Vedat Akdağ mostanra állandó szereplőjévé vált a pesti klubéletnek, a török származású DJ-t és producert csak az nem ismeri, aki egy kő alatt töltötte az elmúlt egy évét.
Itteni tapasztalatairól, a zenei inspirációiról és még sok másról kérdeztük a ma esti Toldis KERET Halloweeni szettje kapcsán.
Mi volt az első inspirációd és motivációd, amikor elkezdtél DJ-zni? A mai napig hatással vannak rád ezek?
Édesapám és a 70-es évek török zenéje. Minden inspirációm az akkori török pszichedelikus rockból, folkból és rock&rollból jön. Apámnak volt egy hatalmas lemezgyűjteménye. És igen, még mindig hallgatom és bújom a 70-es évek török zenéjét.
Mi a filozófiád, amikor szelektálsz és játszol?
Egy történetet akarok elmesélni a táncparkettnek és szeretném ha az emberek beindulnának.
Miért jöttél először Magyarországra?
Eskişehirben tanultam, akkoriban már DJ-ztem is. Kicsit nehéz volt a hazai közönségnek játszanom, mert az ottani emberek nagyon szeretik a deep houset, ezért nem éreztem a hallgatókat annyira magaménak. Én és játszok ‘deep’ zenéket, de nem deep houset. És akkor eldöntöttem, hogy valahol Európában akarok zenélni, de nem igazán volt sok választásom, egyből Budapestre jöttem.
Hogyan sikerült bemutatkoznod a magyar közönségnek? Milyen most itt lenned ahhoz képest, amikor érkeztél?
A techno felől érkezem, mindenféle 90-es évek beli detroiti zenékkel. Amikor elkezdtem zenélni, bele voltam őrülve a technoba, és az emberek pesten szeretik a technot, szóval az első fellépésem a Müsziben volt, technot játszottam, és őrült jó volt. Aztán elkezdtem ott rendszeresen játszani.
Ekkoriban készítettem editeket és produceráltam is zenéket, és azt éreztem, hogy meg akarom találni a saját hangomat az elektronikus zenei színtéren, ami inkább sötétebb, tribal-dark disco. És az itteni emberek ezt imádják.
És Törökországban?
Otthon még nem állnak készen rá, hogy hallgassák a zenéimet.
Mire készülsz a legjobban? Mesélnél picit azokról a bulisorozatokról, amiben részed van?
Mindig nagyon izgatott vagyok a bulijaimmal kapcsolatban. Az Alcazar egy sokszínű kis sorozat, olyan, mintha a nappalimban lennék. Azt Áronnal (Aron Ya) csináljuk közösen és mindig hívunk másokat is. A Disco Oriente is egy király sorozat és nagyon jó emberek csinálják, ott már több, mint egy év játszom, és imádom. Azokat a bulikat pedig, amikor a lakótársammal, Dannel (Incotoyable) zenélünk Dürüm du Fromage-nak hívjuk és elsősorban vinylről játszunk – szintén, mintha a nappalinkban lennénk. Fesztiválokon szerb, török, izraeli, illetve dark-new wave meg szintipoppot játszunk.
Mi az az öt lemez, ami létfontosságú számodra?
- Barış Manço, Kurtalan Ekspres – Sözüm Meclisten Dışarı (1981)
- İstanbul Şarkıcıları, İstanbul Çalgıcıları – Ayva Çiçek Açmış (1980)
- Erkin Koray – Mesafeler / Silinmeyen Hatıralar / 7” (1973)
- Zodiac – Disco Alliance (1980)
- Osamu Kitajima – Benzaiten (1976)
Ez az öt örökké különleges marad számomra, szinte napi szinten hallgatom őket.
המסך הלבן – The White Screen, ők izraeliek, és elképesztően jó zenét csinálnak, nézzetek utánuk! A Red Axes is csinált egy remixet belőlük. Illetve csekkoljátok a “Gökçen Kaynatan” című lemezt, nagyon jó kísérleti elektronikus zene a 60-70-es évek törökországából.
Melyik a kedvenc helyed, ahol játszottál, vagy szeretnél játszani? Jobban szereted a klubokat vagy a fesztiválokat?
A vilnius-i Opium Club a kedvenc klubom, még nem játszottam ott, de remélem egyszer erre is sor kerül mjad. Egyébként a klubokat jobban szeretem, nem tudom miért, kicsit fura, de jobban érzem magam, ha klubban játszom.
Mik voltak azok a kihívások, amelyeket sikerült leküzdened, és hozzátettek a személyiségedhez? Milyen kihívásokba ütközöl most, mint DJ? Hogyan tudod fenntartani az érdeklődésedet és folyamatosan fejlődni?
Szeretem látni az előadók személyiségét, amikor zenészeket nézek. Ha ez nincs, az már unalmas számomra. Illetve
elég kemény vagyok, amikor zeneválogatásra kerül a sor, néha mélyebbre kell ásni.
Még mindig tanulok és sokszor találok elképesztően izgalmas dolgokat, de sokat kell utaznom, mert ha akarok találni valamit valahonnan, akkor oda kell mennem abba az országba. Nemrég például marokkói zenéket kerestem, és nem igazán találtam semmi jót, de egy barátom, aki volt kint, egy csomó jó lemezzel érkezett haza, melyek nagyrésze ismeretlen volt.
Érzel különbséget bulik között, amelyeket olyan országokban rendeznek, ahol nagyobb szabadságban élnek az emberek, mint a konzervatívabb, szigorúbb rendszerekben?
Igen, előbbiben az emberek többet mosolyognak és táncolnal, és jobban figyelnek a biztonságodra. Brüsszelben egy buliban például ingyen óvszert, füldugót vízet stb. adtak az embereknek, ezt annyira jó volt látni.
Hiszel abban, hogy a bulik és révek meghatározóak a közösségeinkben? Látsz bennük valami célt a szórakoztatáson kívül? Különösen Budapesten.
Igen, de nem tudom, itthon pontosan mi a helyzet. Az itteni partykultúra elég pici, és bár növekszik, még bőven van hova fejlődni. Nem igazán találkozom jó hangrendszerrel, talán párszor, de annyi. Jó lenne, ha fejlettebb lenne a vinyl kultúra is. Szeretnék én is hozzájárulni ahhoz, hogy változzanak dolgok az éjszakai életben. Ez nem a szórakoztatásról szól, ez saját magadról szól.
Fotók: Szabó R. János
A cikk elkészültében segített Zaina Shreidi.
