A több fronton alkotó művész zenéje nem dalformákban, hanem szerkezetekben gondolkodik. Fragmentált, repetitív kompozíciói ösztönösek, mégis tudatosan építkeznek: a verseinek dalba illesztése inkább a klasszikus  zene kompozíciós logikáját követi, mint a szokványos verze–refrén–verze rendszert. Hangzásvilága az angolszász kultúrkörből táplálkozik, a 70-es évek gótikus rockját, a post-punk feszültségét, a trip-hop atmoszféráját és a filmzene érzelmi túlfűtöttségét sűríti egybe. Inspirációi között felismerhető Kate Bush formaérzékenysége, Siouxsie Sioux sötét teatralitása, Dead Can Dance rituális hangvilága, PJ Harvey intimitása és Angelo Badalamenti baljós melodikája.

Dalai a kétlaki lét tapasztalatát, különböző mitológiák és szubkultúrák egymásra vetítését, valamint a forma folyamatos újragondolását tükrözik. Hangszerelésében digitális és analóg eszközök keverednek, vokálja ösztönös, tudatosan képzetlen. A Sturgeon Moon nem műfaji meghatározásból indul ki, hanem egy szöveg-alapú, szabad szerkesztésű zenei megközelítést képvisel.

A Sturgeon Moon Viola Wells zenei pályájának első publikus állomása – a következő interjúban pedig ennek részleteiről beszélgettünk vele.

Bár Magyarországon születtél és ott is élsz, mégis angolul szólalnak meg a dalaid. Milyen teret nyit meg az angol nyelv, amit a magyar nem? 

A felnőtt életemben többet beszéltem és olvastam angolul mint magyarul és gondolom az agyam jórésze így működik most már. A magyar nyelvben végtelen művészi lehetőség van, viszont amikor elkezdek írni akár verset, akár dalszöveget, angol szavak ugranak be először. Szeretem a nyelveket és úgy gondolom amikor megtanulsz egyet igazán, egy más logikát, világnézetet is adaptálsz, kicsit mint az Érkezés c. filmben. Lesz cigány, óangol és francia dalszöveg is.  

Mely magyar kulturális vonások jelennek meg a művészetedben? 

A bánat. Sokszor arra gondolok ajaj, valami vidámat is kéne énekelni. Zeneileg nem sok magyarságot érzek a munkámban, inkább az angolszász folk vonal fogott meg. Sok cimbalmot és hegedűt használok, az már a roma örökségem stafírungja.

Ha jól tudom, a parfümök világából jössz. A zenében is, mint az illatokban, rétegek épülnek egymásra. Amikor hangzást formálsz, úgy gondolkodsz, mint egy parfümben – nyitánnyal, szívvel, lecsengéssel? 

Az illatok hatalmas szerepet játszanak az életemben. Viszont egyik téren sem szeretek szigorú keretek között dolgozni. Nem vagyok képzett zenész, sem mesteri parfümőr, a dalírás egy Lego szerű folyamat nálam, építgetem egy ötletből hangról hangra. Lehet az első egy zongora dallam, vagy egy basszusvonal, aztán kísérletezem amíg nem áll össze. Mint a zenében, mint a parfümökben, a szándék a legfontosabb. Nem is a tökéletes harmónia vagy rendszer, hanem, hogy mit akar mondani, akkor is, ha semmit.

Milyen illat lenne ez a dal? 

Egy jéghideg, mocsaras, algás, sötét mohás illat lenne kis fémes jegyekkel, mint a vérszag. Ez a dal egy ősi helyről jött, kicsit bosszús, a női létem egy erőszakosabb szegletéből származik. 

Ez a dal eredetileg versként jelent meg. Már a szöveg írásakor ott volt benned egy lehetséges hangzás, vagy csak később talált rá a zene? 

Nem! Amikor elhatároztam, hogy leülök zenét csinálni, átnéztem a verseimet és elkezdtem dallamokat találni a szövegekre. Kicsit át is kellett írnom végül, de jó horgony nekem, hogy van először szöveg, utána hang. Amikor néztem az Elton John filmet, teljesen le voltam döbbenve, hogy mindig a szöveg volt meg először, elé rakták, leült a zongorához és kifakadtak a belőle a dallamok. 

Mit tanultál önmagadról a dal létrehozása közben, amit a versek írása során még nem ismertél fel? 

Hogy mennyi új érzelmet lehet kifejezni hanggal. Azért is akartam zenésíteni a verseimet, mert azt látom, hogy egyre kevesebben olvasnak verseket és gondoltam hátha jobban elér, ha van hangja is. Számomra az is újdonság volt, hogy egyáltalán képes vagyok rá, rengeteg elpalackolt vágy és indíttatás volt bennem a zenecsinálással kapcsolatban.

Újságíróként korábban olyan előadókkal készítettél interjút, mint a Fontaines D.C. vagy Billy Idol. Akkoriban volt benned egy elképzelés arról, hogy majd mit szeretnél magadról olvasni zenészként? Most, hogy te vagy az alany, ez mennyire működik? 

Szerintem kb 9 éves korom óta fantáziálok erről, a gyerekkádban a gumikacsák közt hatalmas mtv-s interjúk készültek a fejemben. Komolyra fordítva a szót, nekem mindegy mit olvasok, csak a zene legyen előtérben, ha rossz ha jó. Női dalíróként a félelmem hogy ez háttérbe szorulhat. Jelenleg “jöttem, láttam, hazamentem” hozzáállásom van, azaz tényleg semmi grandiózus tervem nincs, csak alkotok amíg szeretem.

A dalban erős filmes érzékenység jelenik meg. Amikor zenét írsz, inkább képek, terek és mozgások vezetik a folyamatot, mint konkrét dallamok?

Nagyon vegyes, ugye legtöbbször a szöveg van meg először, arra írom a zenét. A versekben rengeteg vizuális elem van, ezért mindenképp hatással van a hangra/zenére a téma is, de ezek a folyamatok mind ösztönösek, csak csinálom ahogy jól esik. Írtam egy dalt egy álomról, amiben egy felhőkarcoló méretű sárkányon repültem, na ennek még nincs szövege, viszont dallama igen.

A vokál ösztönös és kísérleti. Számodra ez inkább a képzettség hiányából fakad, vagy tudatos távolságtartás a steril hangzástól?

Mindkettő. Teljesen képzetlen a hangom, nem az erősségem, de ahhoz a zenéhez amit szeretek és csinálok nem is kell. Az én világomba belefér ha karcos, ha nyers vagy néha hamis. A steril, tökéletes és mesterkélt dolgoktól falra mászok, szóval ha olyan hangom lenne mint egy popsztárnak, akkor sem úgy használnám.

A nyitott forma és a fragmentált szerkesztés felszabadító volt, vagy inkább egy állandó bizonytalanságban tartott az alkotás során?

Felszabadító. Engem egyáltalán nem feszélyez a káosz. Írtam olyan dalokat is, amik jobban követik a szokásos struktúrát, mert éppen azt kívánta meg, de nem ragaszkodom egy recepthez sem.

Mi az első emléked a zenéről?

Nagyon muzikális neveltetésem volt, MTV-n nőttem fel a cartoon network helyett. Az első emlékem talán az, amikor 3-4 éves lehettem, a Cranberries-től a Zombie c. Számot üvöltöttem, újra és újra, untalanul.

Ez a projekt inkább egy kezdet, vagy egy régóta érlődő anyag első megnyilvánulása?  

A régóta érlődő anyag manifesztációja maga a kezdet, de a vágy, a muzikalitás, ötletek ott voltak már 20+ éve, csak most jutottam el odáig mentálisan, hogy merjek belevágni

• Viola Instagramja ITT!

Fotó: Martin Wanda