Régóta vártunk egy olyan zenekarra, akik magyar nyelven énekelve, de nem a 30Y, a Quimby, vagy úgy általában a magyaralter árnyékában szeretnének meghúzódni, hanem valami egészen újat tesznek le az asztalra. És az Aurevoir. zenekar ilyen.

Amikor Marcival, a zenekar gitáros-énekesével lebeszéltem az interjút, számomra nem volt ismeretlen a zenéjük: a Luckies-os Tim Atkins-szel jó barátságot ápoló zenekar már számtalan alkalommal fellépett a Budapest Open Mic Nights keretében. Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy folklór elemekkel ugyanakkora bulit lehet csapni, mint egy rockkoncerttel.

„Célunk volt, hogy ne lehessen címkéket ráhúzni a zenénkre, az meg végképp, hogy ne magyar alternatív stílusnak aposztrofálják, amit csinálunk.

Azzal, hogy népi hangszereket felviszünk a színpadra, magyar népzenei stílusban, már alapból kizárta az altert.” – meséli Misi, a zenekar énekes-mandolinosa, akit Marci egyből kiegészíti: „a magyar alter a városi underground életben keresendő, mi a folkos hangzásunkkal nem éppen ilyenek vagyunk. De ha rá akarnánk húzni egy műfajt, akkor se a népzene legyen. Innen jött az ethno-beat és a magyar kocsmazene fogalma.”

„Ha Halmos Béla neve mond valamit, akkor körülbelül el tudod képzelni, mit is jelent az ethno-beat. A beat korszak idején – amellett, hogy hegedült és a táncház-mozgalom egyik alapító atyja – gitárral dolgozott fel népdalokat, nem is akárhogy. Másik részről az ír kocsmazene analógiáját követve alakult ki a „magyar kocsmazene”, mint műfaj. Ugyanazt csináljuk a magyar népdalainkkal, mint az írek a sajátjukkal: áthangszereljük modern hangszerekre és egy könnyűzenei hangzást adtunk neki.”

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy hogyan sikerült a zenekart hét tagúvá bővíteni. A tengelyt alkotó Fejér Mihály-Agócs Márton barátsága egy előző közös zenekarban kezdődött, de az később feloszlott. A barátság viszont maradt és közös borozgatások, pizzázások alkalmával Marci mindig vitt magával gitárt. „Marci hozta a gitáralapot, én pedig az éneket. Először koncepció vagy bármi cél nélkül jammelgettünk, majd körülbelül 2014 elején lehívtuk Ágostont is zenélni (Misi testvére – a szerk.) és ekkor írtunk öt számot.” Ha az az általános vélekedés él a köztudatban, hogy ha egy zenekar összeáll és azért próbálnak, hogy kapjanak koncertlehetőségeket, akkor az Aurevoir. ezzel szembemegy. „Horányi Ágostont ismertem, aki egyik szervezője a Budapest Open Mic Night-oknak és láttam, hogy lehet írni, ha szeretnénk fellépni egy ilyen est keretében. Ők örömmel fogadtak minket, ekkor gondoltam azt, hogy össze kell hívnom a régi zenekarból a tagokat.”

Nem könnyű hét embert összegyűjteni közös próbákra, így sokszor előfordult már, hogy koncertkezdés előtt pár órával ül össze a csapat, hogy elgyakorolják a számokat.

„Lehetne komolyabb a hozzáállásunk, de akkor az is előfordulhat, hogy elveszne a dolog varázsa,

azt semmiképpen nem akarjuk, hogy meló szaga legyen. Szerencsére akusztikus hangszereink lehetővé teszik, hogy ne kelljen profi stúdióba mennünk állandóan gyakorolni. A másik opció, amivel régebben éltünk, hogy bementünk egy közeli kocsmába, hátha nem zavarunk senkit egy félreeső sarokban, de ez veszélyes, mert ott több az alkohol is.”– mesélik nevetve.

A video posted by KERET (@keretblog) on Jan 16, 2016 at 11:58am PST

Volt példa olyan nyárra, mikor a zenekar „üresjáratban” volt, így fogták magukat és kvázi csináltak maguknak koncertet a Deákon. „Napközben az emberek megállnak egy-egy percre, elhallgatják a zenénket, fotóznak, videóznak, örülnek. Na de éjjel. Előkerülnek a nem kimondottan szomjas fiatalok és hangosan ordítanak, táncolnak, szakadnak a húrok, de nem érdekel és tolod tovább három húrral.” Mikor a nyelviség kérdésére terelődik a szó a fiúk leintenek, itt nem számít, hogy milyen nyelven énekelsz, külföldi és magyar egyaránt meg tud ugyanúgy őrülni. „Kedvenc történetem, mikor valami ír kocsmazenét nyomtunk, egyszer csak odajött egy rendőr, ránéz Ágostonra, aki annyira megijedt, hogy abbahagyta a harmonikázást, erre raszólt a rendőr, hogy folytassa, mert nagyon jó.”

Felmerült bennem a kérdés interjú közben, hogy ezzel a koncepció nélküli koncepcióval, merre, meddig lehet eljutni. A válasz nem lepett meg, a srácok célja sem a Sziget Nagyszínpad, szimplán, ha nem muszáj, akkor ne kelljen a zenélésen kívül mást csinálniuk. Mostanra „beérett” a zenekar is és a mérleg nyelve az örömzenélésről lassan átbillen egy kialakított struktúra felé. Ezt mutatja az is, hogy átlagban havi három koncertet lebonyolít a zenekar és már külföldre is hívták őket, ahol szerencsére, mert sajnos ez ma már így működik, nullára ki tudnak jönni, esetleg kisebb bevétel is származhat belőle.

Mindent összegezve az Aurevoir. lehet az a zenekar, akik úgy vegyítik a zenei stílusokat, hogy széles közönséget tudjanak felépíteni azokból, akik alapjáraton nem erre a stílusra vannak berendezkedve, amellett, hogy megmaradnak – ahogy ők fogalmaztak – bohém embereknek.

Címlapkép: Szentimrey Panni