Varga Dani Moped Loewen névre hallgató formációjának legújabb szerzeménye, a ‘Let Me Come Home‘ mától minden nagyobb zenei platformon is elérhető. A zenekarról már sokat olvashattatok a Keretnél is: volt már négyes és misztikus tizenhármas is a tagok felállása, műfajilag indies jazz-rock orchestra, ccm és hasonló jelzőkkel lehetett különböző kategóriákban elhelyezni, amit viszont biztosan ki lehet mondani, hogy tulajdonképpen a felfedezés gyermeki szabadságát abszolút megőrző zenész útkeresése és ezzel együtt munkásságának egyre kerekebb gyümölcse van beérőfélben. 

Számomra a legnagyobb pozitív csalódás az volt, hogy érezhetően megjelent egyfajta rendezett songwriter vonal, amit szerintem nem egyedül hiányoltam az eddigi projektből. Ahogy egy fentebb beszúrt interjúban is írta Major Bálint, a jazz-t nem csak hallgatni, érteni is kell: nem pusztán arra való, hogy mint egy különleges élményben, elmerüljünk és feloldódjunk a hangok sokszínűségében, rákényszerülünk arra is, hogy gondolkozzunk a hangok, harmóniák, dallamok és ritmusok egymáshoz való viszonyulásán, részek és egész kapcsolatán, különben egy jóleső, de csapongó, szinte értelmezhetetlen állapotban találjuk magunkat. Én személy szerint nagyon szeretem egyébként ezt a klasszikus gondolkodásmódot, mert fontos értékeket közvetít, és ez talán egy sokszor elfeledett feladata is a művészetnek, de az is igaz, hogy ez önmagában sokszor nem működik a könnyűzenéhez szokott füleknek. 

Nem egyszerű feladat egy ennyire szerteágazó zenei tudással megáldott, jazz vonalon indult embernek arra a fajta dalszerzésre ráérezni, amit széleskörű hallgatóság is tud interpretálni. A márciusban megjelenő ep előfutáraként debütáló single-ön én abszolút azt érzem, hogy Dani eddigi tudása, és egyébként keresztény értékrendje egy tisztán érthető kompozícióban ér össze. Az alkotói folyamatról, útkereséséről és a szám mondanivalójáról ő maga is írt, ezt az alábbiakban olvashatjátok.

“A felvételek 2020 augusztusában kezdődtek. Egy nagyon furcsa időszak közepén, amikor pont volt pár hétnyi fellélegzés és szabadság két hullám között. Nagyon fontos volt a számunkra, hogy tudjunk közlekedni és át lehessen kelni a határokon, mivel egy nemzetközi projekt vagyunk.

Szóval a fölösleges izgulások ellenére megérkezett 7 külföldi srác Budapestre és bele is csaptunk egy intenzív 10 napos próba, koncert és stúdió hétbe. A SuperSize Recording stúdióban laktunk és dolgoztunk pár napon át a felvételekkel. Az egyik délelőttöt pedig egy live session videós felvételeivel is töltöttük, ami nem volt egy nehéz átállás mivel az albumon is a legtöbb számot egy az egyben vettük fel elejétől a végéig, hogy meglegyen a flow.

A dalt magát 2017 elején kezdtem el írni, magyarul. Akkoriban a Moped Loewen mást képviselt zeneileg és a dal, illetve akkor még vázlat/demo annyira személyes volt, hogy el lett téve a fiókba. 2020 tavaszán vettem elő újra és fejeztem be igazán, most már angol szöveggel, több versszakkal, refrénnel és zenei részlettel.

Ez egy tékozló fiú történet, egy E/1-es perspektívából. A saját életem és végülis bűnvallásom, gyónásom, visszatérésem Istenhez, mindezt Jézusnak elmondva, mintha ott ülne mellettem és beszélnénk az elmúlt időszakról. Hangszerelésben továbbra is szerettem volna a Moped Loewen Jazz Rock Orchestra albumon elkezdett sok fúvósos, orchestrás dolgot folytatni, azonban inkább egy sokkal inkább indiesebb, songwriteresebb alapra helyezni. A fúvósokat nem a szokásos bigbandes, jazz rockos, funkys fúvós background klisék alapján próbáltam megírni, de ennek ellenére szerettem volna a gitár és ének centrikus zene mellett előtérben tartani őket. Körülbelül így született meg ez a hangzás. Ez az album beharangozó singlegünk is egyben. Azaz az első dal, a márciusban megjelenő albumunkról.”

A dalhoz egyébként készült egy live session videó is, a hanganyag Spotify-on technikai okok miatt sajnos csak később fog megjelenni, Bandcampen viszont már megtalálhatjátok.