Keltető Zenék Videók PÉNZ Szomszéd Még
“Szeretnénk valami olyat létrehozni, ami nincs, de kéne”
Görög "Halál" Miki az Ubikverzumról

“Szeretnénk valami olyat létrehozni, ami nincs, de kéne”

Görög "Halál" Miki az Ubikverzumról

Görög Miklóst gondolom jó sokan ismerik, de elég kevesen a vezetéknevén. Mondjuk ez mindegy is, amíg olyan projekteket csempész be az ember naptárába, mint az UbikEklektik fesztivál, vagy az idén először megrendezésre kerülő UbikFarm, és amíg egyre több fiatal száját hagyja el az Ubik szó nyár közeledtével úgy, hogy idén sem emelnek a látogatószámon, nem mehettünk el szó nélkül Miki mellett egy baromi forró nyári délutánon. El is csíptük őt egy órára az üzletvezetésével működő Corvin Club tetőteraszának legmagasabb pontján.

Mint minden ilyen sztori, ez is az eredettörténettel kezdődik. “Négy évvel ezelőtt indult az UbikEklektik. Épp Marokkó felé stoppoltam, ami egybe esett a Betyárék spanyol turnéjával. A srácok a tengerparton játszottak, már sokadik napja szállás nélkül voltunk. A koncerten a srácok megkérdezték, hogy tudunk-e valakinél csövezni, mert az előző három napban kétszer törték fel a turnébuszt. Két katalán srác befogadott, és óriási házibuli kerekedett náluk. Ezen a bulin jött az Ubikeklektik ötlete.” Miki egyébként elég komoly vehemenciával beszélt külföldi útjairól. Elég hamar kiderült, hogy az inspirációit ezek alatt a hátizsákkal fesztiválról fesztiválra stoppolós útjain szerzi. “Az Ubik indulásánál számomra a legfőbb inspirációt a portugál a Boom fesztivál adta, ami a legnagyobb psychtrance fesztivál. Lenyűgözött, hogy nem tudtam úgy semelyik irányba se nézni, hogy ne lássak valami olyat, amitől teljesen szétmegyek. Tehát a lényeg, hogy olyasvalamit csináljunk, ami teljesen elvarázsol.”

Fedél alól ki a szabadba

Viszonylag kevesen tudják, de az első fesztiváljuk nem a 2015-ös UbikEklektik volt a Szőnyi Táborban, hanem egy kicsivel hamarabb kezdődött ez az egész. “Hazajöttünk Portugáliából totál elhavazva, és a Kamaraerdőn akartuk megcsinálni az első UbikEklektiket 2014-ben. Durván egy héttel a fesztivál előtt láttuk, hogy nagyon rossz idő lesz. Esőhelyszínt kellett keresni négy nappal a fesztivál előtt. Megtaláltuk a Limó bárt, ami az egyik legjobb budapesti helyszín. Ez egy kilenc szintes pesti bérház a rakparton. A tulaj a kilencvenes években itt gondolta megvalósítani Közép-Európa legnagyobb meleg szórakozóhelyét. Elég elszánt volt, ugyanis egy ilyen műemlékvédelmet élvező területen építési engedélyek nélkül te nem csinálhatsz semmit, erre ő meg fölhúzott három szintet mindenféle se szó, se beszéd vasból és üvegből. Az itteni szervezőgárda azóta is besegít az Ubikban, például ők csinálják a legfrankóbb vegán bográcsos kajákat.”

Szóval ezen a helyen került végül megrendezésre az első UbikEklektik 2014-ben. A koncepció akkor még annyi volt, hogy az elektronikus zenét és az élőzenét egy fedél alá hozzák a képzőművészekkel. Ekkor még azt gondolták Mikiék, hogy ez spanyolviasz, de alapból adta magát az ötlet, mivel egy csomó haverjuk zenész, vagy techno Dj, meg akad közöttük azért szép számmal képzőművész is.

 

Később az UbikEklektik igencsak beindult, az események felpörögtek, és aki egy kicsit is nyitott volt, simán belefuthatott a fesztiválba a neten. “A második eseményünk a fönti három szinten lett megrendezve, aztán jött az A38-on egy kétnapos Ubik, ami után elkezdtünk helyszínt keresni. Egy házibuliban összeakadtunk a Richárdgír dobosával, a Balival, akiről kiderült, hogy az anyukája az igazgatója a Zebegényi Szőnyi Tábornak, amit igazából jó előre ki is néztünk magunknak.”

Az ajtó nyitva, csak észre kell venni

Többször beszélgettünk már a Mikivel illegálbulikról meg cserkésztáborokról, és ha ez most elég meredeken hangzik is, nekem teljesen a kettő fúziója ugrott be az Ubikról első találkozásra. Illegálos volt azért, mert mintha egy jól összeszokott, év közben is maguknak több bulit szervező, zártnak tűnő, de két perc után már teljesen nyitott közösségbe csöppenhettünk az Ubikeklektiken. Cserkésztáboros meg azért, mert a közösséget itt is megpróbálják összekovácsolni, az ismeretlenek között párbeszédet indítani, és az egész együttlétet egy kerettörténetbe belehelyezni.

Aztán első nap az Ubikon arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt lehetek, pedig ez nem is a szerencsén múlik, és amúgy is bemásztam. Aztán persze öt perc után felírt egy rég nem látott barátom a filmrendezői listára, a haverja helyére. De ez nyilván nem így megy. Az egész teljesen önszerveződő, ráadásul a Taka Tuka esete ezt a legjobban illusztrálja. “A Taka Tuka például úgy került be a képbe, hogy egyszer vettek random húsz jegyet a második Ubikra, ami a Limóban volt ugye, fönt. Följött ez a Koppány gyerek, hogy na cső, cső, cső, vennék jegyet. Na és hányat? – kérdeztem. Húszat! – mondta. Aztán egyből elkezdtünk témázgatni. Az első Crowdfunding kampányunknál volt olyan lehetőség, hogy megvehettél egy helyszínt. Éltek is vele, x euróért csinálhattak egy Chill Stage-et, ami aztán odáig fajult, hogy a Taka Tuka az egyik legfőbb fesztviálhelyszínünk lett, meg a négy törzsből az egyik. Ráadásul az UbikFarmot is velük közösen szervezem. Igazából ez az egész UbikEklektik organikusan épült fel. Egyedül a Deepfieldses fiúk voltak már a fesztivál előtt is a barátaink, az összes többi „törzs” fokozatosan lépett elő, lettek a barátaink, és az Ubik szervezőközösségének szerves részei.”

Törzsek a közösségért

Az egész keretrendszer igazából a törzsekre épül, de ennél sokkal megfoghatóbb szerepük is van a fesztiválokon. “A törzsek úgy alakultak ki, hogy Zebegényben ültünk a Mókusban, és mesélték a Gabiék, hogy meghívást kaptak az angol BoomTown fesztiválra, amiben az az érdekes, hogy évről évre van egy változó története. Ez nekünk nagyon megtetszett így az első és második fesztiválunk között, és elkezdtünk rajta agyalni. Így jöttek képbe a törzsek, amik gyakorlatilag kreatív alkotó brigádok, művészközösségek. A Deepfields volt ugye az első, aztán megkeresetük a Taka Tukás srácokat, és ez bővül idénre még kettővel. Annyit kértünk csak tőlük, hogy minden törzsnek legyen saját története, színvilága, kézfogása és sci-fi eredetmítosza. Minden törzsnek van egy helyszíne, minden törzstag kap kedvezményt a piapultnál, ami tavaly a sörre és a borra terjedt ki, idén inkább mind a négyüknek lesz egy saját long drinkje.”

Eleinte Miki szerint is megvolt a fesztiválnak a “mindenki ismer mindenkit” jellege, de tavaly például megtelt az 501 fős limit Zebegényben, éppen ezért is tartják fontosnak a törzsek szerepkörét. “Szeretnénk az embereket összehozni, az idegenek közötti kommunikációt elősegíteni azzal, hogy amikor a fesztiválra beérsz, véletlenszerűen beosztanak a törzsek valamelyikébe. Meg tudod élni ezt az egész fesztivált úgy is, hogy te ebben a játékban nem akarsz részt venni, de ott a lehetőség arra, hogy másokat megismerj. Minden törzsnek van törzsfőnöke, mindenkinek van szerepe, és játékokon keresztül tudtok egymással vetélkedni is. Ráadásul idén minden törzshöz hozzárendelünk egy művészeti irányzatot.” A Deepfields volt ugye az első törzs. Ők minimaltechno bulikat szerveznek a fesztiválra a saját helyszínükre, a művészetük az irodalom, a színük a fehér és az őselemük a levegő. “A Takatuka a második törzs, akiknek saját fesztviáljuk van Takatuka szigetén. Ez egy 4,5 hektáros terület a Mosoni-Dunán. A legjobb magyar fesztivál szerintem, a kilencven százalékuk külföldi és vannak durván háromszázan. Baromi nagy szabadságot ad, mert ott aztán tényleg azt csinálsz, amit akarsz, alapból a szigetre is kenuval, vagy más vízi járművel tudsz csak átjutni.”

Jó és rossz szponzorok

Manapság egyre több problémát okoz egy fesztiválon az értelmetlen szponzori jelenlét. Elég csak a villogó logókra, a méteres ledfalon futó reklámokra, a promóciós ajándékokra és a tök fölösleges kacatokra gondolni, hogy az embernek tele legyen a töke az egésszel. Mikiéknek is fontos, hogy bulizás közben ne ezek töltsék ki a perifériás látásunkat. “Olyan szponzoroknak mindig nagyon örülünk, akiknek a szellemiségével együtt tudunk élni. Nemrég jártam egy baromira motiváló fesztiválon Bulgáriában, ahol nekem nagyon szimpatikus volt, hogy nem kellett semmiféle szponzor feliratot néznem. Ha valaki persze ad faanyagot, vagy festéket, az tök jó, mert nagy segítség, de én nem akarom a pultoknál azt látni, hogy mindenféle irritáló reklámot tolnak az arcomba. Szerintem egy fesztivál szervezőjének fejében mindig az van, hogy szeretne valami olyat létrehozni, ami még nem volt, de kéne, hogy legyen.”

Itt jön képbe a közösségi finanszírozás. Ha a látogatóknak tetszett az Ubik, együtt tudnak élni a szellemiségével, akkor talán jövőre több pénzzel támogatják kedvenc fesztiváljukat. Így olyan jellege lesz az egésznek, mintha egy házibuli előtt mindenki összedobná a pénzt a piára, dekorra, hogy aztán közösen jól érezzék magukat. “Ami a közösségi finanszírozásra inspirált minket, az főként a Csepella Olivér nagyon menő Nyugat Zombis képregényének a kampánya volt (azóta is várjuk a végeredményt:)).”

“Nem látogatókat akarunk, hanem olyan embereket, akik hozzá is adnak a fesztiválhoz, a jellemükkel például, vagy csak szimplán hoznak valamit. Produkciót, dekort, ötleteket, akármit. Idén kreatív műhelyeket is szeretnénk csinálni, fotósműhelyt, dokumentumfilmeseket, festőműhelyt. Az UbikFarmon elkészült műhelymunkáknak kiállítóteret adni, elkészült dokumentumfilmeket levetíteni a fesztiválon, szóval egy csomó dolog megvalósulásának szeretnénk teret nyújtani.”

Többször jobb mint egyszer

Görög Miki ugyanúgy bírja amúgy a nagy fesztiválokat is, mint a kicsiket, épp ezért adta magát a kérdés, hogy mit jelent számára az ideális fesztivál. “Az Ubikeklektiken tavaly elértük azt a nézőszámot, amit szeretnénk stabilan is tartani, ez 501 fő volt. Nem akarom ezt nagyobbá tenni, nem akarok nagyobb területen, több embernek UbikEklektiket szervezni. Inkább többször csinálnám ezt, több kisebb fesztivállal, éppen ezért lesz idén egy UbikFarm elnevezésű eseményünk is. Tervben van még jövőre egy erdélyi projekt is. Én a kicsi fesztiválokban hiszek, és azt gondolom, hogy csak így tudjuk átadni azokat az üzeneteket, azt a filozófiát, amit mi meg akarunk mutatni az embereknek.”

“Ami a rendezvényeinknél még mérvadó, az a zenei és művészeti sokszínűség. Fontos, hogy alapvetően eklektikus legyen ez az egész dolog, és szeretnénk minél jobban erősíteni a képzőművészeti jelenlétet, a táncot, a színészetet, a fotózást és a videózást is az Ubik fesztiválokon. Ez tök jó bemutatkozási lehetőség fiatal és idős művészeknek is. Sokkal másabb tudatállapotban vannak egy fesztiválon az emberek, sokkal befogadóbbak, nyitottabbak, és ha találkoznak művészetekkel, akkor talán a hétköznapokban is befogadóbbak lesznek ezek iránt.”

A Goás együtt nyomja a Punkkal Agavoidra

Az Ubikeklektikben egyébként az a legmenőbb, hogy tényleg hihetetlen nyitottság uralkodik a fesztiválon. Simán keverednek olyan ízlésbeli különbségek, amik máshol összeférhetetlenséget szülnek. Ha elmegyek mondjuk egy pesti Puma Danger koncertre, jórészt ugyanazt a 250 embert látom, csak ezeket koncertenként 70 fős turnusokra leosztva, de egy Ubik fesztiválon vígan ott nyomja rá a Larmban élő technós is, és “látá, hogy ez jó”. Mikiék bíznak abban, hogy ez a bizalom jele: “eddig is faja produkciókat hoztunk el, és az szerencsére úgy tűnik a fesztiválozóknak is okés, hogy bár nem ismernek egy csomó előadót, de ha ott vannak, akkor már „csak megnézzük” alapon elmennek rá.” 

 

Ide kapcsolódik szorosan a fent említett szponzor téma is, ugyanis a nyitottságba eléggé bele tud zavarni egy-egy oda nem illő üzenetet képviselő elem. “Egy fesztiválnak szerintem inkább legyenek magasabbak a jegyárai, de ne kelljen a szponzorokat néznem. Pont egy ilyen nagyon befogadó, nagyon nyitott hangulatban nem biztos, hogy egy multinacionális sörmárkának a hirdetéseit is be akarom fogadni.”

Farm, ahol élnénk

Nem titok, és már fentebb is említettük az UbikFarmot. Állatok, tavak, erősen limitált látogatószám jellemzi, na meg baromi jó zenekarok, ugyanis erre a fesztiválra a Ten Years Before nagyasszonyával, Jezerszky Vikivel erősített be a szervezőgárda.

 “Az UbikFarm egy kicsit újabb koncepcióval, egy kicsit más környezetben, az Ubik branden belül működő, szintén kerettörténettel rendelkező kisfesztivál lesz. Több alapvető mozgatórugója van, például a helyszín adta lehetőségek. Ez egy ökofarm, ahova négy éve költözött ki két nagyon vagány srác. Ez egy 17 hektáros terület két tóval és 150 szabadon tartott állattal. Magyarországon egy egyedülálló permakultúrát hozták létre. A srácok elmondták, hogy egy átlagos üzemben egy disznót három hónap alatt hizlalnak fel száz kilósra, náluk ez három év, viszont ha összehasonlítod a húsukat, akkor az egyik az rózsaszín a másik meg sötétbordó, fekete. Első évükben tíz újszülött disznóból kettő maradt életben, ez az arány megfordult annak köszönhetően, hogy a természetes szelekciót nem szabályozták, nem nyúltak bele, így csak az erősek maradtak életben. Alapból itt a disznókon kívül minden állat szabadon van, nagyon érdekes, ahogy a kecskék együtt nyomulnak a juhokkal, mindenki oda megy, ahova akar. Szóval velük együtt lesz a fesztivál, és ami meg ugye tök jó, hogy van két tó is, amikben lehet fürdeni. Kétszáz főre lesz limitálva ez a fesztivál, ehhez képest viszont nagyon sok zenekar lesz meghívva, körülbelül nyolcvan zenész jut kétszáz látogatóra. Pont ezt a kicsi, közösségi dzsembori jelleget fogja megadni ez a fesztivál. A lényeg az volt, hogy a legérdekesebb underground zenekarokat hívjuk el, akiknek nem biztos, hogy lehetőségük nyílik más fesztiválon is játszani a nyáron.

A helyszín adottságai messze nem csak a természetben flesselést szolgálják. A szervezők  fontosnak tartják az érzékenyítést természetvédelmi és mezőgazdasági témákban. “A helyszín adottságából adódóan szeretnénk, hogy a workshopok és a programok is szóljanak az állatokról, a természetről, csillagokról, gyógynövényekről, meg, hogy mikor szül a disznó.”

Mint ahogy ezt az UbikEklektiknél már megszokhattuk, ennek a fesztiválnak is lesz kerettörténete. “Annyi a sztori, hogy van egy Fekete Fehérek nevű titkos társaság, akik az Ubik univerzumában élnek, bármelyik törzsből lehetnek ennek tagjai. Nagy tudással rendelkeznek a természetről és az univerzumról. Ez a társaság kapott ősi kontúrokat, és rádöbbentek, hogy ki kell színezzék ezeket, ezért meghívták a színeket. Amikor belépsz a fesztiválra, akkor a három alapszín valamelyikébe sorsolnak. Egyrészt számháborúra így már megvannak a csapatok, másrészt meg úgy szervezzük a fesztivált, hogy az események kapcsolódnak majd ehhez. Ez egyébként tök jó hovatartozási élményt nyújt egy fesztiválon. Dekorációs szinten elválasztható lesz majd ez a három szín.” Egyébként Fekete Fehérek titkos társasága az Ubikeklektiken is jelen lesz. “Közelebb hozzák a látogatókat a természethez, workshopokat tartanak, szemetet szednek.”

Így épül ki az Ubikverzum, hogy úgy mondjam.

  • A cikk írása közben kiderült, hogy az UbikEklektiket nem a zebegényi Szőnyi Táborban fogják megrendezni. A napokban kiderül a pontos helyszín, és frissítjük a cikkünket.
  • Az UbikFarm viszont biztosan Vértesszőlősön kerül megrendezésre jövőhéten, “jegyeket” nagyon limitált számban itt tudtok venni.

Fotók: Komróczki Dia

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.