Két új kislemezzel jelentkezett nemrégiben a szeptember végi Klipszemlén taroló Csaknekedkislány. Az új dalok folytatják a zenekar megkezdett irányvonalát, de a fiúk nem voltak restek új ötletekkel színesíteni a hangzást.
Emlékszem, miután először hallgattam végig a Csaknekedkislány nagylemezét tavaly, a teljes beszippantottság állapotában keltem fel a székből, és azt mondtam, hogy igen, így kell Magyarországon, meg úgy mindenhol a világban (bemutatkozó) nagylemezt készíteni. Egységes és mással össze nem téveszthető hangulat és hangzás jellemezte, humoros reflexiók és költői szóvirágok keveredtek, amelyek olyan szövegvilágot alkottak, amivel azelőtt talán még nem is találkoztam. Mi tagadás, magasra tették a lécet a srácok, amit a szeptemberben megjelent A Férfi Album és a Szomorú Palánta címet viselő két EP-vel kísérelnek megugrani.
Kezdésként leszögezném, hogy az EP formátum teljesen indokolt, és nem csak a mostanában untig hajtott „kislemezben a jövő” felfogás motiválhatta a zenekart ebben a döntésben. Bár a két minialbum együttes hosszúsága majdnem kitehetne akár egy nagylemezt is, mégis a hangszerelésbeli és konceptuális különbségeket nehezen bírta volna el egyetlen kompozíció.
A Férfi Album hallgatása közben legelőször a sterilebb összhangzás volt az, ami feltűnt számomra. Mindezt nyilvánvalóan fejlődésként könyveltem el, viszont ezzel együtt kivesztek a home made jellegű, füstös bárokat idéző „tökéletlenségek”, amit én személy szerint kicsit sajnálok, mert az előző albumon is jól működtek, árnyaltak a hangulaton.
Az első hallgatás után fény is derült a változás miértjére: ezek már komolyabb hangvételű dalok, és mint ilyenek, letisztultabb és átgondoltabb körítést követeltek. Minden hangszer úgy és ott szól, ahogyan és ahol szólnia kell, a szövegeket pedig a cím által kijelölt témára fűzik fel, lefestve három tipikus férfi képét, akikhez találó szellemességgel klasszikus népmesék állatszereplőit társították. A dalok által írt ív is rendben van.
A ‘Nyúl’ lemezfelütésként tökéletes, indie rock hatásokat mutató, kissé melankolikus, ugyanakkor kellőképpen dinamikus dal, amit első hallásra megkedvel az ember a maga egyszerű refrénjével együtt. A ‘Róka’ című szerzemény pattogó orgona- és gitárfutamainak játékossága visszavezet az első lemezhez, középen egy pörgős gitárszólóval, ami az egész flowt belendíti egy kicsit. Végezetül jön a ‘Farkas’, ami a túlvezérelt gitárriffel a garage rock felé terel, majd végső zárlatként a vonyítást követő elhúzott dob kiállás az, ami felteszi az i-re a pontot.
A Szomorú Palánta mind a hat dala akusztikus hangszereléssel bír, és meglepően jól áll nekik ez a közeg. A négy új szerzemény mellett két átirat szerepel, az egyik az ‘Idegen’, melyet még a Na Ná Ba Bámról ismerhet a közönség, a másik pedig a ‘Farkas’, a Férfi Albumról. Érdekes ötlet egy frissen megjelent dalt egyszerre két változatban is kiadni, de nekem bejött, egészen más megvilágításba helyezte az akusztikus gitár hangzása a Farkast, emellett ezen a ponton érezhetjük azt, hogy a két lemez egymásra reflektál, méghozzá nagyon ötletesen. Az egész anyag hangulata meglehetősen sötét, néhol tábortűzi hangulatot idéz elő. A srácok jó végén ragadták meg az unplugged felállást, a dalok elemi energiákat hordoznak magukban, még így, „csupaszságukban” is. Izgalmas és változatos hangzást hoznak, amelyre rátesznek a nagyon jól eltalált szájharmonika betétek. Komolyan, a szájharmonika nagyon megdobja az egészet, váratlanul,mégis teljesen természetesen illeszkedik a zenék sémájába. A legerősebb track szerintem a ‘Pokol’ lett, bár elég nehéz ennyi jó felvétel közül választani.
Összegezve az újdonságokat, a Csaknekedkislány kísérletezése nagyon jó fejlődési irányt mutat, mindkét EP megállja a helyét, magabiztosan újítanak, nélkülözve a zenei útkeresés sok esetben zilált kétségbeesését.
