokban mozgunk, de egy nyelvet beszélünk. Minden dalnál meg kellett keresgetni hogy az adott anyag mit kíván, de pont jó hogy vannak erők és ellenerők, ebből születik valami érdekes.

Amikor először hallottam az albumot az volt az érzésem mintha egy teraszon ülnénk, és egy fröccs mellett mesélnéd, hogy mi is történt veled az elmúlt négy évben. Ebben van valami igazság?

Noémi: Hát sajnos nem voltam ott veled, pedig szeretem a fröccsöt és a teraszokat is, haha (bocsi, dad joke). Ja amúgy igen törekedtem valami ilyesmi természetességre.

Közben viszont annyira könnyen lehet azonosulni a számokkal és az általuk bemutatott mai felnőtté-válós problémákkal; tinder, költözés, haldokló szobanövények, háziállatok. 

Igen, az egyik barátnőm azt mondta, hogy ez egy Millennial album. Azt hiszem van benne valami, mert tényleg érdekel, hogy mi van velünk, mi van a fiatalokkal. Az utóbbi időben trendi szidni ezt a generációt, pedig igencsak valid problémákkal küzdenek, amikről szerintem kell beszélni.

Az ‘Annyi vér’-ben ahol az anyaság gondolatáról énekelsz, kicsit szembeállítod azt anyáink, nagyanyáink anya-szerepével. Szerinted könnyebb, avagy épp nehezebb dolguk van a mai fiatal felnőtteknek, mint anyáink, nagyanyáink idejében volt? Nem csak az anyaság szempontjából. 

Hát ez egy nagyon nehéz kérdés és biztos hogy rengeteg szempontból meg lehet vizsgálni a helyzetet. Ami biztos, hogy számukra nem volt kérdés, vállalnak-e gyereket. Az is biztos, hogy nem könnyíti meg a helyzetet a klíma kérdés sem, hogy látjuk milyen irányba tartanak a dolgok. És persze ott van az is, hogy napi 8 órával mi álmodni sem tudunk egy saját lakásról. Sok minden borult egy generáció alatt, amit talán nem is látunk annyira, mert elmegyünk jókat enni és inni hogy addig se kelljen ezekre gondolni. 

Te mit tanácsolnál egy mai fiatal felnőttnek, aki hasonló cípőben jár, mint a dalok hősei?

Noémi: Fú hát azt, amit magamnak: megtalálni az eszközöket, amiktől jó a saját bőrünkben lenni (mozgás, természet, meditáció, terápia, bármi), keresni embereket, akikkel jó lógni, vagy fel lehet őket hívni amikor a padlón vagyunk és valóban kíváncsiak ránk, csinálni valamit, amitől hasznosnak érezzük magunkat… Ja és kutyáááák! Jó is hogy kérdezted ezt, mert hajlamos vagyok megfeledkezni ezekről, köszi!

• Noémivel legközelebb november 25-én találkozhattok a TRIP hajón, a Felső Tízezer társaságában.