Holit még a ‘Vittula‘ című számról vagy a többek között azt is tartalmazó Keret Live-ból, vagy az instátokat a héten elöntő story-áradatból ismerhetitek. Múlt héten jött ki az első albuma, a Sírok es nevetek.

Ha úgy tetszik a fehérló fia egy királylánnyal, végtagevés helyett egy évtizednyi magánnyal és frusztrációval a “szokásos” okokból kifolyólag, mint egzisztenciális válság, önmegvalósítási, és megismerési problémák. Ez persze nem szocializmus vagy háború, de legalább a covid besegített, hogy a mi generációnkat is lehessen sajnálni.

Másrészt amúgy nagyon kedves a magyar hip-hop felsorolása az Animal Cannibalstól Sub Bassen át a Belgáig, konkrét néven nevezés nélkül. Pipa a füvezésről, és csajokról reppelés is, természetesen csak ironikus humorral, politikáról viszont kicsit komolyabban.

Na nem vagyok túl jó szakkifejezésekből, de flow van, magyar szakos alapon pedig a rímképlet és a szótagszám is helyén van. Ez a vontatott, talponállóban vagy Vittulában hajnali háromkor részegen beszélős artikuláció, ez itt működik, ez a magyar YO!

És tudod mit, teljesen jók az alapok, egyszerű, hangulatba vágó, minden darabnál, kellő mennyiségű idiotizmussal, és elég gyakran gondoskodik együtt kiabálós részekről, márpedig kinek ne esne jól egy kis egymáshoz tartozás együtt kiabálás formájában.

Ennél őszintébben és nyersebben még nem írták le a sok kavargó szorongást es gondolatot, ami persze a “mi a baja ennek a nemzedéknek, háborújuk se volt” alapon eddig elsikkadt.

Szóval depressziós, egohiányos, magányos sorstársaink, mindenkinek szar, mindenki fél, mindenki öregszik de akkor is ki lehet adni egy jó albumot 30+, a többi ma már csak alaphang. Vagy háttérzene, a kérdés hogy átérzed-e.