2018-ban még a Deep Glaze pszichedelikus zenekarral megmérhetetlen lazasággal rokkolták szét a várost, az utóbbi időben viszont inkább szólóban tevékenykedik. Elektronikus zenéit yorgos néven adja ki, legutóbb a Szelektor válogatására is felkerült, most pedig új, filmzenékből inspirált projektjét mutatja be egy EP-n keresztül.
Az új projekt mondhatni egy átmenet a pszichedelikus rockot játszó Deep Glaze és a helyenként Burialre és Aphex Twinre emlékeztető, lassabb tempójú elektronikát szolgáló yorgos között, ugyanis egy lassabb, mégis zenekarral játszható, hangulatfókuszú dalcsomagot kapunk.
„Régóta tervben volt, hogy egy olyan lemezt írjak, amit egy nagyobb zenekarral tudok eljátszani és közreműködő énekesekkel elénekelni. Fúvósokkal, vonósokkal, kórussal és érdekes perkusszív elemekkel kiegészülve.”
– Meséli Yorgos
Az előadótól egy dalkommentár is érkezett a négy dalos kislemezhez, következzen most ez:
Melting Plastic:
Azért választottam ezt nyitó számnak, mert ez tükrözi legjobban azt a filmes, álmodozós hangulatot amit elképzeltem, és ez is készült el, legelőször. A szövege, egy egyszerű, talán naiv emlékkép. Egy reggelig tartó buli utáni kapcsolódás a természettel. Nehéz erről hosszabban írni anélkül hogy klisés képekbe merüljek. Ez inkább csak egy hangulat. Túlzott érzések egyvelege, és a megnyugvást adó természet egyszerű működése.
Limerence:
A 2000 es évek downtempo pop számaira hasonlít nekem a végeredmény. Régi barátomat, Háló Sárát kértem meg hogy énekeljen velem kb végig a dalban. Már gimnáziumban énekelgettünk együtt , és elképzeltünk pár számot ahogy együtt adjuk elő, és milyen jó lenne: hát ezt most meg is valósult,ami nekem személyesen egy nagyon kedves és nagy sikerélmény. A szöveget eredetileg nem egy érzelmi szálra húztam volna fel, de így sokkal jobban működött. Végeredményben pedig a címet utólag hozzátéve összeállt a kép.
Limerence jelentése:
Egy obszesszív, túlidealizált szerelem. Gyakran egy ismeretlen személy vagy híres ember iránt de akár egy első randi utáni állapot is lehet. Sokszor az ebben szenvedő ember megváltoztathatja a ruházatát, kinézetét vagy akár viselkedését , hogy a másik félnek mégjobban tetsszen, vagy így boldogabbá tegye.
Do Nothing:
Egy dokumentum filmből inspirálódtam, ami egy olyan emberről szólt akit fel lehet bérelni , hogy egy randi szituációban semmit se tegyen. És így egy séta a parkban vagy egy vacsora teljesen szótlanul eltelhet, konkrétan nulla interakcióval . Ennek az abszurditását viccesnek és izgalmasnak tartottam .
Slow Life:
Egy egyszerű felszabadult, nyugodt légkört akartam létrehozni a szöveggel és zenével. Pontosabban a belenyugvás az idő múlásába, és az ebből eredő kis szépségek és pillanatnyi örömök megbecsülése került a központba. Nagy örömömre Csordás Zita , a Mayberian Sansküllotsból elfogadta a felkérésemet és ráénekelt a dalra, ami szintén sokat jelentett nekem, mert talán az első olyan magyar underground zenekar akiknek a zenéje 17 évesen megnyitott bennem egy teljesen új látásmódot , és vonalat a magyar szférán belül.