Kétnapos “csarnok-bulival” tért vissza július 12. és 14. között az Inota Fesztivál. Az idei esemény nagyon más volt, mint tavaly, amikor az elektronikus zenei műfajok leghíresebb szereplőit hozták el: kisebb és rövidebb is volt, jóval kevesebb művészeti élménnyel és jóval több technóval. 

Szemben a tavalyi eseménnyel, az idei Inotán a teljes területnek mintegy felét használták ki a szervezők: csupán két színpad működött, az egyik a bejárat melletti téren volt elhelyezve, a másik pedig pár perc sétára, a hatalmas Turbinacsarnokban volt, ami gyakorlatilag két napon át Magyarország legnagyobb klubjaként működött. 

A tavalyi fesztivállal ellentétben idénre a koncepció elég más volt: két éjszakán keresztül főként technót, illetve más, sokszor nem tánczenei műfajokat lehetett hallgatni, amihez a két színpad, benne a Turbinacsarnok lenyűgöző látványt és bőven elegendő teret biztosított. Fellépett többek között az izlandi Ben Frost, az aciddal és dobgépekkel dolgozó torinói Boston 168, a Gabber Eleganza és olyan hazai nevek, akik sokaknak ismerősek lehetnek a pesti bulikból (Adis is OK, Lau, Vedat Akdağ stb).

A tavalyi fesztiválból megmaradt a helyszín monumentalitásából és a világításból fakadó, kicsit a Mad Maxet felelevenítő lenyűgöző látványvilág, azonban az újhullámos techno – és persze sokszor más, lassabb elektronikus zenei műfajok – koncepcióján futó bulin most jóval kevésbé lehetett érezni, hogy valami különlegeset láthat az ember.

Zenék és fények

A környezet viszont megint lenyűgöző volt: a bejáratot követő fás részen elhelyezett pirosra és kékre világított dizájnelemek miatt este kényelmesen lehetett pihenni és beszélgetni, az épületek különböző színekkel díszített falai a hatalmas tornyokkal együtt pedig megadták azt az élményt, ami miatt a várpalotai erőmű teljesen mást jelent mindenki számára, mint a többi fesztivál vagy buli helyszíne. Bár a reklámok elhelyezése nem volt olyan bizarr, mint tavaly, amikor a tornyokról a Coca Cola hirdetése nézett le – de azért lehet, egy ideig most sem szeretnék több Telekom reklámot látni.

A legtöbben teljesen más kultúrkörből jöttek, mint 2023-ban, amikor a zene mellett jóval hangsúlyosabban voltak jelen az előadások és más vizuális művészetek. Az a helyzet, hogy éjszaka két helyen nagyon hasonló zene szól reggelig, némileg ellentétben állt azzal ténnyel, hogy az egykori hőerőmű milyen képi erővel bír és mennyi potenciál van benne:

Bár a szervezők a tavalyi eseményhez hasonlóan újra híres és színvonalasnak hangzó fellépőket hívtak el, a látogatókat mintha inkább az erőmű területe által nyújtott atmoszféra érdekelte volna. Kristóf, aki előző nyáron nem volt kint, azt mondta, hogy elsősorban a tavalyi buliról készült képek fogták meg. “A helyszín, az erőmű és a képek miatt jöttem” – szögezte le, hozzátéve, hogy gyerekkora óta vonzzák az inotaihoz hasonló “apokaliptikus” helyszínek. “Nagyon sok fesztiválon voltam már, de ilyenen még nem. A zene nem lesz a kedvencem, de az összeállítás tetszik. Nem láttam még hasonlót.” 

Zoltánt, aki szintén először volt kint, elsősorban a környezet és a zene szimbiózisa vonzotta. Dacára a szcénában híres fellépőknek, elsősorban ő sem a line up miatt jött el, hanem az “egész miatt, a fényektől a zenéig”. Ő is a közösségi médián keresztül talált rá az eseményre és elmondása szerint kitűnően érezte magát.

A hosszúra nyúlt buli

Talán azért, mert a júliusi Inota egyidőben volt a Bánkitó fesztivállal, az idei esemény kicsit más közegett vonzott, és jóval nagyobb számban képviseltette magát az a kulturális kör, amit társadalomtudományi igényesség nélkül az “5-ös BMW-tuctuc-eki” tengelyen lehet értelmezni. Összességében látható volt, hogy akiket nem a helyszín vonzott, azok többségében szimplán a nagybetűs veretésért jöttek el, amit meg is kaptak, aki meg másra vagy valami többre számított, annak néha esténként felkopott az álla.

Balázs általában nem szokott fesztiválokra járni, ha mégis, akkor általában kisebb eseményekre megy el. Ő kritikusabb volt, mint a többiek: elsősorban a zenék változatosságát és a színpadok, valamint a csendesebb helyek elrendezését emelte ki. “Ez nem egy fesztivál volt, csak egy hosszúra nyúlt buli, ami érződött is a hely kialakításán. Nem voltak normális pihenő helyek” – mondta miközben sétáltunk hazafele –

„Ahhoz túl nagy volt a terület, hogy legyen kettő színpad, amiken körülbelül ugyanolyan zene szólt.„

Amit a kritikákból és a pozitív visszajelzésekből le lehet szűrni az az, hogy aki tavalyi Inota iránt érzett nosztalgiából ment ki, vagy “fesztiválszerűbb” élményre vágyott, az nem találta meg annyira a számítását. Viszont a beszélgetések többsége pozitívan összegezte a bulihoz fűződő élményét, külön kiemelve az Inota legnagyobb vonzerejét, amit nem is az amúgy a szcénában erős line up vagy a normális árban kapható egész jó kaják jelentettek, hanem az,

Hogy ebben a több ezer négyzetméteres ipari parkban olyan érzés üldögélni, zenét hallgatni, táncolni, amit semelyik másik hely nem tud megadni. 

• Az Inota szervezői még készülnek valamivel a nyárra, erről valószínűleg a holnapi sajtótájékoztatón extra információkat is kapunk, olvassátok a blogot, hogy semmiképp se maradjatok le!

Képek: Inota/FB