“Árad, mint Baksa-Soósból a Rock’n’Roll”

Cikk

július 6, 2014

Kocsis András

241

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

A VOLT Fesztiválon minden reggel az időjárás viszontagságaira ébred az ember, általában ez a szaunaként befülledő sátor kellemetlen szorításában csapódik le, tegnap azonban az eső kopogása volt a természetes vekker. Szerencsére a felhők hamar elvonultak, én pedig a némi kávé és fröccs után a Telekom teraszról áthelyeztem a bázisomat a Diákhitel teraszhoz.

Nem terveztem sokáig maradni, de pont érdekes volt az összes téma és vendég, ezért ott ragadtam. Először Baksa-Soós Attila faggatta az Esti Kornél két tagját, aztán befutott Müller Péter Sziámi és Kirschner Péter is. A beszélgetés alatt egy fodrász (egészen pontosan kedves barátunk, Cina Niccolo) hajakat vágott. Szerkesztőtársam, Dávid kobakja is kapott egy kis igazítást, de azt is megtudhattuk, hogy Sziáminak jól állnak Steiner Kristóf frizurája.

Egyébként nem volt a légkör ennyire bulváros, bár tény, hogy a hangvétel inkább személyes volt, kedvenc filmekről, inspiráló könyvekről és régi-új sztorikról esett szó. A végén tanácstalanul böngésztem a programfüzetet, amikor kiszúrtam Milkovits Mátyást a neo zenekarból, aki miatt végül maradtam.

Horváth Gergely, a Kultúrfitnesz műsorvezetője és ő a Petőfi rádión is futó Dr. ZeneHouse programnak egy másfél órás verzióját hozták a fesztiválra, melynek keretén belül Mátyás elektronikus hangszerekkel és eszközökkel kielemezte az elmúlt pár év és az oldschoolabb elektronikus zene nagy slágereit, mindig egy-egy hangszerre koncentrálva. Őrült tudósként tekergette a dobgépeket, szintetizátorokat és más kütyüket, miközben felcsendült egy-két sáv vagy részlet egy-egy mindenki által ismert dalból. Az előadás interaktív volt, bár a lelkes önként jelentkező mindig én voltam, így lett aztán autotuneolva és samplerezve is a hangom.

Ezután a Majdnem híres rocksuli tartott egy előadást a magyar zeneipar viszontakságairól, amely bár egy kicsit száraz volt, rendkívül sok érdekesség kiderült belőle kezdve a tehetségkutatók tarthatatlan és kizsákmányoló szerződéseitől egészen az angolszász zeneipar hazai fals interpretációjáig. A beszélgetés felénél aztán visszatért Baksa-Soós is, aki egyből magához ragadva a szót viccesen, de továbbra is teljesen relevánsan és többé-kevésbé a témánál maradva végig stand-upolta a hátralévő időt. Nagyon indokolatlan volt, viszont egészen zseniális.

14584099554_7f38d72486_k

Ezután a lassan törzshelyünkké előlépő Rombur teraszon töltöttem el az időt a Magashegyi Underground koncertjéig, akik aztán közel 20 perc késéssel színpadra is léptek. Meglepő élmény volt, nagyjából két éve nem voltam rendes Magashegyi koncerten, ezért valahogy elkerült, hogy a bájos hippiségből és Bocskor Bíborka színes szoknyás alteres attetűdjéből hogy lett pszichedelikus elektronika egy érett, magával ragadó dívával. Megfogadtam, hogy ezentúl többet fogom őket hallgatni, egyrész mert élőben ha látom őket, mindig nagyon tetszik, másrészt meg mert nem akarok lemaradni a további fejődésükről, formálódásukról.

14399494227_49892bc9f1_k

A program itt egy kicsit besűrűsödött, átmentem Hurtsre, aztán Péterfy Bori & Love Bandre fotózni, majd elindultam a Telekom VIP felé, ahol a Middlemist Red tartott egy titkos koncertet. Persze mindenki tudott róla. A srácoknak az előző nagyszínpados koncert előtt alig 5 percük volt beállni, hogy aztán utána az átállás alatt a húrok közé csapjanak, azonban a buli így is nagyszerű volt, és bár a helyszín korlátozta a nézők minőségét és mennyiségét, a srácok szerintem kimaxolták a soproni debütálásukat.

Ezek után pihenésképp elmentünk kajálni, azonban újra előjött a napok óta égető probléma, miszerint hogy olyan nincs, hogy egy sátorból vagy pultból ne szóljon hatszázmillióezerkilencvenhat decibellel valami szar veretős dábsztep, és amikor már 20 perce, helyváltoztatástól függetlenül, legalább négy ilyen hangforrás különböző repertoárja mash-upolódott valós időben, én takarodót fújtam, és inkább eltettem magam mára.

PLAYLISTEK