A Bombay Bicycle Club egy brit indie banda, akik zenéjükben az alternatív rock-ot keverik a folk-kal és a pop-pal. Már-már jellegzetes védjegyüknek mondható énekesük, Jack Steadman különleges orgánuma, amiről nagyon hamar ismertek is lettek. Jack, Jamie (basszus) és Suren (dob) már tizenöt éves koruk óta együtt zenéltek egy The Canals nevű bandában, az észak-angliai Crouch End-ben. Ehhez a trióhoz csatlakozott 2006-ban Ed Nash (billentyűs) is. Így alakult meg a Bombay Bicycle Club, ami tulajdonképp egy indiai kaját forgalmazó étteremlánc Londonban. Mivel a srácoknak megtetszett a név, így nem volt kérdés, magukévá is tették.
Megalakulásuk után három évig dolgoztak debüt – a szerintem mái napig legjobb – albumukon, az ’I Had The Blues But I Shook Them Loose’-on, mely meghozta nekik a kezdeti hírnevet és lendületet. Egy évre rá máris új lemezzel jelentkeztek, a ’Flaws’-al, ami egy szuper akusztikus darab lett. 2011-ben adták ki az ’A Different Kind of Fix’ című korongot, melyben visszatértek az elektronikus alapokhoz és nemzetközileg is elismertté tette a srácokat. Eddig évente, futószalagon érkeztek a jobbnál jobb számok, most két és fél év után lássuk mire jutottak!
A ma megjelentő új album minden szempontból érdekesnek bizonyul. A ’So Long See You Tomorrow’ alcíme akár 80 nap alatt a Föld körül Willy Fog.. izé.. akarom mondani Jack Steadman-nel is lehetne, hiszen a frontember utazásai inspirálták az új lemezt. A géniusz Japántól kezdve Indián és Törökországon át, egészen Görögországig vándorolt és mindig az adott ország zenei kultúráját vizsgálta. A lemez sokkal kísérletezőbb hangvételű lett, ami újszerű és izgalmas műfajokból táplálkozik. A banda, a saját stúdiójában, mintegy másfél év alatt vette fel a lemezt. A produceri munkáért is az énekes és Mark Rankin feleltek. A lemez az Island Records kiadásában jelent meg.
Az ’Overdone’-ban azonnal érezhető a banda stílusváltása, ám mindez nem rossz értelemben! Olyan, mintha Jack karcsú hangja és a fúvósok valami indiai ünnepségre kalauzolnának el minket. A fültépő elektronikus gitárok és a lenyűgöző ütős hangszerelés egy feszültségkeltő gitárszólóval ér véget. Az album második száma, a decemberben kiadott ’It’s Alright Now’, ami egy kicsit hasonlít a korábbi, érzelmesebb világú ’A Different Kind Of Fix’-es felhozatalra. Nagyon agresszív ütemek jellemzik ezt a dalt, mind a dobok, mind a fúvósok és az örvénylő szintik tekintetében. Itt olyan mintha, egy mámoros vonatúton lennénk és nincs is megállás a ’Carry Me’-ig.
A vándorlás motívuma végig kíséri az egész albumot, de ezen a számon vetül ki leginkább. Ez a szerelmes dalszövegekből és a csodálatos albumborítóból is jól kivehető. A kép egy férfit és egy nőt ábrázol, amint éjjel-nappal ellentétes irányban sétálnak. Egy nap talán egymásra találnak… A dal egy interaktív videoklippet is kapott a stop-motion zseni Eadweard Muybridge-nak köszönhetően. Itt tekinthetitek meg, hogyan készült! Légies ének, szokatlan ritmusok és a reszkető billentyűk, némi 8bit-es „beep-beep’-el megspékelve. Egyszerűen imádnivaló! Vokálosként feltűnik Lucy Rose, aki már régóta dolgozik a srácokkal. Ez után egy kis hip-hop-os, nu-folk-os harmóniába ütközünk, a ’Home By Now’-nak köszönhetően. Egy édeskés duett hallható Lucy és Jack kollaborációjában. A ‘Whenever Wherever’ is hasonlóan kellemesen indul. Simán eltudnám képzelni, hogy erre lötyögünk a Szigeten egy napfényes délutánon. A szám tökéletesen loop-olódik az őt követő ’Luna’-ba.
A népi hangszerek használatának köszönhetően az indiai hatás itt is jól érezhető. Ez a szám olyan, mint egy áradó folyó. Könnyed, harmonikus, és egyszerűen áramlik belőle a boldogság. Jack és Rae Morris (vokál) duettjéhez Anna Ginsburg készített videoklipet, melynek elkészítését ittnézhetitek meg! Az ’Eyes Off You’ egy gyengéd szerelmes duett, mely egy kicsit lenyugtat bennünket, majd finoman felerősödik az őt követő ’Feel’-ig, ami első hallásra elég furán hangzik. Ez egy török vásári hangulatot idéző dalocska. Vagy nem is! Inkább olyan, mint egy régi bollywoodi filmzene. Mindenesetre bátor húzás a srácoktól, hogy egy ilyen számot is felraktak erre a lemezre. A ’Come To Me’ kicsit kibillent minket ebből az új helyzetből és az előző album romantikusságát hinti ránk. Az új anyagot a lemez címadó dala zárja. Tudjátok, néha van az az érzés, amikor meghallgatunk egy albumot és totál elmerülünk benne. Nos, a ’So Long, See You Tomorrow’ sem kivétel ez alól. Ez a szám az elején teljesen elaltat bennünket, majd egy lendületes katarzisban zárul, amit az albumra jellemző izgalmas ütős és fúvós hangszerek, valamint az elektronika érzékeltet. A legvégére mi is teljesen becsavarodunk és pörgünk tovább a „Keep going round and round and round”-dal.
Ez a lemez az első számtól az utolsóig egy nagyon aprólékosan megtervezett darab. Kicsit mintha szakítana az eddigi hagyományokkal, de megőrzi a régiek egyediségét, jellegzetességét. Szerintem megérte perlekedni az őket sürgető kiadóval, hiszen ez egy olyan album lett, amelyre mindannyian már régóta vágytunk. Megy is az öt csillag!
