Eső, popzene, hasis

Cikk

július 3, 2014

Madácsi Dávid

199

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

Szerkesztőtársammal, Lukival (Lukáts Márton András) korán reggel vonatra szálltunk, hogy minél jobb helyet találjunk a sátrainknak a 22. VOLT fesztiválon. A röpke 3 órás út interjú felkészüléssel és filozofálgatással telt, kvázi eseménytelenül. A bejáratig – a szükség enyhítése közben molesztálni kívánó öreg bácsin kívül – nem sok említésre méltó dolog történt. A bejutási herce-hurca simább volt mint vártuk, így dél körül, idén először, belekóstolhattunk az igazi fesztivál légkörbe. Meg jelentős mértékű csapadékba, dehát mindenütt jó, de a legjobb Sopron.

Az ideális sátorhely kiválasztása már nem volt olyan egyszerű feladat, főleg, hogy nem csak magunknak kerestünk, hanem Wobe-nak (Kocsis András) és Bálintnak (Major Bálint) is.  Egy hatalmas kör után rájöttünk, hogy a “völgybe” négy sátorhelyet annyi esély van találni, mint az Új Nemzedék sátorban nyerni a szerencsekeréken (kettőből semmi, fájó seb…), így a napsütötte nagykempingbe vezetett utunk.

Az elhelyezkedés után felvettük a sajtós passzokat majd a Telekom Teraszon megittunk egy finom koktélt (volt benne uborka is, ami elsőre fura volt, de aztán megbékéltünk vele). Később Bálint is megérkezett, így teljes volt az MGMT interjú csapat, hiszen Wobe a felvételije miatt csak később tudott csatlakozni hozzánk. A backstage előtt, beengedésre várva találkoztunk két osztrák MGMT “rajongólánnyal”, akik annyira lelkesek voltak, hogy már mindennel és mindenkinél bepróbálkoztak, csakhogy bejussanak a srácokhoz.

Keressétek a képeinket a fesztiválról a Flickren.

Az interjún Andrew nagyon jófej volt. Minden kérdésünkre szívesen válaszolt, így megtudhattuk, hogy mi történt az ujjával, hogyan is készülnek fel egy koncertre, valamint, hogy szeretne egy főzni jól tudó feleséget (hajrá lányok), kifesteni a házát és hasist szívni. Az interjú végén már pacsival váltunk el és szóltunk neki, hogy két szép lány vár rá kint. Ki tudja, lehet tudnak főzni is. Mint később kiderült, ki is ment hozzájuk egy közös kép erejéig, de sanszos, hogy a frigy még odébb lesz.

A nagyszínpadon ekkor már javában szólt a Morcheeba, a felhők pedig szépen gyülekeztek. Nem sokat kellett várni, hogy ránk szakadjon az ég. Az MGMT alatt már komoly problémát jelentett a kameráink szárazon tartása, de persze mindent megoldottunk, hiszen velünk volt KERETMAN!

A koncert nagyon jól sikerült, az embereket nem igazán zavarta a zuhogó eső. A ‘Your Life Is A Lie’ és a ‘Time To Pretend’ mellett az újabb, lassabb dalokat is jól fogadta mindenki. Zárásként pedig a ‘Kids’-zel bolondították meg a népet, szóval aki ott volt az sárosan, de jó élményekkel távozhatott.

14561601891_1ca86a36fb_k

Végül megérkezett Wobe is a fesztiválra, így Icona Popon már (még?) sátrastul tombolt a tömeggel. A két svéd énekesnő Caroline és Aino talán kicsit meg is lepődött, hogy mennyien gyűltek össze, ám ez nem jelentett problémát, sőt. Olyan állandó kontaktus volt előadó és közönség között, ami nagyon ritka és gyönyörű. Ezen felül a fények tökéletes összhangban voltak a zenével, így a látvány is nagyot dobott az összképbe. A hangszeres front ennek megfelelően – a két lány által alkalmanként használt szintit leszámítva – egy elektromos dobból állt, amely látványos is volt, és jól kiegészítette az alapokat, szinte a föld is beleremegett. Az utolsó szám, a gigamegaultrabrutálsláger, az ‘I Love It’ után a két lány megölelte egymást, meghajoltak, és meghatódva távoztak. Bár a közönség még percekig tapsolt egy vissza számért, a zseniális befejezést már úgysem tudták volna überelni.

14541901656_f683f7529b_k

Az estét a Woodkid koncertjével zártuk. Mindenki kedvenc hipszter fenegyereke a koncertet a szívhez szóló lágy dallamaival indította, majd belecsapott a lecsóba, és teljesen felpörgette a bulit. A lelkes megázott publikum, némelyek csatak készen a ‘Run Boy Run’t hallva teljesen extázisba törtek ki így zárva ezt az esős sárdagonyás, fárasztó, ám mégis hangulatos és pörgős napot. Most igazán “luxyság” van, mert a Telekom terasz fehér kanapéin ül a szerkesztőségünk nagyobbik része, Luki vág, Wobe képeket válogat, én meg írom ezt a posztot. Vasárnapig minden nap megtaláltok majd minket itt. Kövessetek minket Instagramon, mert nyerhettek tőlünk ingyen piákat, és gyertek vissza minden nap a blogra az aktuális napi összefoglalónkért. A mai napra pedig találtok egy király ajánlót itt.

PLAYLISTEK