Első nagylemezével jelentkezik a pécsi neon csend. A négy srácnak (Nagy Benjámin – ének, gitár, Schmidt Bálint – basszusgitár, Studi Norbert – gitár, vokál, Szabó András – dob) nem ez az első zenekara, olyan formációkból lehetnek ismerősek, mint a Cedar Knoll, az Ivyz vagy az Overmorrow. A zenéjüket leginkább csak igazi csalódott, szomorú alterként tudnám leírni, melyben fellelhetőek grunge, punk és britpop elemek is. Korábban olyan bandákkal koncerteztek már, mint az IDEGEN, a Meg Egy Cukorka vagy a Grabovski. Idén októberben pedig a Pécs On Stage-t is megjárták.

A most megjelenő lemez előtt, még 2021-ben kiadtak egy ötszámos EP-t. Az új anyagot gyúrták már egy ideje, a felvételek 2022 őszén kezdődtek, javarészt egy home stúdióban. A keverést és masztert az énekesük, Beni és Peti András (Cett stúdió, Komló) jegyzi. A borítót Krausz Gréta, a videós anyagokat pedig dobosuk készítette. A Cukorgyár névre keresztelt album a huszonévesek bolyongását, gyermeki hangú rossz döntéseit összegzi.

„Naiv dolog volna a megállapítás, hogy a mai huszonévesek el vannak veszve. De hiába, így érezzük. Talán a technológia, talán a nyomott berendezkedés, ami épp a tanárságunk béklyózza (- zenekarból többen tanárszakosok), – de lehet, hogy a boomer generáció utódai nem tudják, hogyan vagy miért állapodjanak meg régmúlt fontos berendezkedésekkel. Egy dolgot biztosan tudunk. Ez a lemez hangos és kendőzetlen. Mert ami szívből jön, az egy szívből szakad ki.”

– meséli Nagy Benjámin, énekes.

A zenekar énekese dalról dalra is betekintést enged nekünk:

Fekete kréta

Egy manusra gondolok, akit már csak a bepakolt táskája várj otthon. Néha annyira fekete-fehéren látunk dolgokat, de mégsem hisszük el, máskor meg bemeséljük, hogy a szarban ragadva a legjobb. Radikális változás kellett, amikor ez a dal született.

Cukorgyár

A lemez címadó dala a Cukorgyár. A Cukorgyárakról pedig azt érdemes tudni, hogy már csak a kaposvári üzem van működésben, előtte éppen a Szolnokon zártak be egyet, ahol felnőttem. Sőt a kórház, ahol születtem is azzal szemben volt. Később persze sokat boroztunk gimi után mellette a Tisza-parton. És bár utálom a cukrot, valahogy az elmúlt évek bolyongásai és az egykori Szolnok között ez a dal képez kapcsot számomra. Innen van a felismerés: a naiv remél, az optimista lesérül, és aki bolond az boldog.

Ránc

A lemezről ez a dal már majdnem két éve kikerült, de azóta csak jobban magunkénak érezzük. Lehet, kényszeres vagyok, de nem tudok úgy belenyúlni dolgokba, hogy ne égjek meg belül kicsit. Hatással vagy rám és én is rád. Függünk, leépülünk és élvezzük. 

Kempingszék

Ezt a dalt Norbi írta, ő is énekli. Ez arról a nyaralásról szól, amikor utoljára voltak együtt mielőtt anyukájáék „elváltak”.

Fókuszálok a munkára

Elvágyódás, kiégés, sorstalanság. Bár ez egy szóló szerzemény, mégis úgy éreztem, hogy a neon csendhez tartozik. Bár én vagyok a megnevezett, mégis más szemszöge jelenik meg.

Interlude

Hát itt annyi igazság hangzik el, hogy fájdalmas lenne bármit is írni. Hallgassátok meg!

Nem akarom

Ezt eredetileg egy gyerekdalnak írtam, – aminek talán már a szövege sincs meg – de annyi megmaradt, hogy ’nem akarom megcsinálni’. Úgy éreztük, hogy egy ilyen örökérvényű állításhoz valami zúzda téma dukál. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy mennyi felesleges kényszer, etikett nehezíti meg a létezést. Személyes poklom például a magázódás „ha lejár az idő, az „Ön” már nem kell”, meg, hogy az imázs az sokkal fontosabb az elsőre nem megmutatkozó erényeknél.

Szedni kell

A refrén már vagy öt éve megvolt, még az előző zenekaromba vittem ahol nem lett belőle dal (milyen jó). Aztán a neonban valamiért elővettük, és ösztönösen felépült, na meg a szöveget is felfrissítettem. Ebben a világban könnyen mozgunk, nem falsítok. 

Nem is hinnéd

Ez apukám, P. Nagy István 1986-ban írt versének a feldolgozása. Azt hiszem a sokadik költözésem kapcsán fedeztem fel újra azt a kötetét, amiben ez benne van. Gitárral a kezemben olvastam fel, és kész is lett a dal gyakorlatilag. Aztán Bandi és Bálint ritmikailag persze átvariálták, de egy érdekes közös megérkezés a végkifejlet. A keverés során elcsúszott véletlenül a vokál sáv, ami annyira tetszett, hogy úgy hagytuk.

Frizbi

Van úgy, hogy a legjobb arcod is taszító másoknak. Felesleges próbálkozni, csak bántasz. Pedig lehet csak te is játszani szerettél volna a többi gyerekkel a telepen. Prozódia szempontjából pedig számunkra talán a legfontosabb dal. Nincs túljátszva, az idő kétharmadáig gyakorlatilag egyszálgitáros, így a hallgatónak feszült figyelemmel kell várnia a lényegre a végén, ami reméljük, átjön. 

A Cukorgyár tehát mostantól elérhető minden platformon. Aki élőben is átélné a húszas évek minden fájdalmát, annak figyelmébe ajánlom a november 27-ei pécsi lemezbemutató koncertet. A gyűjtői darabok szerelmeseinek is van egy remek hírem, ugyanis nemsokára CD formátumban is megvásárolható lesz az album.