Take Berlin néven indul az a magyar kezdeményezés, amely a kelet- és közép-európai közönség számára szeretné közelebb hozni a német főváros legmenőbb fesztiváljait, kedvezményes utazási lehetőségekkel és helyi jegyértékesítéssel. Három rendezvény van az idei repertorában, a promoterek és szervezők közötti együttmőködés pedig nem csak egyirányú, megnyílt most egy kapu nyugatra a hazai zenekarok számára is. Lesz valaha magyar headlinere a Lollapaloozának?

Az évtizedes múltra visszatekintő Melt és Berlin Festivaltól ezidáig idegen volt például a Szigetre is jellemző kulturális sokszínűség, eddig közönségük túlnyomó részét a helyiek alkották. Pontos statisztikák nincsenek, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy hazánkból eddig főleg a szakmaibeliek érdeklődtek, a magyar látogatók száma nem haladta meg a száz főt évente. Idén azonban ezen változtatnának a szervezők, ennek jegyében például a legendás prágai Cross Club is saját színpadot kap a fesztiválokon – közölte Jeges Zsolt és Náray Márton a Take Berlin sajtótájékoztatóján az A38 Hajón.

A Berlin Festival a város művésznegyedében, a Budapest Essentials-höz hasonlóan részben a helyi klubokban, részben pedig külön a célra épített helyszíneken kerül megrendezésre, főleg a helyi elektronikus zenei, gasztronómiai és egyéb szereplők részvételével. A line-up gitár irányba legfeljebb az Electronic Beats világáig terjed, számomra Chet Faker és James Blake a két legvonzóbb headliner.

A Melt Berlintől másfél órára, egy régi, bányató által határolt félszigeten elterülő gyártelepen kerül megrendezésre, a környezet pedig elég jó díszletet ad az évről-évre egyre eklektikusabb programjainak. A rave és techno gyökereiből indult fesztiválon idén az Alt-J az egyik fő headliner, de fellép Kylie Minogue, a Mogwai, Jamie XX és La Roux is.

Ezeken kívül idén először rendezik meg az amerikai kontinens leglegendásabb zenei eseményét, a Lollapalooza fesztivált Európában, egy régi berlini reptéren. A fesztivál fő headlinerét június 1-én jelentik be, azonban már így is elég megnyerő a program. Macklemore & Ryan Lewis, Tame Impala, Glass Animals, Pond, MS MR, Franz Ferdinand & Sparks, Wolf Alice, Bastille és Parov Stelar már biztos, hogy lesz, de a lista még nem teljes.

A Take Berlin e három fesztivállal áll kapcsolatban, és intézi a hazai jegyértékesítést, a szállásfoglalást, valamint a MÁV-val kötött megállapodásának köszönhetően kedvezményes utazási lehetőséget biztosít a kelet-európai érdeklődőknek.

A jegyek ára egyik rendezvény esetében sem éri el a 200 eurót, átlag árfekvésük viszonyítva a Sziget és a VOLT között helyezkedik el. Minderről pontos információt találtok a takeberlin.eu honlapon. (A szájt még erőseb bétának tűnik, például a pontos utazási lehetőségek még egyáltalán nincsenek feltüntetve, de remélhetőleg hamarosan javítják a hibákat.)

Az egész akkor lesz igazán érdekes, amikor megtudjuk, hogy az együttműködés célja nem csak a hazai és kelet-európai közönség megismertetése a berlini fesztiválokkal. Jeges és Náray szeretne segítséget nyújtani az arra érdemes magyar zenekaroknak, hogy kijuthassanak ezekre a fesztiválokra, és ott egy kis buzzt generálni körülöttük. Ennek első megnyilvánulásaként DJ Bootsie már biztos, hogy ott lesz a Berlin Festivalon, de jó esély van arra, hogy több hazai produkció is képviseltetheti magát idén a német főváros legmenőbb eseményein. A Take Berlin szervezői, mint mondták a javaslataikat már megtették, ezek beteljesülése már csak a külföldi szervezőkön múlik. A sajtótájékoztató után főleg erről beszélgettem Jeges Zsolttal.

KERET: Miért kezdtétek el a Take Berlint?

Jeges Zsolt: Egyrészt ez a lehetőség eléggé felvillanyozott minket, ami a Berlinből jött egy kérdés formájában, hogy nincs-e kedvünk ezt csinálni. Amiért felvillanyozott az az, hogy már évek óta dolgozunk a zeneiparban, és igazából azt érezzük, hogy innen, azt, amit mi igazán szeretnénk, hogy magyar zenekarokat a nemzetközi piacra ki tudjunk vinni, azt nem igazán lehet elérni. Amire láttunk példát, az nagyon-nagyon ritka, most mondhatnám a Söndörgőt, de ők is ezt úgy érték el, hogy elkezdtek külföldi ügynökséggel dolgozni.

Mi azt szeretnénk, hogy mi tudjunk segíteni zenekaroknak. Azért jött kapóra ez a lehetőség, hogy össze tudunk bútorozni egy olyan ügynökséggel, amelyik benne van a nyugati zeneipar vérkeringésében.

K: Mit jelent egy magyar zenekarnak egy ilyen megjelenés?

J.Zs.: A tehetségek megvannak, az tény, most mondhatnám a Middlemist Redet, akikkel úgy néz ki, hogy fogunk tudni lépni egy nagyot előre, idén nyáron például a Midemen [a világ egyik legnagyobb nemzetközi zeneipari konferenciája] fognak játszani. Ez egy jó lehetőség, hogy egy zenekar bejut egy ilyen showcase fesztiválra, ahova már rég nem jutott be magyar zenekar, de ahhoz, hogy ne álljon meg a történet, hogy ő most fellép ott a Midemen, ad egy koncertet, hanem ebből tovább lehessen lépni oda, hogy fellép onnantól kezdve nyugateurópai fesztiválokon, ahhoz kell egy olyan promoter, egy olyan ügynökség, amelyik jelen van ebben a nyugateurópai körforgásban. Ez eddig innen, Magyarországról nem sikerült.

K: Említettétek, hogy a nyugati fesztiválszervezők egyre nyitottabbak a kelet-európai kultúra felé, ennek mi lehet az oka?

J.Zs.: Én inkább azt mondanám, hogy nyitottak minden újdonságra. Az, hogy a kelet-európai zenére is nyitottak köszönhető annak is, hogy mi ott bekopogtattunk, és feltettük azokat a kérdéseket, amiket eddig nem tett fel senki. Hogy miért van az, hogy itt van egy csomó tehetséges zenekar és miért nem játszanak, és mi már kapunk rá olyan válaszokat, ami alapján tudjuk módosítani a mi stratégiánkat. És ezek alapján, hogy bennük megvan ez a fogadókészség, bennünk megvan az a rugalmasság, hogy ennek megfelően alakítsunk egy zenekari jelenlétet, ez eredményezheti azt, hogy több zenekar fog tudni kijutni.

K: Mi most a cél, mitől lennél már elégedett?

J.Zs.: Én mondjuk az alaptermészetemnél fogva nem tudok elégedett lenni, de jobban érezném már magam akkor, ha lenne legalább egy olyan zenekar, akár a saját istállómból [Jeges Zsolt a Mamazone kiadó igazgatója] akár más olyan zenekar, akinek tudunk segíteni, aki bekerül abba a könnyűzenei körforgásba, hogy folyamatosan jelen van, és nem nekünk kell már, úgymond könyörögni ahhoz, hogy betegyék egy fesztiválra, hanem tényleg azt sikerül elérnünk, hogy

legyen olyan zenekar, amelyik alapértelmezett, hogy minden évben jelen van a jelentősebb fesztiválokon. Nem vagyok telhetetlen, hogy mint headliner, de mint résztvevő, azért ott van.