Két sör? 14 frank lesz!

Cikk

szeptember 3, 2014

Kocsis András

168

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

A Zürich Openair mind a négy napján részt vettem, az utolsó két napról azért nem írtam eddig, mert egy kicsit elszaladtak mellettem az események, és a zenei blogger énemen felülkerekedett a stoppos keleteurópai hajléktalan munkavállaló énem. Teljesen érthetetlen történésekről, életre szóló élményekről és egy eszméletlen koncertről lesz szó a következő néhány percben.


Szombaton Zürichbe érkezett egy barátom, aki eredetileg Baselben dolgozik, és akit eredetileg látogattam volna meg előző héten Svájcban. Egy kicsit bóklásztunk a gönyörű városban, majd villamosra pattantunk, és fél óra múlva már a sátramnál készültünk az estére. Összehaverkodtunk többek között egy ausztrál sráccal, valamint egy másik, helyi helper sráccal is, és 20 percen belül már a mi placcunk előtt volt a legkirályabb kör. Utóbbitól megtudtuk, hogy azért tárolja egy méretes nylonzacskóban a füvét, mert magának termeszti az erkélyén. Megkérdeztem, hogy ugyan, meséljen már a svájci marihuána szabályozásról, és megtudtam, hogy hivatalosan illegális, te abszolút megtűrt. És tényleg, a fesztivál ideje alatt nem egyszer láttam, hogy úgy pöfékelik a combos rakétákat a fesztiválozók a rendőrök mellett, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Sajnos nem maradhattam sokáig, mert el akartam cserélni a beosztásomat, hogy láthassam -t, azt a dán csajt, aki az egész fesztiválon a legjobban érdekelt, és akinek a debütalbumát hónapokig naponta többször oda-vissza végighallgattam. Gyomorgörccsel álltam a helperdesk előtt, válaszra várva. Ahogy már korábban írtam, nem volt fix feladatom, mindig oda osztottak be, ahol kellett plusz ember. “Voltál már pultban?” “Nem.”

“Oké, akkor most leszel.”

Így lettem pultos, nulla tapasztalattal, nulla német nyelvtudással, nulla pénzismerettel Zürich legmenőbb fesztiválján. De komolyan, tudjátok milyen nehéz fejben, angolul kiszámolni, hogy mennyi lesz a két gintonic meg a sör a pohárdíjjal együtt, aztán kiszolgálni a végeláthatatlan, uborkára szívott tömeget? Ami azt illeti, nem is volt olyan nehéz, fél óra múlva már úgy pörögtem, mintha mindig is ezt csináltam volna.

Este 11-kor kikértem a szünetemet és átmentem a sátorszínpadhoz.  egy kis késéssel kezdett, a koncert pedig eszméletlen volt! Marie szemmel láthatólag lelkes képviselője a free the nipples mozgalomnak, de a többi zenész is úgy nézett ki, mint aki az alvós ruhájában, vagy edzés után szaladt volna fel a színpadra, mintegy mellékesen lenyomni egy gyors koncertet.

Az énekesnő többször jött le a színpadról, egyszer bodysurfölni próbált, de általában csak felállt a kordonra, vagy tett egy kört a közönségben.  zenéjének jellegéből adódóan volt pár sávnyi rásegítés a vokálból, de amit élőben énekelt, azt olyan becsülettel és makulátlanul nyomta, hogy leesett az állam. Hatalmas élmény volt végre látni őket, és csak egy dolgot sajnálok, hogy az egyik kedvenc számom, a ‘No Mythologies To Follow’ nem került fel a setlistre. Talán majd Budapesten.

A koncert után rájöttem, hogy helperként be tudok menni a backstagebe, ahol néhány másik élelmes helperrel együtt találkoztunk Marievel! Gratuláltam neki a koncerthez, és mondtam, hogy Budapest népe már alig várja a novemberi koncertet. Felcsillant a szeme, és elmesélte, hogy imádja Budapestet, egyszer volt itt Interraillel és már ő is nagyon várja, hogy visszajöjjön. (:3)

Sajnos több koncertre nem tudtam eljutni aznap, mert 4-ig dolgoznom kellett a pultban, de nem bántam, mert teljesen ráflesseltem a kiszolgálásra. Igaz, a végén már olyan hülyeségeken nevettem, hogy azt mondtam “Sure!” (Sör!), ha valaki kért egy sört. A kedvenc vendégem volt az az ember, aki vérben forgó opálos szemekkel kikért öt sört, meg egy tálcát. Kérdeztem, hogy biztos-e abban, hogy ez egy jó ötlet, de nagyon elszántnak tűnt.

10 méterig jutott.

Kellemes meglepetés, és visszatekintve stratégiai jelentősségű volt, hogy jutott a borraalóból 25 frank nekem is, de a munkaidőm lejárta után már csak aludni maradt erőm. Az utolsó nap volt számomra az egyik legcsábítóbb, nemsokára megtudhatjátok, hogy melyik slágerüket nem játszotta a The Asteroids Galaxy Tour, hogy miért jó szakadó esőben koncertre járni, és hogy miként lett két vegán zenész az egész svájci trippem hőse.

PLAYLISTEK