Temesi Blankát a Kikeltető első klubestjén, a soundcheck után sikerült leültetnünk egy interjúra, amelyből kiderül, hogy milyen egy zenész lelki állapota alig félórával a fellépése előtt, valamint választ kapunk arra a kérdésre is, hogy egy melankolikus művész alkotási folyamatait veszélybe sodorhatja-e a boldogság.

Néhány perc és kezdetét veszi a Kikeltető, ráadásul te leszel az első fellépő. Hogy érzed magad?

Nagyon izgulok, jelenleg csak arra tudok gondolni, hogy ne rontsam el a szöveget vagy ne legyen olyan hangcsuklásom, ami kínos lehet, de elmondhatatlanul várom, hogy ott álljak a színpadon. 

Pedig nem ez lesz az első fellépésed.

Szerencsére nem, a nyaram egész jól sikerült, voltam a PUSZI Feszten, a MiniFishing-en, meg Budapestre is egyre többször hívnak, aminek nagyon örülök. 

Hogy állsz a többi produkcióval? Szereted a 2024-es Kikeltető dalait?

Fuu, nagyon sokszínű, tökre összehasonlíthatatlan a mezőny, de van több előadás is, ami nagyon tetszik. Kíváncsi vagyok, hogy élőben hogyan fognak szólni és próbálok összebarátkozni mindenkivel. WXLFLESS-t nagyon szeretem, várom, hogy ma láthassam.

Szeretsz vidáman énekelni a szomorúságról. Ez a két érzés az életben kioltja egymást. Nem félsz, hogy semlegesíted a dalaid mondanivalóját?

Szerintem éppenhogy felerősítem, mert ez önmagában egy tök jó ellentmondás. Én nem tudok boldog dalt írni, még akkor sem, ha akarok, így meg legalább nem vág eret senki a közönségből, mert cuki dallamokkal kísérem a szövegeket. Szóval értem, amit mondasz, de mégsem értek veled egyet, mert az ellentétes érzelmek groteszkségét nagyon szeretem kiadni.

Nekem úgy tűnik, mintha mosollyal az arcodon várnád a törvényszerűt, azaz a szomorúságot, tudva, hogy te abból egy jó dalt írsz majd.

Ez tök jó megfigyelés! Én csak azt nem tudom, hogy az emberek hogy tudják dalírás nélkül kibírni, ha éri őket valamilyen negatív dolog. Minden sérülést – akaratlanul is – kiforgatok magamból, hogy alkothassak belőle. És igen, miután megírok egy dalt nyilván örülök, hogy nem ment a semmibe az a sok fájdalom. 

Mondhatjuk, hogy a sérülés a múzsád?

Igen! Szerettem volna boldogságról is írni, de nem jött össze soha. A következő lemezem egyébként egy konkrét személy hatására készült, viszont a folyamat nem róla szólt, hanem rólam és a dalokról.

Nem félsz a boldogságtól? Ha valaki elfeledteti veled az összetört szívedet, vagy a klímakatasztrófát lesz miről írni? 

Én azt hiszem, hogy alapvetően boldog ember vagyok, és a hétköznapi életben már minden rendben van velem, de nem tudom, ez fura kérdés… Mert hiába mondom, hogy boldog vagyok, meg hiába tűnök annak kívülről – nyilván nem lehet teljesen igaz, ha ilyeneket írok. Talán úgy tudnék értelmezhető választ adni, hogy én soha nem felejtem el a sérüléseket, és mindig újra tudom tépni bármelyiket, ha kell a dalíráshoz.

Nyers az énekhangod, a daloknak pedig egészen puritán a hangszerelése. Ez a közlést valahogy bensőségesebbé, a trekkeket bájosabbá teszi. Tudatos a játék?

Szeretem ezt a stílust, ezt a nyersséget és nagyrészt meg is szeretném tartani, de zeneileg már többet is ki tudunk hozni a produkcióból, ezért is vagyok nagyon nyitott mindenre. Szerencsére már alakul a bandám, igazán elhivatott emberekből, így az elkövetkező koncerteken jobban meg fognak szólalni a dalok. Jövő héten lesz az első zenekaros próbám, és az új albumon is lesz pár dal, amit velük fogok felvenni. Egyébként nehéz volt olyan embereket találni, akik tudták ezt a stílust követni, de hihetetlen érzés, amikor születik bennem valami és arra mások így rá tudnak hangolódni. A produceremmel is megvolt ez az élményem, tök jó volt megtapasztalni, hogy át tudja érezni azokat a dalokat, amiket eddig csak otthon énekeltem és jött is rögtön egy csomó ötlete.

Melyik Kikeltetős nyereménynek örülnél a leginkább?

A leginkább annak örülnék, ha az új albumom közönséget találna, mert nagyon sok munkám van benne, és remélem, hogy az emberek a Kikeltető által meg fogják találni a nevemet. 

• Áprilisban minden szerdán Kikeltető, a következő esemény ITT.

Fotó: Látos Márk