Egy hónapja futott be a mozikba a FOMO – Megosztod, és uralkodsz – az a Z generációról szóló film, amiről az utóbbi hetekben mindenki beszél. A mindössze 28 éves Hartung Attila rendező első filmje igazi kultfilm már most: mind a közönség, mind a szakma elismerően nyilatkozik a róla, mi pedig az igencsak figyelemreméltó soundtrackje és kisebb-nagyobb szerepekben feltűnő zenészek miatt is felkaptuk a fejünket. A film zenéjért felelős Konsiczky Dávidot és Henri Gonzót kérdeztük.Dávid, téged a legtöbben a Csaknekedkislányból ismerhetnek. Hogyan kerültél képbe a filmmel kapcsolatban?

Dávid: Attilával már elég régóta dolgozunk együtt, majdnem az összes kisfilmjéhez én írtam a zenéket. Henrivel egy számot írtunk közösen (‘Time Stop’), a film főcímdalát és a kivezetődalt (‘Jeopardy’ és ‘Coin in the Fountain’) pedig egyedül írta. Előbbiben annyit segítettem, hogy hangszíneken ötleteltünk, és egy-két szintetizátor illetve gitár futamot vettünk fel nálam.

Hogyan kell elképzelni a zeneírás folyamatát filmzeneírás esetében?

Dávid: Az első forgatókönyv változatot kézhez kaptam már, így folyamatosan tudtam nyomon követni a karakterek és a történet fejlődését. A nulladik pillanattól kezdve küldözgettem Attilának a YouTube lejátszási listákat ötletekkel, hangulatokkal, vagy akár néha csak egy-egy hangszínt mutattam neki, amiről azt gondoltam kifejező lehet. Ezután kézhez kaptam az első vágatokat és már képre tudtam dolgozni. Miután megvolt egy-egy jelenet hangulata, leültem írni. Ami általában hangszerek és hangszínek válogatásával kezdődik.

Egy-egy hangulat a film egészén átível, mert nem csak egy részhez kapcsolódik, hanem mondjuk egy szereplőhöz, vagy akár egy érzéshez, amit zenével is meg akarunk jeleníteni.

Sokszor voltam a vágószobán, ahol Duszka Péterrel, a film vágójával, és Attilával folyamatában tudtunk megoldásokon gondolkozni.

Henri: Én néhányszor találkoztam Attilával, aki sokat mesélt a sztoriról. Olvastam a forgatókönyvet és elkezdtem dalokat gyűjteni, amiket el tudtam volna képzelni a filmhez. Ezeket a számokat megmutattam neki. A legtöbb dolog nem tetszett neki, ezért nem volt egyszerű dolgom az elején.

Dolgoztam már a zenén, mielőtt láttam volna a legelső teljes vágatot, de mint utóbb kiderült, felesleges volt, mert egész más lett a film, mint amilyennek a fejemben elképzeltem. Ez olyan, mint amikor elmész egy helyre, ahol még nem jártál és elképzeled milyen lesz, de egyáltalán nem olyan, gyakran sokkal jobb.

Januárban végül megkaptam a filmet, amin utána otthon dolgoztam. Néztem a gépemen, közben pedig játszottam az épp kezemben levő hangszeren. Ez ment pár hétig, általában késő esténként.

Mennyire kaptatok szabad kezet a dalok megalkotásakor?

Dávid: Mivel régóta dolgozom Attilával, a bizalmi viszony is elég erős ahhoz, hogy teljes szabadságot adott. Ezzel együtt sok időt töltöttünk közösen átválogatva azokat a zenéket, amiket gyűjtöttem számára.

Henri: A film zenéje nagyrészt indie, pop és elektronikus zene. Így leginkább ezen belül tudtunk mozogni.

Dávid, a filmben felcsendülő további zenéket (Mary Popkids, Hősök, Deep Glaze, Mörk, Fran Palermo) te választottad ki. Hogyan egészíti ki egymást az eredeti filmzene és az előbb említett dalok a filmben?

Dávid: A film hosszának kb 85%-a alatt szól valamilyen zene. Sokszor csak küszöb alatt.

A dalok kiválasztásánál az volt a cél, hogy a pörgő képi világot kellően megtámogassuk hanggal is. Fontosak voltak persze a főszereplőkhöz társított elképzeléseink is, de Attilával egyetértettünk abban, hogy a fő szempont egy-egy helyzet érzelmi töltetének leírása vagy ellenpontozása.

A dalok kiválasztásakor cél volt a mai magyar zenék bemutatása a közönségnek, vagy akár a külföldi filmes szakmának?

Dávid: Nagyon örültünk, hogy ennyi magyar zenekar osztozott a lelkesedésünkben a filmmel kapcsolatban. Hatalmas köszönet jár Iványi Petrának a film producerének is, aki a kapcsolatfelvételt intézte, és türelemmel fogadta az Attilával általunk küldött, elrugaszkodottnál elrugaszkodottabb ötleteinket is.

Dávid, a Csaknekedkislány mellett Achls néven elektronikus zenéket írsz, illetve hamarosan debütál a Magnetifique nevű projekted is. Hogyan férnek meg egymás mellett ezek a különféle formációk?

2019 volt talán zeneileg a legsűrűbb számomra. Négy albumot raktam össze és producereltem idén. Elkészült a FOMO OST, amit digitális formában ki is adtunk, szintén év elején megjelent a Sophie Hard, Hard day’s Hard c. album, a Csaknekedkislánnyal most vesszük fel a második nagylemezt és hamarosan a Magnetifique-vel is stúdióba vonulunk. Ezen felül még Lerch Julcsi Needs c. animációs filmjéhez írtam zenét. Mindegyiket nagyon szeretem. Fantasztikus érzés ennyi jó emberrel együtt dolgozni. Azért is férnek meg egymás mellett a különféle formációk, stílusok, mert mindenhol inspiráló és támogató közeg vesz körül.

Összességében mi a véleményetek a filmről?

Dávid: Nagyon szeretem, és nagyon szerettem dolgozni rajta. Ez összesen kb. két év munkát jelent. Ezért persze nehéz úgy megnéznem, mint bármilyen más filmet. Azt hiszem, talán a bemutatón sikerült először olyan szemmel végignéznem, hogy nem csak az egyes jeleneteket láttam benne, vagy nem soroltam magamban, hogy milyen track szól melyik előadótól és hány másodpercig. Vizualitásában és mondanivalójában is sikerült szerintem megfogni valamit, ami fontos.

Henri: Egy nehéz filmnek tartom, nem csak a botrány miatt, ami most körülötte forog, hanem mert számomra nagyon ellenszenvesek a főszereplő karaktere. A cyber világ és a gimis szivatás együtt egy nagyon nehéz hangulatot fest le.

Hihetetlen realista, egy nem tetsző kort mutat be és azt, hogy bizonyos dolgok a fiatalabb generációban furák és idegesítőek. Az, hogy nem lett belőle egy metoo propaganda film, az engem nem zavar, mert a film vége azt mutatja be, ami a valóságban a legvalószínűbb, hogy lezajlik. Azt mutatja be, hogy nem tudunk az ilyen helyzetekkel mit csinálni és ezzel üzen, nem pedig azzal, hogy a főszereplőt megöli a film végére.

A film dinamikája és képi világa egyébként szerintem nagyon színvonalas lett, ahogy a vágás is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz amatőr színészekkel, de szerencsére Attiláék egy nagyon szerethető fiatal csapatot raktak össze, akiket én személy szerint nagyon megkedveltem.

• Ha ezek alapján kedvet kaptatok a film megnézéséhez, akkor a mozikban elcsíphetitek.

Plusz bónusz, hogy a női főszereplő egyik szerzőnk, László Panna, a werkfotókért pedig fotós/videósunk, Komróczki Dia volt a felelős.

A filmhez készült eredeti zenéket az alábbi Spotify lejátszási listán meg is hallgathatjátok.

Fotók: mozinet.hu/FOMO