Trump győzelméről másnapra számot írni rettentő vagány

Cikk

december 1, 2016

Bence Kálóczi

428

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. A közeljövőben szeretnénk fejleszteni a videós csapatunkat, live sessionöket, riportokat és lemezkommentárokat készíteni. Ehhez, illetve a további zavartalan működésünkhöz szükségünk van a támogatásotokra. Az alábbi gombra kattintva küldhetsz nekünk egyszeri, vagy rendszeres adományt a PayPalen keresztül.

A közel egy évre elhallgató ZUP idén nyárra sok változáson átesve kiadott egy Muzsik és Volkova (első rész) című EP-t, ami után most nálunk debütál a sorozat második része újabb öt dallal.

Úgy illik, hogy már az elején bevalljam: egy hete voltam először ZUP koncerten. Mivel a Panel Surfers és a The Keeymen közös bulija után kezdődött Muzsik és Volkova (Farkas János és Farkas Krisztina szólóprojektjeik egybegyúrva) estje, azaz a ZUP, eléggé felpörögve indultunk. Átsprinteltünk a Kertészből a Király utcai Kuplungba éppen időben, hatalmas vággyal egy kis táncolásra, ám ezt a késztetésünket udvariasan, de azért csírájában elfojtotta egy öregúr azzal, hogy két üres székre mutatott a színpad oldalában. Hála neki leültünk és elkezdhettünk figyelni arra, amire én személy szerint egyre kevesebbet szoktam: a szövegekre. A koncert végére pedig egyértelmű volt, hogy velük foglalkozni kell, erre koncert után szól is a Kriszti, hogy megjelenik a Muzsik és Volkova (második rész) című EP-jük.

A korai ZUP-ról nem sokat tudok nyilatkozni a szokásos “Orom utca 8? Ja azt vágom, persze!” frázison kívül. Folkos, sokféle hangszert megszólaltató zenekarról volt szó a korábbiakban, most viszont egy testvérpár közös projektjeként él tovább, és nagyon is működik. A Muzsik és Volkova EP sorozatnak viszont a  legnagyobb erőssége a szövegvilágban rejlik, sőt nem akkora óriási túlzás azt állítani, hogy hallgatásával legalább egy leheletnyivel is közelebb kerülhetünk Dylan díjának elfogadásához.

Amit ott egy hete előadtak nekünk, az főként azért maradandó, mert az aktuális politikai, vagy nem politikai történésekre olyan líraisággal  reflektálnak, hogy az egyszerre lenyűgöző és rohadtul félelmetes is. Lenyűgöz, mert elég nagy kreativitásról, gyors tempójú dalszerzésről és nekem tök bejövő humorérzékről árulkodik, ugyanakkor fájdalmas felismerésként érkezik meg általában a nem túl fényes jövőkép – már ami a világot illeti – , ami ugye könnyen úsztatja át a hallgatót valami tompa nihilbe.

Azért a letargia egyáltalán nem főszereplő a Muzsik és Volkova második részén, de azért be kell látni, hogy ahogy megválasztották Trumpot,

valahol mindenki menekültnek számít, a szerelemnek általában vége van, aki utána jön, az meg bolond.

A dalok szerkezetükben és dallamvilágukban sem engedik meg, hogy a hallgatója egy-egy sorral való azonosulás után a “szar” életen rágódjon, sőt – és ettől olyan erős az egész EP – segítenek röhögni az egészen. Persze érződik, hogy János és Kriszti óriási hippik, akiknél generációs mélységről jöhet a világ érzékeny leképezése, meg saját maguk őszinte felvállalása is a fűtől a fáig. A friss témaválasztástól és a zsigeri dalszerzéstől lesz a Muzsik és Volkova (második rész) is kihagyhatatlan hallgatnivaló.

Hangszerelésében is izgalmas a ZUP, mivel multiinstrumentalista testvérpárról van szó. Öröm figyelni és számolgatni, hányféle hangszer szólal meg az öt szám alatt. Elmondásuk szerint ez számukra is kihívás, amit nagyon élnek, még akkor is, ha melósabb élőben.

A EP majdnem teljes anyagát Prommer Patriknál vették fel a Vágóhídon, aki a ‘Bolond’ c. dalon dobol és basszusgitározik is. A ‘Félegészség’ c. számot viszont a háromrészes Muzsik és Volkova lemez első kiadását is rögzítő Vitéz Gergőnél játszottak fel.

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

PLAYLISTEK