Tingyela Dóri az idei Kikeltető egyik legkülönlegesebb hangja, a mai klubesten fog előadni, beszélgettünk vele az inspirációról, alkotói folyamatokról, érzelmi világáról és még sok minden másról is.

KERET: Most szerdán lesz a Kikeltető fellépésed. Hogy érzed magad, izgulsz?

Eléggé izgulok, de amúgy nem is. Most először volt zenekarral koncertem az A38-on, beteg is voltam, minden rossz összejött és végül mégis nagyon jól sikerült az egész. Emiatt most kicsit lazábban tudom ezt kezelni.

Tavaly jelent meg az első számod, amit egy MOME-s órádra írtál, azelőtt is írtál már zenéket a filmjeidhez. Előtte is zenéltél már fiatalabban, vagy ez így mostanában alakult ki benned?

Zongorán tanultam meg először játszani meg jártam szolfézs órákra fiatalon, de nem emlékszem sokra abból, szóval nekem szerintem nincs sok közöm a zenéhez. Mindig is úgy éreztem, hogy kicsit outsider zenét csinálok, hogy szeretnék tanulni és fejlődni, de nem feszülök rá erre nagyon.

Azóta egy elég nagy utat tettél meg: hogy látod, változott az alkotási folyamatod?

Változott, azokat eleinte szintetizátorra írtam és valahogy sosem kellettek hozzá a szavaim. Aztán jött ez a klasszik covid sztori, egy filmben dolgoztam, a Kék Pelikan-ban, amit szerettem nagyon, de akkor sokat voltam otthon és egyedül a fejemben. Volt egy gitár, amit elővettem, megpróbáltam játszani rajta valamit, de nem sikerült. Aztán elkezdtem többet gitározni és valahogy ezzel jött elő bennem az írás. Erre jöttem rá, hogy a gitárral van mindig az, hogy mondani akarok valamit. Most pedig azt látom, hogy megint kevésbé érdekelnek a szavak, hanem inkább a hangok, szóval ez egy hullám az életemben.

Meg most már a filmjeim mellet, egy másik történetmesélési platformként gondolok a zenére, régen pedig mindig inkább eszköz volt számomra.

Erősen szövegközpontúak a dalaid, líraiak és szépek nagyon, hogy megy nálad a szövegírás, van-e irodalmi háttered vagy mindezt honnan nyered?

Abszolút, mármint én nem vagyok boldog, ha nem olvashatok. Rengeteg irodalmi és film alapú inspirációim van és ezek folyton alakulnak bennem. És ezek az inspók valahogy összefolynak valami olyanba, ami valóban megtörtént, vagy amit szimbolikusként látok és így szokott ez szépülni.

A dalaid nagyon személyesek, intim élmény hallgatni őket. Milyennek érzed ezeket előadni, megosztani másokkal?

Ha ezeket a dalokat egyedül írom meg, majd egyedül adom elő, és tényleg ennyire bensőségesek és az érzelmeimről szólnak, az nagyon magányos tud lenni. Leveszi a terhet azért, ha többen vannak mögöttem. Másrészt meg iszonyatosan nehéz és a jövőben nem látom, hogy ennyire személyes albumokat írjak, mert most nagyon tudtam, hogy mit akarok mondani, de azért ez nem adódik meg ennyire sokszor az életben.

Meg én például egy nagyon privát ember vagyok és azt is megválogatom, hogy kinek meséljek a dolgokról, amik érdekelnek, így meg még furább, hogy a számoknak van egy nagyon személyes hangvétele, viszont az irodalmi referenciák meg a meseszerű környezet megkönnyíti ezt, hogy kicsit eltávolítom magamtól a dolgokat és nem nagyon lehet eldönteni, hogy mi valódi és mi kitalált.

Animáció szakon tanulsz, így kezdődött minden, szerinted milyen síkokon tud összekapcsolódni a képzőművészeti és a zeneművészeti éned?

Most így nagyon összekapcsolódnak az életemben, mert jelenleg egy filmzenei EP-n dolgozom a nagylemez mellett, amit István Gerivel, a Hiúz énekes-gitárosával készítünk együtt.  És azt most nagyon szeretem, hogy egyiken sincs a főhangsúly, hanem egymás mellett vannak és nagyon jól kiegészítik egymást. Mert mindkettőben nagyon ki lehet égni és nem akarok beleragadni egy dologba, csak azért, mert azzal azonosítom magamat. Szeretem meglepni magam és szerintem azt így lehet.

Milyen magyar előadókat hallgatsz mostanában, mi az, ami inspirál?

Nagyon sok Ricsárdgírt, az utolsó lemezük egyszerűen gyönyörű. Azt szeretem bennük nagyon, hogy a szemünk előtt értek költővé, pedig az egész csak egy viccnek indult. De amiket mostanában szoktam hallgatni azok inkább ambient zenék. Most kicsit tényleg meguntam azt, hogy folyamatosan szavakkal van tele a fejem. Várom, hogy majd újra beszélhessek én is, legyenek gondolataim. Próbálom kiírtani a szavak, sokkal jobbnak érződik zaj alapúzenéket hallgatni és én eddig nem hallgattam ilyet.

Előadtál már szólóban és most nemrég az Analog Balaton előtt zenekarral is. Milyennek érezted ezeket az élményeket?

Teljesen más élmény a kettő, abszolút nem számítottam rá, hogy ennyivel jobb zenekarral fellépni, mint egyedül. Nyilván sok meló van vele, de csodálatos. Most a Dohányhangú széplány zenekarral léptem fel és nagyon szeretem őket, nagyon jó fejek. És az, hogy tényleg nem egyedül vagy, hanem ez egy közösség, egy csapat. Velük pedig ez az egész fantasztikus, nagyon támogatóak. Egyedül írhatok számokat, de én ezt külön akarom választani, mert a fellépés az egy élmény és az teljesen más, mint a Spotify-on felvett zenék, abszolút nem zavar, ha élőben ez máshogy szólal meg. Amúgy velük fogok most szerdán is fellépni.

Milyennek érzed az idei Kikeltető szezont, vannak olyanok, akik kifejezetten inspiráltak azóta téged is?

Én teljesen meglepődtem, hogy én is meg lettem hívva előadónak, mert félelmetesen jó produkciók vannak idén. A camille corot nekem nagyon tetszett, csodálatosak meg a Loophia is. Ők ketten hangzásilag nagyon inspirálóak voltak most nekem. A Mezítláb is egy elképesztő élmény volt számomra, főleg a Kékség.

• Gyere és nézd meg Dórit ma este a Gólyában! Esemény itt.