Hol van a pénzem?!

Cikk

július 30, 2014

Bojtor Edina

164

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

Így, a fesztivál felét taposva jóformán fogalmam sincs pontosan hány napja indultam el a városból. Kissé leköltöztem Kapolcsra, szerkesztőtársammal együtt próbálunk életben maradni az ország leghosszabb fesztiváljának keretein belül. A reggeli megszokott indítást követően, amint épp kifelé sétáltam a Blue sPot Café kapuján a Lupus in Fabula szórakoztatta a Völgylakókat. Tökéletes példája volt annak, mennyire lenyűgözően hat, ha két fiatal egyfajta vegytiszta őszinteséggel zenél. Pár mondatot követően fény derült rá, hogy valójában – akármilyen nehéz elhinni – még nem nagyon volt koncertjük, mindössze egyetemi szervezésű rendezvényeken játszottak. Ott is elenyésző alkalommal. Hihetetlen, milyen kincsekre találhat az ember errefelé.

Végül kijutottam a Blue sPot Café bejáratán és elindultunk szerkesztőtársammal feltérképezni a helyi halászlé kínálatot. Amióta fesztiválozom idén nyáron, valahogy sosem volt időm arra, hogy beszerezzek egy rendes halászlevet. Hosszas keresgélések után, betértünk a kapolcsi Kék Abroszba ahol – mivel ott sem volt halászlé – vettünk egy tócs(n)it és a vidéki nénik vendégszeretetének és nagyvárosi brókereket megszégyenítő üzleti érzékének hála fogyaszthatatlan mennyiségű kajával távoztunk. Ezt követően beütött a felismerés miszerint kezdünk kicsusszanni a rendelkezésre álló keretből.

Ba-dum-tss…

Vajon miért nem vagyok túl meglepett, hogy az ország minden bizonnyal leghosszabb fesztiválján történik ez? Valamivel több, mint minimálbéren tengődő egyetemista minden egyéb társadalmi réteg képviselőjénél jobban ért a túléléshez. Se bicikli, se gitár, még a hasznavehetetlen trükkökre megtanított kutyám is Budapesten maradt, ennek ellenére valamit ki kellett találnunk. A tipikus fesztiválkaják repertoárját is lassan kimerítettük az elmúlt napok során. A lista élén természetesen az örök klasszikus nyomós sajt-párizsi-zsömle kombó áll.

muvolgy_5-2

Anyagi problémáink átmeneti orvoslásához a megoldást Fesztivál Túlélő Zsákbamacskák árulásában találtuk meg, ezt követően mindenképp el kellett néznünk a Kaláka Udvarba, a Lovasi és a Véletlenre, hol Lovasi szerzeményeket hallgattunk pár hosszúra nyúlt verssel egybekötve mely leginkább a „jöjjön vissza Lovasi” gondolatmenetet és a kíndohányzásra való vágyat indította el az emberben. Majd gyorsan átugrottunk a Gólya Udvarba, ahol Makrohang koncert volt terítéken. A megtippelhetetlen hosszúságú számokat jobb lett volna egész estésre nyújtani, de ez nyilvánvalóan lehetetlen lett volna. Elnézve a zenekart, biztosak lehetünk abban, hogy még találkozni fogunk velük a közeljövőben. Persze erre az alkalomra is kellett egy életveszélyesen táncoló idegen egy jól beidőzített sörpadon áteséssel egybekötött belépővel. Szegény srác, biztos nem volt könnyű a mai ébredése.

Kiegészítés

Alternatív pénzszerzési lehetőségek egy hosszúra nyúlt fesztiválon:

PLAYLISTEK