Nem is volt olyan régen, amikor a 2023-as évet búcsuztattuk, de mire észbekaptunk, ismét eljött a nyár és vele együtt a fesztiválszezon. Ennél már csak kevesebb időnk lesz új zenéket találni, ezért még gyorsan összeszedtünk néhányat a leköszönt évszak legizgalmasabb megjelenései közül.
nyhill – Élete és…
Ugyan a mainstream radjarja alatt, de egy nagylemezzel és tucat vendégszerepléssel a háta mögött igencsak nagy karrirert futott már be nyhill. Legtöbben talán a Dzsúdlóval és Lil Frakkal közösen indított Holdudvarból, míg mások a Farseers Collective-ből ismerhették meg a budapesti rapper nevét. Új, Élete és… nevet viselő albumán hol az élőbeszéddel, hol a nevetéssel összemosva, hol pedig a Holdudvaros barátainak a társaságában kalauzol át minket a tőle megszokott, régisulis beatek hullámain. Vicces szójátékokkal teletűzdelt súlytalan lebegés, amiben időnkét a sorok mégiscsak megütnek egy-egy mélyebb regisztert. (Krász Zsombor)
Yorgos Goletsas – Slow Life
2018-ban még a Deep Glaze pszichedelikus zenekarral megmérhetetlen lazasággal rokkolták szét a várost, az utóbbi időben viszont inkább szólóban tevékenykedik, most pedig új, filmzenékből inspirált projektjét mutatja be egy EP-n keresztül.
„Régóta tervben volt, hogy egy olyan lemezt írjak, amit egy nagyobb zenekarral tudok eljátszani és közreműködő énekesekkel elénekelni. Fúvósokkal, vonósokkal, kórussal és érdekes perkusszív elemekkel kiegészülve.”
– mesélte Yorgos a Keretnek. Az új projekt mondhatni egy átmenet a pszichedelikus rockot játszó Deep Glaze és a helyenként Burialre és Aphex Twinre emlékeztető, lassabb tempójú elektronikát szolgáló yorgos között, ugyanis egy lassabb, mégis zenekarral játszható, hangulatfókuszú dalcsomagot kapunk. (Kilián Kornél)
Elefánt – SEMMI
Hosszú, öt éves várakozás után végre megjelent az Elefánt legújabb albuma, a „Semmi”, ami egy mélyreható kettősséget hordoz magában. Egyfelől ott találjuk a mindennapi élet ürességének és monotóniájának ábrázolását, amely az emberi lét banalitására reflektál, másfelől pedig a dalokban megjelennek a belső küzdelmek és az érzelmi mélységek feltárása is.
A szavak és a hangok harmóniájában, esetenként már inkább morajában, az emberi lét abszurditása jelenik meg. A lemez dalai egyszerre kínálnak vigaszt és kihívást, van az egészben valami erősen nyomasztó, mégis amikor megjelent, folyamatosan csak ezek a dalok jártak az eszemben. Felkelsz, dolgozni mész, szórakozol, lefekszel, és kezdődik újra az egész, és közben csak ezt hallgatod, érted is meg nem is, szereted is meg nem is, de nem tudsz tovább lépni, minden egyes mozdulatodat ez kíséri és éppen ez az érzés az, ami miatt az Elefánt már évek óta a magyar alternatív zenei szcéna meghatározó hangja tudott maradni. (Le Julianna Phuonglinh)
Damara – Még nyitva az ég
Agata Angilella, a zenekar énekese korábban a Carson Comanak vokálozott, majd barátaival közösen saját számait is elkezdte kidolgozni, ebből nőtt aztán ki a Damara. „Tisztán emlékszem, hogy mikor először összeállt az egyik számom, el is sírtam magam, mert végre úgy szólalt meg, ahogy mindig is szerettem volna.” – mondta Agata. 2021-ben a Kikeltetőn is kipróbálták magukat, és azóta sem pihentek, mivel az áprilisban megjelent Még nyitva az ég már a zenekar harmadik nagylemeze. Mintha kicsit jobban beérett volna a közös munka utolsó lemezük, a tavaly megjelent Fény és Boogie óta: lecsavarták a pop-ot, és nagyobb mozgásteret engedtek a hangszereknek. (Krász Zsombor)
Besh o droM – Hova lesz a séta?
Magyar, makedón, vagy éppen román népzenével vegyített ska ritmusokat, és furulyás zúzást hoz az új lemezén a 25. születésnapját ünneplő zenekar. Elsőre ugyan kaotikusnak hangozhat, de a Besh o droM egy percre sem bizonytalanodik el a népzenei kultúrkavalkádban. Az 1911-ben egy basszusgitár kíséretében dolgozták újra Szörényi Levente és Bródy János szövegét, míg az Agrár DnB-ben a zenészek a népi hangszerekkel teremtik meg maguknak a Drum and Bass védjegyévé vált lüktetést. (Krász Zsombor)
Zsé – Telea
Nem is olyan rég, tavaly októberben még arról írtunk, hogy szinte a semmiből rakta tele a Központot társaival az akkor megjelent Panaszkönyv projektje hullámain, és a srác azóta sem mutatja jeleit a lassulásnak. A Telea, mint a tavalyi Panaszkönyv folytatása, szintén tele van sample-ökkel, jazzes, bólogatós alapokkal, amik még mindig remekül működnek. A lemez során több visszatérő vendégelőadó jelenik meg Sklady, blanka és d0k személyében, akik épp annyit színesítenek az anyagon, amennyit kell. Kilenc dal, bő 25 percnyi sallangmentes rapzene jó szövegekkel, ZSÉ személyében egy szerethető karakterrel és pont annyi nagyszájúsággal, ami még autentikusnak hat. (Jókay Kristóf)
tigris szofi – most én vezetek
A tigris szofi egy viszonylag fiatal formáció (első koncertjét május elején adta az Akvárium Lokál termében), de tagjai már rengeteg fellépést éltek meg külön-külön. A zenekar a Budapest Park vécéje előtt alakult: míg a Ricsárdgírből Borszukovszky Flóra (ének) és Zsirai András (basszus) csatlakozott, másik zenekarukból, a Blue Tipsből Vincze Máté (dob) és Hegedűs Ádám (billentyű), a Tudósokból pedig Gulyás Levente (gitár) is betársult a projektbe.
„Az EP dalai közül az éjszaka a leginkább kitárulkozó, édesapámról írtam. Az pedig külön stresszfaktor, hogy Mártondani után nem vagyok egyszerű helyzetben”
– mesélte a Recordernek Flóra, aki a négyszámos lemezen péntek esti magányos sétákról, végső búcsúról, és kellemetlenebél kellemetlenebb felszedős szövegekről is énekel. (Krász Zsombor)
Duckshell – hosszított/magasított
A Duckshell két év után, most tavasszal jelentette meg második albumát. A hosszított/magasított pedig éppen azt a sokszínűséget és életérzést képviseli, amely jelenleg a magyar fiatalságot meghatározza. A számokban tükröződik a tánc, a zene, a közösséghez tartozás érzése, az otthonra találás és az elvágyódás. Belső vívódások, ellentmondásos érzések, s mindezzel együtt mégis átjárja az egész lemezt egy átható felszabadító érzés. A Duckshell ereje mindig is az élőzenei produkciójukban rejlett, ezzel a lemezzel mégis bebizonyították, hogy bárhol és bármikor képesek megteremteni ezt a fergeteges hangulatot. A lemezről itt írtunk bővebben. (Le Julianna Phuonglinh)
Ótvar Pestis – megcsúszva
A hódmezővásárhelyi rapper már anyukája hasában is Eminemet és 50 Centet hallgatott, majd szentesi kollégiumi évei alatt megismerkedett Pogány Indulóval, aki mellett aztán beatmakertként vált ismertté. Tavaly első saját lemezével, a Mozaikkal már bebizonyította, hogy önállóan sem esik nehezére a hip-hopban való boldogulás. A megcsúszva Ótvar Pestis negyedik nagylemeze: 7 szám, dallamos melankólia és drilles alapok, amikre Ótvar Pestis ezúttal egyedül, vendégelőadók nélkül pakolja a sorokat. (Krász Zsombor)
gyuris – NATTY NATTY
Az On The Low újsulis rapkiadó kulcstagja a collab lemezek után most újra saját anyaggal jelentkezett, a korong pedig mindenképp megállja a helyét a többi mellett. Jellemzően több élő hangszer került a dalokba, ami irtó erős hangulatot kölcsönöz egyes trekkeknek (lásd a zongorás miyazaki, vagy a Dom Beats-el közös, jazzy innen el 2). A lemezt a STOTZ márkával közös kollekció kísérte, az anyag pedig a Budapest Park kisszínpadán, a bemutatón is nagyot ütött. (Kilián Kornél)
