Kikeltető PÉNZ
Egy, de kettő, de mégis egy. Mi az?

Egy, de kettő, de mégis egy. Mi az?

– Csókolom, szeretnék egy single-t vásárolni.
– Kettő lett, maradhat?
– Na jó, de akkor tessék már egybe csomagolni!
– Jól van kölök, vigyed.

A Moped Loewent már jól ismerhetitek, – tudjátok, ők voltak a 13 fúvósos indie albumos arcok – most új, Sinking című single-jüket nekünk van szerencsénk premiereztetni.

Szóval, amikor a bevezetőben említett kölök elment, hogy megvegye az új Moped single-t, még nem sejtette, hogy egy majd’ 7 perces számot fog kapni, ami tulajdonképp egy grunge-os indie rock nóta, aminek a közepébe beleejtettek egy free jazz szólót.

A szám első öt másodpercében hallható szekvenciát nem tudom hova tenni; kb. a Soyuz űrhajó hibajelzése lehet ilyen. Ha ezt az analógiát akarom használni, azt mondhatnám, hogy utazunk tovább egy semmi extrát nem kínáló rockos témában, amit amúgy én nagyon csípek – ilyen lenne az Arctic Monkeys, ha Alex Turner tökösebb csávó lenne.

Ekkor még nem sejtjük, hogy közelgünk a fekete lyuk felé, pedig de. 2:40 környékén átmegyünk az eseményhorizonton és száguldunk a szingularitás felé.

A műszerek meghibásodtak, Houston nem válaszol, „ground control to Major Tom”, a hajó irányíthatatlanná vált. Az elkövetkező 3 percben szépen lassan visszanyerjük a kontrollt, és zavart fejjel, megváltozott gondolatisággal ugyan, de a tervezett úton folytatjuk utunkat…

Na mondjuk ilyen az első meghallgatás. A következő 5 hallgatás után azt tudom mondani, hogy az együttes mindent megmutat magából, ami benne rejlik. Ezek a srácok a felvonultatott stílusok mindegyikében képesek kiválóan muzsikálni – a kérdés inkább az, hogy érdemes-e mindezt egy számon belül ellőni. Azt érzem, hogy habár rengeteg hangot és harmóniát hallottam a csaknem 7 perc alatt, ami igazából kellett volna bele, az a homogenitás. Félreértés ne essék, szeretem én a jazzt, akár még a free-t is, Varga Dani játékára nem lehet panasz. Ami számomra hiányzik az az, hogy a két rész szervesen kapcsolódjon, egyik a másikba jobban integrálódjon.

Legyünk igazságosak: a szóló alatt szépen lassan épül azért a kíséret, és megtámasztják a szabadon szálló dallamokat, hogy egy váratlan robbanással aztán visszatérjen az eredeti témához. Az utolsó refrén alatt hallható billentyű akkordjai azok, amik összeköttetést ajánlanak valamennyire a két rész között, ez viszont eléggé „el van dugva” a mixben, így nem igazán tudja megadni az általam hiányolt homogenitást.

Ettől függetlenül persze be fogom tenni ezt a számot, akármennyire is érzem az ellentmondást a két rész között – ez azért egy nagyon ütős single lett. Kettő lett. Maradhat.

A covert Gyurkó Dani, a mixet és mastert Fenyvesi Marci készítette.

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.