“We fuck, eat & fight!”

Cikk

február 13, 2015

keretblog.hu

223

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. A közeljövőben szeretnénk fejleszteni a videós csapatunkat, live sessionöket, riportokat és lemezkommentárokat készíteni. Ehhez szükségünk van a támogatásotokra. Iratkozz fel a YouTube csatornánkra, és ha megteheted, támogasd a munkánkat!

Tizenkilenc éve a Gallagher testvérek feltették örökérvényű kérdésüket a ’Champagne Supernova’ című számukban: „Where were you when we were getting high?” A Peace quartettje, ekkor még javában pelenkában rohangált fel-alá, de a majd húsz éves korkülönbség ellenére jól tudják mi fán teremnek a ’90-es évek dallamai. Új albumukon ezt ötvözik 21. századi köntösbe bújtatva, amely rávilágít napjaink korcsságára.

A birminghami banda még 2013-ban ’In Love’ című korongjukkal robbant be a brit indie szcénába, amihez hasonlóan az idei ’Happy People’ is gazdag, energikus és önbizalommal teli. A Peace szánt szándéka, hogy megvessék lábukat a brit zenetörténelemben és kezdeti lépésként kialakítsák egyéni zenei stílusukat, a sajátos partiálattságukkal, hosszú hajukkal és hippi öltözékükkel. A lemez nagyon szövegközpontú és Harrison Koisser (dalszerző-énekes) verzéi egyszerűen zseniálisak!

„The creators of man
Were calm kind and nice
But nature demands that we
Fuck eat and fight”

A különc szövegek elvétve logikátlanok, de van, ahol tök felesleges bármiféle ésszerűséget keresnünk, mert poén vagy irónia az egész. Sajnos az első szám nem túl meggyőző, viszont megadja az album tematikáját. Az ilyen siránkozós életigazságok fognak minket utunkon végigkísérni. A második számon tök jól ellötyöghetünk, mígnem megérkezünk az album egyik legjobb dalához, a ’Lost On Me’-hez. Koissernek nagyon jó füle van ahhoz, hogy tudja, mi kell egy jó popdal elkészítéséhez. A dalhoz tartozó klipben a banda irigylésre méltó koreográfiáját és hófehér szerelésének ötvözését leginkább egy Vanish reklámban tudnám elképelni, de természetesen ez egy az egyben – az albumot meghatározó – ’80-as, ’90-es évek paródiája.

A ’Perfect Skin’ könnyed, vidám dalocska, amiben Harrison Kossier Brian Molko-i magasságokban sóvárog.

„I wish I had perfect skin
I wish I was tall and thin
I wish I wore gorgeous clothes
With muscles surrounding my bones”

Az album címadó számában szomorúbb szintipop-os dallamokat, míg a korábban a Facebook oldalunkon is posztolt ’Someday’-ben a világ minden kínját, s baját hallhatjuk a srácok állatságával megfűszerezve. Érdemes az NME-s videóban a gyönyörű vokált meghallgatni.

Az új album zeneileg sokkal érettebb, mint az első. Remek riffek, élénk melódiák és fanyar romantika jellemzi. Látszik, hogy mindenre kicsit nagyobb figyelmet fordítottak a srácok. Ez az ’I’m A Girl’-ben is tisztán kivehető, hiszen rohadt fülbemászóra sikerült. Ráadásul, ha megnézed a számhoz készült négy interaktív videót, akkor garantáltan órákig ezt fogod dúdolni, még ha legnemesebb szerved ott is lóg a lábad között.

 Ami az ’O You’-val elkezdődött, az itt a ’World Pleasure’-rel, mint egy szépen megszerkesztett keretes szerkezetben le is zárul. Kivéve, ha nem a 18(!) számos Deluxe Edition-t hallgatjátok, ami a Spotifyon mindenki számára ingyen elérhető. Az utolsó szám amúgy egy nyafka rappelés. Kossier azt igérte, hogy a következő albumukon még több ehhez hasonló szám lesz és megjegyezte, hogy imádja Eminemet!

Az angol négyest nem nagyon érdekli, hogy állandóan az előző lemezükhöz hasonlítják a ’Happy People’-t. Ők elkészítették a mindig nehéz feladatnak minősülő második albumukat és pozitívan tekintenek előre.

https://vimeo.com/118799453

PLAYLISTEK