Igazi multikulti banda a Moped Lœwen, a négyfős zenekar mind a négy tagja más országból érkezett. Nyelvi akadályok nincsenek, egy, a kontinenseken átívelő univerzális nyelven mindegyikük kiválóan meg tud szólalni: ez pedig a zene.

A grazi zeneművészeti egyetem jazz tanszakán tanulnak ők, név szerint Varga Dániel (ének, sax, fx, keyboard), Piotr Lipowicz (gitár, fx, keyboard, rap), Ivar Krizic (bass, fx, rap), és Matheus Jardim (dobok).  Az együtt muzsikálást „Modern jazzel kezdtük és instrumentálban, 3 évvel ezelőtt, azonban amit most felvettünk 6+1 számos albumot az egy teljesen új világ és szerintünk még populáris is.” mondta a brazil-lengyel-horvát-magyar koprodukció frontembere, Varga Dániel. Az elkészült lemezből egyelőre egy felvételt hallhattok nálunk, a többi később kerül kiadásra.

Én azért populárisnak még nem nevezném személy szerint, de tény és való, hogy egy nagyobb közönséget szólít meg, mint mondjuk egy modern jazz banda. Itthon ugyan mostanában egészen népszerű a fiatalok között is a jazz, de ők főleg instrumentálisan szólalnak meg, gondoljunk csak a The Best Bad Trip-re vagy a Vár Be Q-ra. Az instrumentális részekben érezni hasonlóságot, és azt, hogy a zenekar milyen gyökerekkel rendelkezik, azonban az énekes részek egy új keretbe helyezik az egészet. Ugyanakkor mégiscsak egy jazz számot hallunk, hiszen a szerkezet ugyan olyan: van egy téma, aztán szóló, aztán megint visszatér a téma, ami ez esetben nem zongora vagy gitár, hanem egy énektéma.

Vegyes érzésekkel hallgattam az első számot, nehéz elsőre beszkennelni, hogy mi is ez valójában, viszont pár hallgatás után rájöttem, hogy ez bizony zseniális. Tényleg egészen populáris maga az ének, a gitárszóló pedig pont annyira szétszed amennyire kell; ügyesen himbálózik a nagyonfree-kifinomult-ízes-dögös tengelyen. A basszus és a dob az intróban rendkívül modern neo-soul-funk beatet hoz az aktuális trendeknek megfelelően.

Az új lemezről egy másik szám is elérhető, ez magyar nyelvű, hiszen az énekes/szövegíró a magyar a bandában.  Nagyon király, hogy van magyar szám is a lemezen, ettől függetlenül az az érzésem, hogy ennek a műfajnak az angol áll igazán jól.