Az LGT-t és az Omegát a vasfüggöny akadályozta, a Moog nem tudott hosszú távon Amerikában maradni, a Kistehén egzotikum lehetett csupán kint. Yonderboi először külföldön volt sikeres, az Ivan & The Parazol itthon csinált hype-ot a tengerentúli kiruccanásból. Sok történet van arról, hogy mi a magyar zene sorsa külföldön, és annak ellenére, hogy az angolszász világnak aligha adhatunk sztárokat, úgy tűnik, igenis van jövője a magyar zenének külföldön. Gyarapodik azoknak a száma, akik hisznek ebben, tesznek érte, és értenek is hozzá. Ebben a cikksorozatban róluk fogok beszélni.
Mi sem mutatja jobban a magyar zenei export fellendülését, mint hogy a pár napja zárult Tallinn Music Week showcase fesztiválon a magyar delegáció volt a legnagyobb:
44 zeneipari szakember képviselte hazánkat Észtország legfontosabb zenei eseményén.
Menedzserek, koncertszervezők, kiadótulajdonosok, zenészek dolgoztak egy hétig azon, hogy még messzebbre juthassanak produkcióik külföldön. A Blahalouisiana és a Kéknyúl sikeres koncertjeik után újabb lehetőségekhez jutottak, a szakmai delegáltak pedig nem győztek mosolyogni a rendezvényen készült képeken: számukra ez a fajta munka – networking, tárgyalások, koncertek, ismerkedés más országok hasonló szereplőivel – felér egy nyaralással.
Ez idén már a harmadik showcase volt, amelyen népes magyar delegáció volt jelen: ott voltunk Európa egyik legjelentősebb szakmai meetupján, a hollandiai Eurosonicon, és a Szlovéniában megrendezett MENT-en is. Előbbire a Fran Palermo, a Jónás Vera Experiment és a Bohemian Betyars, míg a szomszéd országba Apey, a Gustave Tiger és az Uffalo Steez látogattak el. És ez még nem minden: júniusban jön a franciaországi MIDEM, ahová tavaly és 2015-ben is látogattak magyar zenekarok, vagy ott van az angliai Great Escape fesztivál, amelyen 2017-ben a Kolin mutathatja meg magát.
2016 egyik legjelentősebb hazai zeneipari híre az volt, hogy nekünk is lett showcase-fesztiválunk: leginkább az Eastaste zenei licenszügynökséghez köthető szereplők megalapították a Budapest Showcase Hub (BUSH) rendezvényt, ami a főváros több helyszínére hozott minifesztivált, és szakmai meetup-lehetőségeket tavaly ősszel.
Létrejött az összefogás
Ebben az iparágban megcáfolódni látszik az a jelenség, hogy széthúzás, acsarkodás és egymásra mutogatás jellemzi a magyarokat. A zeneipari szereplők rájöttek arra, hogy egységes arculattal és kommunikációval képviseltethetik magukat hatékonyan külföldön. A Gold Record kiadó, az Eastaste és a Campus fesztivál összefogásával létrehozták a Hungarian Oncoming Tunes (HOTS) szervezetet. Szerintük a közös branddel karakteresen, mégis könnyen és befogadhatóan kommunikálhatják a magyar zeneipar üzeneteit a nemzetközi szakma felé – olvasható az egyik alapítóval, Horváth Renátóval készült interjúban a phenomenon magazinban.
Beállt a HOTS mögé a Cseh Tamás Program is: a Nemzeti Kulturális Alap szárnyai alatt működő szervezet szintén fontos szereplője az elmúlt években a magyar könnyűzenei exportnak. Mindhárom alkalommal anyagi támogatást nyújtottak a showcase-eken részt vevő HOTS-delegációnak, emellett folyamatosan írnak ki zenekaroknak szóló pályázatokat is, amelyek segítségével már több magyar együttes szervezhetett külföldi turnét, fellépéseket (a közhiedelemmel ellentétben nem közpénzből, hanem elvont jogdíjakból). A CSTP-vel és az exportot segítő törekvéseikkel egy későbbi cikkben is foglalkozom majd.
És hogy lehet valaki ebben a buliban szereplő? Nem könnyen, de a dolog nem lehetetlen. A jó zene önmagában édeskevés, száz meg száz tényező játszik szerepet abban, hogy valaki nemzetközi szintre legyen képes juttatni a produkcióját. Kitartó munka, lelkesedés és sok pénz kell hozzá. Gyarapodik viszont a jó példák száma, a jelenlegi törekvések pedig arra mutatnak, hogy van miért hinnünk a jövőben.
Ebben a cikksorozatban szeretném átfogóan feltérképezni, hol tart most a magyar könnyűzenei export. Szakemberek és zenekarok segítségével keresem a választ arra, hogy melyek a téma lehetőségei és nehézségei. Bemutatom azokat a fórumokat, platformokat, amelyek segítségével valóra válhat az álom, hogy tényleg legyen külföldön is híres zenekarunk: az alapanyag megvan hozzá, és látva az iparág lelkesedését, lesz mire büszkének lennünk a nem túl távoli jövőben.
A szöveg szerzője: Balázs Konrád
