Milyen egy lassú két év? A No Eves így titulálta az elmúlt időszakot a Tilos Rádióban készült interjúnkban. Bár szerintem sok feltörekvő banda örülne olyan két lassú évnek, ami közel 13 dalt szül.

A No Eves története három éve keződött Győrben, Varjú Előd és Nyőgér Ádám gitáros-énekesek közös utcazenélésével. A srácok Budapestre érkezve rájöttek, hogy ebből bizony valami komolyabbat is ki lehetne hozni, ezért összerántottak egy zenekart, elsősorban stoner alapokon.

Kevés olyan jelző van, amivel engem annyira ki lehet kergetni a világból, mint a stoner, de szerencsére a fiúk is igyekeznek ezt elbagatellizálni. Ebben vélhetőleg benne van, hogy ők is érzik: az irány jó, de még kicsit esetlen. Itt viszont végre kicsit máshogy áll össze a dolog.

Hétről hétre arról írunk, hogy nagyon profin hajaznak a zenekarok a saját kedvenceikre, csak éppenséggel még nincs meg az az egyediség, amivel ez több lehetne a már jól ismert bandáknál. Ellenben a No Evesnél előállt az a szerencsés helyzet, hogy saját adottságaikból adódóan egyedi a hangzás.

Ahogy azt ők is említik a beszélgetésben, ehhez a desert-rockos hangzáshoz valóban kicsit idegen az ennyire tiszta, és szinte már-már popos vokál (bár a Queens of the Stone Age-től sem idegen). Amiben szerintem még fejlődni kéne, az a megfelelő arányok eltalálása. Egyelőre a nagyon karcos alapok váltogatják egymást egy brit fiúkórussal, és a kettő még nem tudott összesimulni, még kicsit hiányolok átmenetet a kettő között.

Akármennyire is nem tökéletes, a helyzeti előny, hogy önmagukban tudnak valami újat mutatni, megvan. Kifejezetten örülök, hogy az idei Kikeltető új stílusokat tud megmutatni a magyar klubéletben, s remélem maradandó szereplőkről beszélünk. De ez persze rajtatok is múlik, úgyhogy gyertek a G3-ba a második elődöntőre, és örüljünk együtt, hogy itthon is van ilyen! A zenekarral a Tilos Rádió Budapest Eklektik című műsorában beszélgettünk, melyet itt tudtok visszahallgatni.